Az új osztály rosszfiúja

21.Krízishelyzet

  -Ti ismeritek egymást?-kérdeztem meglepetten.   

-Persze,őt mindenki ismeri-mondta félvállról Chunji.

-Na jó nekem ebből a sztoriból elegem van,szóval ha nem haragszotok mi elmegyünk haza.-mondtam idegesen majd barátom kezét megfogva kezdtem el húzni az ellenkező irányba.

*pár órával később*

Már itthon vagyunk egy ideje és még mindig csak arra tudok gondolni hogy anyám egy lotyó.Azon is gondolkodtam már hogy vajon Chunjit mikor fogadja vissza a testvére.Eléggé sajnálom szegényt.Gondolataimból az ébresztett fel hogy valaki kopogtatott az ajtón.Kinyitottam és egy srác állt előttem,tőlem valamivel idősebb lehetett,de nem tudtam hogy ki az.

-Szia-köszönt-Chunjit keresem esetleg itt van?

-Szia,ki vagy neki ha megkérdezhetem?-néztem összeszűkített szemekkel rá.

-A bátyja vagyok és valamit meg kéne beszélnem vele.

-Gyere be-álltam el az ajtóból.Chunji már a nappaliban volt,biztos hallotta hogy részben róla volt szó.

*Chunji*

Ahogy megláttam a bátyámat azonnal eszembe jutott hogy miért is lehet itt.Igazából csak imádkozni tudtam hogy igaz legyen.

-Szia-köszöntem kissé félénken a bátyámnak,aki visszaköszönt.-Ayame,ő a bátyám Jung-fordultam barátnőm felé,majd a testvérem felé-Te pedig tudod ki ő.

-Én hozzád jöttem,meg szeretném beszélni ezt a költözősdit.Szóval az van hogy dobtam Su Bint,rájöttem hogy csak kihasznált és közben más pasijai is voltak.

-Két év után igazán nagy felfedezés volt,Sherlock-mondtam ironikusan

-Igen tényleg nagyon nagy baromság volt csak ránézni is.-mosolygott keserűen-és nagyon sajnálom hogy le sem szartalak még akkor sem mikor anyáék váltak pedig tudtam hogy szükséged lett volna a támogatásra,de én csak azzal az olcsó lotyóval foglalkoztam.Szóval ha gondolod akkor gyere vissza,de ha esetleg nem szeretnél akkor megértem.

-Igazából ezt vártam.Ne értsd félre Aya,csak nem akarok a terhedre lenni-mondtam az elbűvölt barátnőmnek aki csak rázta a fejét.

-Ha a terhemre lettél volna,akkor nem engedtem volna meg hogy itt legyél.

-Akkor nem baj ha visszamegyek?

-Dehogy baj,te döntöd el.

Beszaladtam a szobába összeszedni azt a pár cuccomat,magamhoz vettem a bőröndöm és mint egy izgatott kisgyerek az ajtóhoz szaladtam.

-Na gyere már Jung.-most valamiért érzem  hogy a testvéremből árad a szeretet és szívesen vagyok a közelében.Ayame odajött hozzám és megölelt,majd megcsókolt.

-Szia-mosolygott egyszerűen.A bátyámmal kimentünk az ajtón és elköszöntünk Ayamétől.Elindultunk haza.

*Ayame* 

Miután Chunjiék elmentek nem tudtam mit kezdeni magammal.Ez nem tartott sokáig,mert anyám rontott be az ajtón egy csomó bőrönddel és táskákkal.Láttam hogy utána Wonho jött be.Egyszerűen szóhoz sem jutottam,csak leesett állal néztem ahogy éppen anyámék hálószobájába behordja a cuccait.

-Ne szólj semmit!-intett csendre anya.-Mától Wonho itt lakik velünk.

-HOGY MI?TE NEM VAGY NORMÁLIS BAZDMEG!-üvöltöttem anyámnak,aki lekevert nekem egy büdös pofont.Azonnal odakaptam a kezem.