Miért pont Ő? •Magcon ff.•

Part 6 🖐🏼

---Lara szemszöge---
Egy kis időugrás lesz itt...
4nap múlva!
Most épp itthon gubbasztok a szobámba. De egy darabig lehet itt is fogok mert 2hét szobafogság, hogy miért is? Azért mert 2x is tovább maradtam a SZOMSZÉDBA mint ameddig elvoltam engedve. Szóval ezért a kis apróságért. De nem gond, a telefonom ittvan. Így a fiukkal tudok beszélgetni. De valami hiányzik...a társaságuk, a sok ökörködések, a sok nevetések, a sok sok érzelemmel teli pillanatok. Olyan szintem elmélyedtem a gondolataimban, hogy elaludtam.
✨ÁLOM✨
Egy szobában ébredtem ami nem az enyém volt. Nem tudom kié lehetett. Ám ekkor nyilt az ajtó és belépett rajta Jacob, de viszont sírt. Amit nem értettem. Felakartam állni és megölelni de nem tudtam mert levoltam kötözve. Ekkor Jacob mellém lépett
-sajnálom-s elővett egy kést és a combomom kezdte el azt húzogatni. Fájt kegyetlenül, őrdítottam, sírtam. Ám ekkor belépett Shawn? És megütötte Jacobot, Jacob meg vissza ütött és így keletkezett egy jó nagy bunyó ekkor én nagyon megilyedtem így elsikítottam magam
-Hadjárok abba-kiabáltam sírva a fiuknak. Ők erre egyből abba hagyták. Shawn egyből odajött hozzám kioldott én meg a nyakába borultam. Ahogy Jacobra pillantottam, láttam a szemébe a bánatot a szeretetett de az utálatot is egyben. Majd kiviharzott ám ekkor Shawn megfogta az állam s felemelte, hogy a szemébe tudjak nézni. S közeledni kezdett az ajkunk már majdnem összeért mikor a nevemet hallotam...
✨ÁLOM VÉGEE✨
-Lara, Lara...-költögetett egy fiú, ahogy kinyitottam a szemem megláttam Huntert. Ahogy felkeltem gyorsab körbenézetem. Áttapogattam magam, sehol egy vágásnyom semmi. Akkor ez ez csak egy álom volt. 😌
-Jól érzed magad?-aggódalmaskodott Hunter
-fogjuk rá-öleltem meg tudatomon kívül. De őszintén jól esett végre egy igazán jó, megnyugtató ölelés-na de te hogy kerülsz ide?-kérdeztem. Mivel tuttomal még szobafogságba vagyok
-Anyukád engedett be-mosolygott
-furaaa...-húztam el at "a" betűt.
-miért is??-húzta fel Hunter a szemöldökét
-mivel szobafogságba vagyok-vakagattam a fejem.
-már nem-ölelt meg reflexből. Látszik nála is csak úgy jön az ölelkezés
-Na de mennyit sikerült aludnom?-nem tudom mióta ittvagyok azaz kb:1órája...na azóta tuti alszol.-vonta meg a vállát. 1órája itt van? Mi a szent szar?
-áhh értem...de amúgy 1órája ülsz itt?mutattam égtetlenül az ágyra mire ő csak bólintott. Mire ismét megöleltem. Ezek az ölelések nálam már szokássá váltak. Éreztem, hogy kicsit meglepődött de nem habozott sokáig mert visszaölelt. Ám ekko nyilt az ajtó és Jacob lépett be rajta. Huntert szegényt gyors ellöktem magamtól remélve, hogy Jacob nem látta. De igazából nem is tudom mitől félek. Együtt sem vagyunk szóval szabad. 😉
-ez mi volt?-mutatott kettőnkre azaz rám és Hunterre.
-hogy érted?-húztam fel kíváncsian a szemöldököm
-ez az ölelkezés-dölt neki az ajtónak.
-nem ölelhetek meg senkit az engedélyed nélkül?-álltam fel indultaosan-jah és vedd észre, hogy NEM VAGYUNK EGYÜTT!-az utolsó szónál már a mellkhasát bögdöstem s úgy mondtam neki.
-de tudom, hogy szeretnéd-simította meg az arcom, amitől még a hideg is kirázott
-honnan szedted te ezt?-löktem el magamtől. Mire ő nem hagyta annyiba ismét közelebb jött
-emlékez vissza a párnappal ezelőtti eseményekre!-fogta meg a kezem...
🎬Ez a rész is kész. Remélem nem harakszotok arra, hogy volt egy kisebb időugrás. Ha tetszett a rész akkor vote+komiba is írd meg a véleményed. És ötleteket is elfogadok a további részekhez🎬