Téged akarlak! (Phan)

2. FEJEZET

Persze Phil nem nagyon törődött vele, de én így sem tudtam uralkodni az indulataimon. Hát igen, ilyen az ha valakibe szerelmes vagy...

A nap további része unalmasan telt el. Igazából csak annyi történt, hogy megvágtam a videót és természetesen megint észrevettem, hogy sokszor le sem veszem a szemem Philről. Éjfélkor még fent voltam és a plafont néztem, próbáltam elaludni, de sehogy sem jött álom a szememre. Végül felkeltem és kimentem a konyhába inni egy pohár vizet. Mikor mentem vissza Phil szobájából beszélgetés szűrődött ki.-Kivel telefonál ilyen késő este?-Rögtön elkezdtem gyanakodni és előjött a féltékenység is.

-Oké, akkor holnap találkozunk!-Hallottam Phil hangját majd ahogy elkezd lépdelni az ajtója felé. Amilyen gyorsan csak tudtam beszaladtam a szobámba és magamra csuktam az ajtót, gyorsan befeküdtem az ágyamba és vártam.-Te csaptad be az ajtót Dan?-Kérdezte és éreztem, hogy az ajtó előtt áll. Nem válaszoltam semmit csak befordultam a fal felé, kb egy percig még ott állt majd elment. Nem tudtam hova tenni azt a beszélgetést amit hallottam.-Ilyen későn nem hinném, hogy valami hivatalos ügy. Barátok sem lehettek mert azt általában közösen beszéltük meg illetve közösen találkoztunk velük. És igazából ilyenkor már mindenki alszik. Akkor randizni megy?-Nehéz volt beismerni, de ez volt az egyetlen értelmes magyarázat. A gyomrom görcsbe rándult ha csak arra gondoltam, hogy valaki mással van. 

Reggel nyűgösen keltem fel hiszen sokáig fent voltam. Mivel rossz kedvem volt fekete pólót vettem fel egy fekete nadrággal. Lementem a konyhába csinálni valami reggelit mert már korgott a gyomrom. Még be sem léptem a helyiségbe, de már éreztem a finom rántotta illatát. 

-Finom illata van.-Mondtam mikor beléptem majd mosolyogva lehuppantam a székre.

-Remélem is ha már itt szenvedek vele!-Mondtam miközben kidobta a tojás héját a kukába.-Jó sokáig aludtál ma. Meddig voltál fent?-Kérdezte felém fordulva. Belenéztem a csillogó szemeibe majd megrántottam a vállam.

-Nem túl sokáig, szerintem csak tegnap nagyon elfáradtam azért aludtam annyit.-Feleltem majd lehajtottam a fejem. Valahogy ráakartam kérdezni, hogy kivel akar ma találkozni, de nem jutott semmi eszembe, hogy-hogy kérdezzem meg.

-Ma délelőtt elugrok pár órára, remélem nem gond.-Mondta miközben lerakta a tányért elém. Rögtön tudtam, hogy azzal találkozik akivel tegnap beszélgetett.

-Hova mész?-Kérdeztem miközben elkezdtem enni a rántottát.

-Pfuu hát tudod interneten összehaverkodtam egy lánnyal és vele találkozok egy kávézóban aminek most hirtelen nem tudom megmondani a nevét, de a telefonomba le van írva.-Rám mosolygott majd leült a mellettem lévő székre. Elképesztően féltékeny lettem ahogy meghallottam, hogy egy lánnyal fog találkozni.

-Nem beszéltél nekem róla sohasem. Mióta beszélgettek?-Kérdeztem lehajtott fejjel.

-Kb egy hete, de azt úgy kell érteni, hogy folyamatosan beszélgettünk. Az elején csak üzenetben majd aztán már felhívtuk egymást esténként, olyankor pedig órákat dumáltunk mindenféléről.-Nem tudtam a szemébe nézni. Legszívesebben kirohantam volna csak, hogy ne kelljen halljam az áradozását, viszont tudtam, hogy ezt nem tehetem meg hiszen egyből leesett volna neki, hogy féltékeny vagyok. Így hát maradtam és inkább próbáltam az evésre koncentrálni több kevesebb sikerrel.

-Hogy-hogy csak este beszéltetek?-Kérdeztem miközben bekaptam az utolsó falat ételt.

-Azért mert ő reggeltől egészen késő estig dolgozik és csak ilyenkor ért rá.Nehogy azt hidd, hogy azt akartam, hogy te ne halld meg! Erről szó sincs!

-Nem is hittem.-A fenét nem hittem. Sőt éjszaka óta csak azon kattogott az agyam, hogy miért nem akarja, hogy meghalljam a beszélgetést.-Akkor ez most egy randi lesz vagy mi?-Próbáltam viccesre fogni a hangom, de csak szomorúságot véltem benne felfedezni.

-Nem hinném, eddig is csak úgy beszélgettünk mint barátok. És sajnálom, hogy nem szóltam, csak nem éreztem fontosnak elmondani ezt, de most már ígérem mindent elmondok!-Mondta miközben megtörölte a száját egy szalvétával. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem egy randiként tekint rá viszont nem tudtam, hogy a lány mit tervez. És ez megrémített.

-Jól van, csak kérdeztem nekem mindegy. Csak arra kérlek, hogy visszafelé ugorj már be légyszíves és vásárolj be, mert akkor nekem már nem kell elmennem. Megtennéd?-Kérdeztem miközben elvettem a tányért tőle majd odavittem a mosogatóhoz.

-Persze, csak majd írd össze, hogy mik kellenek és megveszem őket.-Miután elmosogattam a tányérokat elővettem a fiókból egy papírt és tollat majd vissza ültem mellé. Ráírtam a legfontosabb dolgokat amik nem voltak otthon és a kezébe adtam.

-Ezek kellenek, a többit majd én megveszem holnap mert úgyis megyek.-Halványan rámosolyogtam mire ő is elmosolyodott.

-Majd ha hazaértem elmondom milyen volt. Rendben?-Kérdezte miközben felállat a székről majd kifelé vette az irányt.

-Rendben, mikor indulsz?-Kérdeztem majd utána mentem az előszobába.-

-Hát most már lassan indulok mivel nincs olyan közel az a kávézó.-Felvette a kanapén hagyott szürke pulcsiját utána pedig felhúzta a cipőjét.

-Jól van akkor jó szórakozást!-Próbáltam hitelesen mondani miközben azt reméltem, hogy élőben nem fogják egymást kedvelni és soha többet nem találkoznak. Felkapta a táskáját majd mosolyogva rám nézett.

-Meg lesz na szia!-Köszönt el és kinyitotta a bejárati ajtót.

-Szia!-Kiment az ajtón én pedig egyedül maradtam. Egyedül maradtam félve attól, hogy elveszítem azt akit mindennél jobban szeretek.