A nihilista (Befejezett)

Kipp-kopp

A fiú végül vissza vezetett a szobámba. Mivel nem tudtam elaludni inkább megfordítottam a kanapét ,hogy a hatalmas ablak előtt legyen és a csillagokat bámultam. Valahogy sokkal szebben csillogtak mint ahányszor eddig felnéztem rájuk.

A nap első vöröslő sugarai már rég árnyékot rajzoltak az arcomra amikor hangos kopogás szakította félbe a csendet:

-Kibaaaa, KIBAAAA!-ront be rajt egy alacsony alak. Reflex szerűen pattanok fel ám ahogy felfogom ,hogy a tegnapi komornyikocska az hangos sóhajjal vissza omlom a kényelmes puha párnák közé:

-Mit keres fenn ilyen korán reggel?!Egy gyereknek aludni kéne ilyenkor nem?-válaszként hozzám vágja a kezébe tartott batyut.

-Már megmondtam ,hogy ne kezelj gyerekként! Siess! Öltözz fel és kelltsd fel Windrick úrfit!

-Én?!-biztos ,hogy nem.

-Tegnap hivatalosan is te lettél a komornyikja tehát ez a te feladatod-vonja meg a vállát melyen feszül a fekete zakó.

-Eddig is felkelt valahogy jól meg lesz nélkülem-legyintek.

-Eddig a szobalányok keltették de ez már a te munkád Kiba-támaszkodik a kanapé támlájára és behajol fölém-siess már mert elkésünk a templomból!

-Templom?-vágok fancsali képet. Nem elég ,hogy ...wááá.

-Siess már!-koppint rá a homlokomra majd a bosszútól tartva kimenekül a szobából. No persze ezt jól teszi.

Kibontom a batyut és elő húzom belőle a fekete anyagú nadrágot a hozzá színben tökéletesen passzoló magasszárú térd csizmát és a hófehér inget, meg egy darab sötét alsónadrágot és egy pár zoknit. Most komolyan?!Legalább nem olyan pingvinnek öltöztettek mint a srácot ...és hát valljuk be nincs sok lehetőségem válogatni.

Nem tudom ,hogy jutottam erre a sorsra de úgy döntök felkeltem a férfit. Illem hiányában ,,elfelejtek" kopogni és csak simán benyitok a szobájába ami meglepően kicsinek hat (bár ez köszönhető a közepén lévő hatalmas ágynak).Mit sem törődőm pillantással megkerülöm a gigantikus méretű bútorzatot és a kolosszális ablak elé lépve megkísérlem kihúzni a függönyöket ám a szobát hirtelenjébe elárasztó fény hatástalan marad az oldalán fekvő Windrickre.

-Ha csak nem azt várod ,hogy nyakon öntselek egy vödör jeges vízzel még idejében fel kellenél kelni-lépdelek vissza az ágya mellé, a csizma ijesztően passzolónak és feledtébb kényelmesnek érződik. Válaszként halk morgást kapok, majd átfordul a másik oldalára. Fehér haja virítóan hat a vele azonos színű ágyhuzaton szétterülve. Azon kapom magam ,hogy azon tűnődők tényleg annyira selymes -e mint amennyire látszik.

-Hahoooo el fogsz késni a templomból-próbálkozok a türelmem elvesztve ám mielőtt elérné a kezem ,hogy erőnek erejével rázzam éberré a takaró alatti test sziluettje mozgolódni kezd. Szépen lassan ül fel, az egyik kezével a párnákon kitámasztva magát, pont nekem hátast. A bordó vékony takaró lecsúszik a válláról felfedve a világos törékenynek tűnő hibátlan bőrét melyre ráomlanak a még világosabbnak tűnő tincsek összessége.

-Szuper -morogja álmosan.

-Oké-most ,hogy megtettem amit kiadtak sarkon fordulva elszelelnék ám nagyon gyorsan mozdul a férfi. A csuklómra fonja az újait és erős mozdulattal hátra ránt egyenesen magára.

-Mi a fenét művelsz ?-nézek fel dühösen.

-Csak nem szolga sorba hajtottak? Pedig már azt hittem lesz egy benned valami szórakoztató-néz le rám. Hűvös lila szem párja kendőzetlenül vizsgálja az arcom. Úgy néz ki mintha a szemei tökéletesen egyformák lennének ám közelebbről nézve a jobb oldalit ketté szeli egy vékony heges vonal.