A nihilista (Befejezett)

Létezés

A hirtelen jött világosság megpróbálja megerőszakolni a retinámat. Morcosan nyögők fel és megpróbálom a fejemre húzni a takarót, de a karjaim hihetetlenül nehéznek tűnnek. Mi a...? Fordítom újra a fejem óvatosan felnyitva a szemeimet. A látvány ami fogad megállítja bennem kissé az ütőt. Először is...nem haltam meg. Igen is élek.

Csak, hogy ennek nem tudom ,hogy örüljek-e?

A kezem vékony ..csupa csont és bőr, a belőle kilógó csövek pedig ezer felé ágaznak el.

Nyelek egyet. A szám ki van száradva és az ajkaim is cserepesek.

Hol van Windrick? Vagy Gin? Vagy én hol vagyok? Ez még mindig az ,,kastély"?

A szoba kicsi undorítóan fehér a falakon rendezetlenül képek vannak felfüggesztve mint egy morbid díszítésként. A jobb oldalt elhelyezkedő ablakon át ki lehet látni a vihar tépte görcsösen álló fenyőre és egy narancssárga fényt árasztó beton lámpapóznára. Az ágyam mellett elhelyezett gépekből ijesztő rendszertelen hangok szűrődnek. Hirtelen kitárul az ajtó és fehér köpenyes emberek özönlenek be rajta, nők férfiak vegyes csoportja.

-Működik-lép elém egy hitetlenkedő tekintetű férfi -tényleg működik.

A háta mögött két hölgy összeölelkezve öröm szinte táncot járnak.

-Hogy érzi magát?-hajol be a másik oldalról egy barátságos tekintetű fiatal nő akinek az arcát ezernyi szeplő borítja.

-Mint a mosott szar-a torkom olyan száraz mint egy smirglipapír-szomjas vagyok.

-Egyéb mellék hatás? Fejfájás? Érzi minden testrészét?

Nem értem mire ez a nagy öröm...de ez most lényegtelen.

-Mi történt Windrickkel?!-ragadom meg a férfi köntösét-hol a picsába vagyok?!

Kissé megütközötten néz rám de a tekintetébe mintha beleékelték volna a jókedvet:

-Nemsokára megérkezik Dr.Liu Kenry főorvos úr. Majd ő választ ad a kérdéseire-ragadja meg a kezem. Ah az az öreg itt a főorvos?! Beszarás. Meg az is ,hogy lerobban a fejem a helyéről.

-Mi folyik itt?-lép be a végszóra a férfi. Csak ,hogy a hapsi az ajtóba nem tűnik húzott szemű, öregedő embernek sőt talán ha a harmincas évei elején járhat. Holló fekte hajába még ott tarkállanak a hópelyhek teljes egészükben. Ki a fene ez a mandró?!

-Doktor nézze csoda, megtaláltuk-rohanják le a szobába lévők hatalmas hévvel, ám a férfi erélyes mozdulatokkal kitereli őket az ajtón.

-Ki maga?-vonom össze a szemöldököm. Ez a faszi biztos ,hogy nem Liu.

-Nevem Dr. Liu Kenry a főorvos vagyok-mosolyodik el és mellém sétálva kezet nyújt. Mi baja van ennek az embernek? Kezet adni egy Külső körzetesnek?

-Végül is ,hogy éltem túl..?-nem ez most lényegtelen-hol van Windrick? Mi lett vele? A tárgyalással?

Szegezem neki a kérdéseket, de cserébe értetlen pillantást kapok.

-A barátjáról beszél?

-Ne idegesíts már fel. Windrick Shibáról beszélek-csattanok fel dühösen. A Belső körzetbe csak idióták vannak?! Beszúr az oldalam ,nehezebben kapok levegőt.

-Uram ...a hármas országvezetés kora ...-jé kezd valamit kapizsgálni az ürge-már több mint százhatvan éve lejárt. A Shiba család vérvonala több mint két generációval ezelőtt megszakadt.