Téged akarlak! (Phan)

6. FEJEZET

Nem tudtam, hogy mekkora balhé lesz és azt sem, hogy a végén még ennél is szomorúbb leszek.

-Szerintem akkor üljünk le!-Mutatott Phil a kanapéra, egy mosoly kíséretében. Én leültem a szélére, Phil mellém, Natasa pedig mellé. Mindenki vigyorgott, kivéve persze én. Hiszen miért is vigyorogtam volna?!-Mielőtt eszünk, beszélgessünk egy kicsit, mit szóltok?-Törte meg a csendet Phil.  

-Rendben beszélgessünk!-Felelte Natasa teljesen felpörögve.-Gondolom jó a kapcsolatotok, és mindent megbeszéltek. Én nem is akarok belerondítani ebbe Dan. Nem akarom, hogy azt hidd, közétek állok. Mert ez nem így van, én csak barátkozni szeretnék.-És még kedves is! Nem véletlenül van együtt Phillel...-gondoltam magamban. 

-Nem is gondoltam azt, hogy belerondítasz a barátságunkba. Te egy kedves lány vagy, és éppen ezért össze illetek Phillel.-Leírni  nem lehet, hogy milyen nehéz volt kimondanom ezeket. De, ezzel örömet okoztam Philnek és más nem is számított. Csak ő. 

-Ezt jó hallani.-Szólt közbe Phil is.-Jó barát vagy Dan.-Könnybe lábadt a szemem ahogy Phil rám nézett a gyönyörű szemeivel. Amikbe nem szabadna szerelemmel belenéznem. 

-Tudom.-Feleltem majd rá néztem Natasára.- És te mit dolgozol, Natasa?-Kérdeztem.

-Újságíró vagyok, majd ha szeretnéd, egyszer elhozom pár cikkemet és elolvashatod.-Felelte mosolyogva. 

-Nyugodtan hozd el, szívesen elolvasok párat.-Eldöntöttem, hogy kedves leszek vele, bármennyire is nehéz nekem. 

-Rendben akkor ha következőnek találkozunk elhozom őket. És most, hogy ezt megbeszéltük szerintem ideje ennünk!-Mondta majd már fel is pattant a kanapéról. Úgy csinált mintha ott lakott volna, teljesen magáénak érezte a házat. Utána mentünk Phillel és én leültem Natasa mellé az asztalhoz, Phil pedig kiszedte az ételt a tányérokra. Közben láttam, hogy Natasa az asztal alatt jegyzetel egy kis füzetbe amit a táskájából vett ki. (Egész végig nála volt a táskája.) Fogalmam nem volt arról, hogy mit jegyzetel, de annyit sejtettem, hogy nem azt, hogy mit kell vennie a következő bevásárláskor. Visszacsúsztatta a táskájába a füzetet majd mosolyogva rá nézett Philre mintha semmi nem történt volna. Phil is leült mellénk.

-Akkor hát jó étvágyat!-Mondta Natasa és lehet csak beképzeltem magamnak, de a mosolya egyáltalán nem volt őszinte. Arra jutottam, hogy amint nem látja gyorsan belenézek abba a kis füzetbe. Valamit rejtegetett, ami egyáltalán nem volt jó dolog. 

-Jó étvágyat!-Mondtuk egyszerre Phillel majd elkezdtünk enni. Evés nem sokat beszélgettünk. 

Phil miután végeztünk elpakolta a tányérokat a mosogatóba.

-Ne segítsek elmosogatni?-Kérdezte Natasa, miközben pontosan tudta, hogy mi lesz a válasz. 

-Ugyan nem kell!-Felelte Phil egy mosoly kíséretében. 

-Nos akkor merre találom a mosdót?-Jött egy újabb kérdés Natasától. 

-Ahogy kilépsz a konyhából, rögtön jobbra.-Feleltem majd amint elindult én kimentem az előszobába a táskájáért. Tudni akartam, hogy mit írogat bele, és fent állt az esélye annak is, hogy nem találok semmit sem, de ezt nagyon nem tartottam valószínűnek. A táskája a kanapén volt, és amint megláttam, odarohantam és az ölembe tettem. Kinyitottam a cipzárt és elkezdtem keresni a füzetet. Igen ám, csak arra nem számítottam, hogy Phil utánam fog jönni majd még csak hab a tortán, hogy Natasa i kijött a mosdóból. 

-Dan, te mi művelsz?-Kérdezte legnagyobb meglepetésemre nyugodt hangon Phil. Letettem magam mellé a táskát és rájuk néztem.

-Miért turkálsz a táskámban?! Mit kerestél?!-Kezdett el üvöltözni Natasa majd odarohant és elvette mellőlem a táskát. 

-Én csak...-Nem tudtam mit mondani. 

-Dan, válaszolj a kérdésre! Mit kerestél a táskájában?-Váltott át Phil is ingerültebb hangra. 

-Csak valamit írt egy füzetbe, és én látni akartam...-Feleltem, de Natasa csak a képembe röhögött.

-Milyen füzetet?! Ezt szerinted majd el is hisszük? Nincs is nálam füzet!-Hazudott természetesen és itt tudatosult bennem, hogy tényleg rejteget valamit. 

-Phil, hinned kell nekem!-De akkor már kár volt könyörögni. Phil egyértelműen Natasának hitt, és ez borzasztóan rosszul esett. 

-Mit gondoltál Dan? Beadod ezt a mesét és én elhiszem?-Kérdezte Phil, szomorú hangon.-Nem tudom, hogy igazából mit kerestél, de már nem is érdekel...-Lehajtotta a fejét majd elment é levette Natasa kabátját, amit aztán a kezébe adott.-Gyere Natasa, haza kísérlek.-Mondta majd rám nézett.-Aludt ki magad Dan, Holnap megbeszéljük ezt.-Én erre csak lehajtottam a fejemet hiszen már alig bírtam visszatartani azt, hogy ne sírjak. Phil is felvette a kabátját majd elmentek. Én pedig abban a pillanatban elsírtam magamat. Natasa manipulálta philt csak azt nem tudtam még hogy miért. Nem tudtam, hogy mit akar tőle, és az volt a legrosszabb, hogy Phil nem hitt nekem. Végül a kanapén álomba sírtam magamat. 

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is és sajnálom, hogy ilyen sokára érkezett meg. De most már itt van, és nemsokára érkezik a folytatás! :) Mit gondoltok, mit rejteget Natasa?