Téged akarlak! (Phan)

11. FEJEZET

Talán miután elment Natasa lettünk igazán szabadok. És úgy szerethettük egymást ahogy akartuk.

Kimentünk a konyhába reggelizni. Még egy kicsit mindig le voltam sokkolva a történtek után. Tudtam, hogy Natasa nem tiszta, de azt gondolni sem mertem volna, hogy cikket készít az életünkről. Persze örültem, hogy Natasa végre kikerült a képből, de ugyanakkor sajnáltam is Philt miatta. Láttam rajta, hogy szomorkás, ami miatt én is az lettem.

-Minden rendben van?-Kérdeztem tőle mikor leültünk enni az asztalhoz.

-Persze, csak hát tudod olyan hirtelen történt most minden. Nagyot csalódtam Natasában.-Szipogott egyet mire átöleltem Visszaölelt és úgy folytatta.-Miatta elhanyagoltalak téged is.-Itt már elkezdett sírni is. A nyakhajlatomba temette az arcát, összeszorult a szívem ahogy halottam sírni.

-Semmi baj Phil! Én itt vagyok neked, ez miatt na hibáztasd magad!-Feleltem miközben kissé eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.-Nem akarlak sírni látni. Te vagy a világon a legfontosabb számomra és ez örökké így is marad.-Elmosolyodott mire én is. Még így tiszta könnyes arccal, kissé álmos fejjel is ő volt nekem a legszebb a világon. Olyan szívesen kimondtam volna ezt akkor, de tudtam, hogy nincsen még ott az ideje.

-Annyira jó ezt hallani, te vagy az aki mindig mindenben mellettem állt, még ha volt olyan amikor nem is nekem volt igazam.-Mondta majd elnevette magát.

-Igen voltak olyan esetek is, de én mindig a te pártodat fogom fogni.-Én is elkezdtem nevetni, és végre őszinte mosoly volt az arcomon.

Reggeli után kimentünk a nappaliba megnézni valami filmet. Én vetettem fel az ötletet, hogy Philnek ne járjon egyfolytában Natasán az agya.

-Szerinted még lehetne valamit kezdeni ezzel a kapcsolattal?-Kérdezte Phil mikor elindult a film. Nem gondoltam volna, hogy Phil esetleg még akarhat Natasától valamit, de végülis szerelmes volt belé. Nme tudta olyan könnyen elengedni.

-Ezt csak te tudhatod, bár ha ez neki csak munka volt akkor nem hinném, hogy anélkül együtt akarna veled lenni.-Ez az igazság volt. Nem túloztam direkt csak azt mondtam amit tényleg gondolok. Rájöttem, hogy már kár harcoljak olyasmi miatt ami nem lehet az enyém. Már saját magam miatt kellet abbahagynom.

-Igen igazad van, csak olyan jól eljátszotta, hogy érez irántam valamit.-Megrázta a fejét.-Nevetséges, hogy ezek után még esélyt látok a kapcsolatunkra, hülye vagyok...-Mondta miközben beletúrt a hajába. Olyan gyengének tűnt, olyan sebezhetőnek. És én annyira sajnáltam, hogy Natasa ennyire összetörte.

-Nem vagy hülye, csak szerelmes...-Fájdalmas volt kimondani ezeket a szavakat, mert tudtam, hogy a szerelmes szó nem rám értetődik.

-Én nem is tudom... vagyis nem tudom, hogy mit érzek.-Mélyen a szemembe nézett. Közben leállítottam a filmet mert nem is néztük.-Olyan nehéz lenne most elmondani neked, hogy mi jár a fejemben.-Lesütötte a szemét. Végigsimítottam a vállán.

-Könnyebb lesz ha elmondod.-Mondtam, de ő nem szólalt meg, csak láttam rajta, hogy küzd belülről az érzéseivel. Megfogtam a kezemmel az állát és felhúztam, hogy a szemembe nézzen. A szeme és a ajka között cikázott a tekintetem, a levegőt szaporán vettem. Egyre közelebb hajoltam és olyan gyorsan történt minden, hogy hirtelen fel sem fogtam. Mikor majdnem megcsókoltam már lekevert nekem egy kisebb pofont, amitől könnybe lábadt a szemem. Annyira szürreális volt az egész, ahogy ott ültünk az ágyon és egymást néztük. Én a piros arcomat fogtam Phil pedig a szája elé kapta a kezét.

-Én nem tudom, hogy miért csinálod ezt Dan! Nem tudom mi folyik köztünk és azt sem, hogy miért nem lehet végre békén hagyni! Olyan nagy kérés ez?!-Kezdett el üvöltözni már-már a sírás határán. Én csak néztem megszólalni sem tudtam. Nem gondoltam volna, hogy Phil valaha is bántani fog, és esetleg nem csak szavakkal.-Annyira sajnálom... nem kellet volna ezt tennem veled.-Elkezdett sírni mire nekem is potyogni kezdtek a könnyeim. Csak szavak nélkül ültem ott teljesen befeszülve.

-Mindegy most már. Ma elmegyek, nem maradok itt.-Mondtam majd feláltam és gyorsan felvettem a cipőm és kabátom. Még mielőtt kimentem egyszer rá néztem.-Nem hibáztatlak.-Csak ennyit mondtam neki majd kimentem az ajtón.