Az új osztály rosszfiúja

22.Zavaros szálak

  -Hol van Jimin?Nem láttad?-kérdeztem tőle.-Hahó!!-lengettem meg kezem szeme előtt.-Térj már észhez,jó lesz.-úgy látom sikerült meggyőzni.Bólintott egyet és futva indultunk a többi fiúhoz.  

Jimin után futottam.Pár utcát futottunk végig,mikor megálltunk egy nagy háznál,ahova barátom kopogás nélkül nyitott be.Intett nekem,hogy kövessem,amit teljesítettem is.Beléptem az ajtón és egyből körülnéztem.Természetesen megpillantottam a Bangtan többi tagját egy kupacban a ház közepén.

-Sziasztok-köszöntem nekik,mire ők csak meglepetten pillantgattak felém.-Baj van?

-Dehogy,csak nagyon régen láttunk.-mosolygott Nam.

-Amúgy mi van veled?Mesélj már!-mondta Jin,miközben odahúzott maguk közé.Olyan,mint valami barátnő.

-Káosz.Az van bőven.-nevettem fájdalmasan,mire mindenkitől sajnálkozó tekinteteket kaptam.Igazából utáltam ha sajnálnak,nem is tudom miért kezdtem bele ebbe.

-Mi a helyzet,kislány?-szólalt meg Hoseok.

-Elmondom,de nem igazán szeretném,ha sajnálnátok vagy hasonlók.

-Na,halljuk!-mondta Yoongi

-Mióta nem találkoztunk Chunji odaköltözött hozzám és ott volt pár napig,mert a bátyjával összevesztek,de ez már egy másik sztori.Azóta elment,mert időközben kibékültek.Még aznap haza is költözött és aznap anyám új pasijával is találkoztam.Mint kiderült minden nap fogok is vele találkozni,mert a srác odaköltözött hozzánk....

-Várj,srác?-állított meg Jungkook.

-Igen,sőt valószínűleg még ismered is.

-Ki az?-nézett egyre ijedtebben.

-Wonho-mondtam egy sóhajtás közben.

-Hogy ki??!!Gyűlölöm azt a srácot-nézett undorral maga elé Jin.

-Nem hittem volna pont róla,hogy tőle idősebbekkel kezd.-mondta a semmibe Namjoon.

-Én bírom,de tíz percnél többet nem tudok vele beszélni.-szólalt fel Yoongi is.-Sajnállak,hogy egy egész életet kell vele lenned.

-Ez egy rossz vicc.Ha rajtam múlik,jövő héten már azt sem tudja ki az az Ayano Kishimoto.-mondtam mérhetetlen dühvel a hangomban.

-Na,de meséld tovább,kíváncsi vagyok-szólalt meg Tae.

-Wonho odaköltözött hozzánk és apám minderről semmit nem tud,én sem tudok apáról semmit és anyám sem,de őt nem is érdekli.-összecsaptam a két tenyerem.-Szóval ma azért vagyok itt hogy ezt mind leszarjam,úgyhogy elő a piával,tudom hogy van.-nevettem.

-Túl jól ismersz minket-nevetett Jimin is,majd előhúzott pár alkoholtartalmú italt az egyik táskából.

-Uhm...Nem akarok beleszólni,de Aya-nézett rám nyomatékosan Jungkook-szerintem nem kéne.

-Nyugi van,Kook,csak egy kicsit.-mosolyogtam.

-Én sem akarom elrontani a kedved,de hidd el hogy ez egyáltalán nem megoldás.-szállt be Namjoon is.Itt kicsit elgondolkodtam.Nem vagyok alkoholista,és nem is szeretnék az lenni.

-Ahh...igen,igazatok van.

-Chunjival még mindig jártok?-kérdezte hirtelen Jimin.

-I-Igen,miért?-néztem összezavarodva rá.

-Ja...-kínosan mosolygott,miközben tarkóját vakargatta-Csak kérdeztem.

-Valamit csinálni kéne,ez így unalmas.-mondta unottan Yoongi.

-Én tudom mit csináljunk!-jelent meg villanykörte Taehyung feje felett.-Játszunk Fele...

-NEM JÁTSZUNK!-mondta egyszerre mindenki,mire Tae szomorúan visszadőlt a kanapén.

-Én jobbat tudok!-jelentettem ki.Minden tekintet rám szegeződött.-Pocky game.-mosolyogtam ördögien.

-Tőlem,legyen.-mondta félvállról Yoongi.Körbenéztem a többieken és senki nem ellenezte,szóval eldőlt mit csináljunk.

-Amúgy egy kérdés.Kié ez a ház?-pásztáztam a társaságot.

-A szüleimé.Vagyis én is itt lakom.-mondta Nam.

-Tessék-lépett elém Jimin és a kezembe nyomott egy doboz epres rudacskát.-Játszhatunk,de akkor te kezdesz-vigyorgott.Lehet nem kellett volna ezt a lehetőséget felajánlani.Egy műanyag üveggel sorsoltuk ki,hogy ki legyen a másik játékos.Az üveg eleje Jiminnél állt meg.Kezdtem egy kicsit félni.

Kivettem a dobozból egy pálcikát és a számba tettem.Jimin a másik végét kapta be.A többiek elkezdtek számolni,erre a velem szemben lévő elkezdte lentebb rágni az édességet és a végén  észrevehetetlenül ajkát az enyémhez érintette.Mondhatom igazán meglepődtem.A játékot folytatták tovább én pedig próbáltam figyelni,amennyire csak tudtam.

Vajon direkt csinálta?De hisz tudja hogy együtt vagyok Chunjival,sőt még meg is kérdezte.

A fiúk nagyon belemerültek a játékba,mert addig játszottak,míg el nem fogyott a Pocky.Már kezdett sötétedni,és nem akartam zavarni őket ezért elindultam haza.

-Fiúk én hazamegyek,nem szeretnék sötétben járkálni az utcán.-kezdtem el felvenni a  kabátomat.

-Hát jó.örülök,hogy itt voltál,de biztos ne kísérjen haza senki?-állt fel Nam és az ajtóhoz kísért.

-Igen,biztos.Sziasztok!-kiléptem az ajtón,de mielőtt bezártam még hallottam hogy mindenki egyhangúan elköszön.Elindultam a házunk felé.Még nem volt teljesen sötét,de a lámpák már fel voltak kapcsolva.Kissé paranoiás vagyok,ezért néha-néha magam mögé néztem és kicsit féltem,de már csak pár utca van hazáig.

Valaki hátulról megfogta a vállamat,majd maga felé fordított én pedig teljesen lesokkolva álltam.Még visítani sem tudtam,csak összeszorított szemekkel tettem,ahogy irányított.

-Ayame,én vagyok.-hallottam egy ismerős hangot,amire már bátrabb voltam és kinyitottam pilláim.Barátomat láttam ott,egy heggel az arcán és néhány-ruhájára száradt-vérfolttal,ziláltan.

-Veled mi történt?-kérdeztem ijedten,még mindig a sokk hatása alatt.

-Az most nem fontos.Idővel mindent elmondok,de most el kell mennem.Szakítanunk kell,de ígérem,ha visszajövök mindent elmondok,csak egy kis időt bírj ki kérlek.El kell hagynom ezt a helyet.Ne keress,ne hívj és senkinek ne említsd meg azt hogy közöm volt hozzád,nem akarom hogy bajod essék.Szeretlek.-adott egy csókot,majd elfutott én pedig teljesen megdermedve álltam és azt sem tudtam mi van.Valamilyen nagy bajba keveredhetett,a jelek alapján.És.....szakított velem.Tudom hogy nem azért mert nem szeret,de akkor most mennyi ideig nem látom majd?Teljesen összezavart.

Pár könnycseppet elejtve léptem be a házunkba.Anyáék már biztosan alszanak,ezért bementem a szobámba és ledőltem az ágyamra.Kicsit jobban belegondoltam az előbb történtekbe.Elkezdtem zokogni.Nagyon aggódom érte és nem tudom ezek után mi lesz.Valamint félek is egy kicsit.

Nem tudtam sokáig ezen gondolkodni,mert álomba sírtam magam.