Téged akarlak! (Phan)

7. FEJEZET

Nem tudtam, hogy mit akar tőle, és az volt a legrosszabb, hogy Phil nem hitt nekem. Végül a kanapén álomba sírtam magamat.

Még sosem keltem ilyen rosszul. Ki sem nyitottam a szemem, de már a gyomrom görcsben volt, féltem attól, hogy elvesztem Philt. Lassan felültem és csak akkor vettem észre, hogy be vagyok takarva.-Phil betakart mikor hazaért?-Kérdeztem magamtól miközben pontosan tudtam a választ. Igen, Phil betakart és ez borzasztóan jól esett. Halványan elmosolyodtam majd felálltam, a fürdőbe vettem az irányt, hogy megmossam az arcomat és fogat mossak. Éppen nyitottam volna be mikor Phil lépett ki rajta. Félve rá néztem.

-Jó reggelt!-Köszöntem neki, és hatalmas kő esett le a szívemről mikor megláttam egy halvány mosolyt az arcán.

-Neked is, Dan! Miután végeztél tudunk beszélni?-Kérdezte miközben arrébb állt az ajtótól, hogy be tudjak menni.

-Persze, hogy tudunk!-Feleltem majd bementem a fürdőszobába. Siettem, hogy minél hamarabb beszélni tudjak Phillel. Ki akartam vele békülni és azt akartam, hogy újra minden a régi legyen, mint mikor még nem volt Natasa. De sajnos erre nem volt sok esély ugyanis Natasa már teljesen az ujja köré csavarta Philt. Vettem egy nagy levegőt mielőtt kiléptem a szobából. A kanapén ült, leültem mellé törökülésben, egy ideig csöndben ültünk miközben egymást néztük, de aztán Phil törte meg a csendet. 

-Figyelj Dan, ami tegnap történt az félreértés volt. Nekem nem kellet volna idehoznom Natasát ugyanis nem gondoltam rád, és arra, hogy te féltékeny leszel esetleg. Ezért pedig most bocsánatot kérek tőled. Megértem, hogy most olyan mintha ő belerondított volna az életünkbe a megszokott rendbe. És ő tegnap este is mondta, hogy nem akar neked rosszat meg nem akar minket szét szakítani.-Nyugodtan beszélt és ez jól esett, mi Phillel szinte soha nem veszekedtünk és nem is üvöltöztünk egymással, ha valami probléma volt akkor azt nyugodtan megbeszéltük, mindenki meghallgatta a másiknak az állaspontját. Ez most sem volt másképp, az meg, hogy Natasa nem akar nekem vagy Philnek rosszat nem voltam hajlandó elhinni, hiszen hazudott a füzetről is. Mindenképpen ki akartam deríteni, hogy mit rejteget.-Nekem mind a ketten sokat jelentetek és szeretném ha kijönnétek egymással.-Megint csak féltékenységet éreztem, ugyanis csak én akartam sokat jelenteni neki, nem akartam mással osztozkodni.-Jó lenne ha találkoznátok egymással és egy kicsit jobban megismernétek egymást, mit gondolsz erről?

-Nos, érted bármit megtennék, ezért megbeszélhetünk egy találkozót.-Nagyon nem volt ínyemre ez a találkozó, de mint említettem érte bármit megtennék és így talán sikerül kiderítenem is, hogy mit titkol Natasa.-És el sem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom a tegnap estét. Borzasztóan viselkedtem, és megértem ha nincs rá bocsánat.-Mondtam őszintén.

-Megbocsátok, Dan! Amúgy sem tudnék rád sokáig haragudni.-Felelte majd szorosan átölelt, visszaöleltem és belefúrtam a fejemet a nyak hajlatába. Nagyom jól esett az-az ölelés, hihetetlen nyugodtságot éreztem a karjaiban, mint mindig mikor megölel. 

-Annyira örülök, hogy kibékültünk!-Mondtam mikor elengedtük egymást.

-Én is örülök neki! Most pedig együnk valamit mert farkas éhes vagyok!-Mondta majd fel is pattant és a konyhába vette az irányt. 

Az egész napot együtt töltöttük, és nagyon sokat beszélgettünk. Újra a réginek éreztem mindent, de mégis valami furcsa volt, valami megmagyarázhatatlan. Valami már nem volt ugyanaz. Este kilenc körül járt és a kanapén ültünk, már mind ketten ásítoztunk, ugyanis fáradtak voltunk már. 

-Ideje menni lefeküdni.-Mondta Phil majd feltápázkodott a kanapéról.-Jó éjt. 

-Neked is.-Én felálltam és mindketten elmentünk a szobánkba. 

Kb már tíz perce forgolódtam az ágyamban és egyszerűen nem tudtam aludni. Hiányzott valami és az a valami Phil volt. Felkeltem majd halkan odasétáltam Phil szobája ajtaja elé. Lassan benyitottam. Befelé volt fordulva, mivel gondolom meghallotta, hogy benyitottam megfordult és csak nézett. Csak néztük egymást, becsuktam magam után az ajtót és elkezdtem felé sétálni. Közben végig egymás szemébe néztünk, nem kellettek szavak. Befeküdtem mellé és szorosan hozzá bújtam, átkarolt majd megpuszilta az arcomat. Valami megváltozott.

A barátok nem alszanak egy ágyban összebújva. A barátok nem szeretnek úgy mint te engem. Mi nem vagyunk barátok.