Erik: Misel és Amina időben megérkeztek, de Dasa még mindig sehol. Hiszen azért hoztam össze az egész csapatot, hogy bemutassam nekik Konstát, a régi jó barátom, aki mellesleg az énekes pályát választotta magának. Igaz Dominik se ért még ide, de abban biztos vagyok, hogy ő hamarább ide fog érni mint Dasa.
Dominik: Mivel annyi mindent kelett otthon a szüleimnek segítenem késesben vagyok. Nagyon messze van az Odesszai repülőtér, ha akarnám se érnek oda időben, de teljesen biztos vagyok benne, hogy Dasa előtt érek oda, mert hát Dasa mindig késik.
Erik: Tényleg ideje lenne már ha ideérnének, lassan leszáll Konsta gépe és ők még sehol. Nem nagyon akarom azt, hogy Konsta így ismerje meg a barátaimat.
Dasa: Kapkodás ide- oda. Kit érdekel az a Konsta gyerek?!. Még megérteném ha Zac Efront várnánk a reptéren, de sajnos ez nem így van. Erik mindenáron azt akarta, hogy én is ott legyek mert, biztosan jóban leszünk Konstával mert egyezik a stílusunk. Ami a legjobb most, hogy úgy szedem a lábaim mint még soha és taxit se bírok megfogni. Haláli jó nap. Mostmár elvárom az élettől, hogy ez a Konsta gyerek még jól is nézzen ki hamár ennyire sietek miatta.
Misel: -Ugyan már Erik, ismerem Dasat, tudom, hogy ide fog érni.-csitítgatom Eriket mert szinte úgy kiabál, hogy az egész reptér minket néz. Dasa, én bízom benned...
Erik: -Ugyan már Misel, te is tudod nagyon jól, hogy Dasát annyira nem érdekli semmi, hogy a saját temetéséről is késni fog majd.- próbálom magam nyugtatni nagy levegőkkel de nem megyek sokra vele. Húsz perc és Konsta megérkezik.
Dominik: Na végre már, te jó isten, hogy ideértem. Ennyit még soha életemben nem sétáltam. De, nem baj. Engem az is megnyugtat, hogy Dasa még mindig nincs itt. Az elektromos ajtó nyílik is előttem én pedig nagy keresések közepette kiszúrom a barátaim... Dasa nélkül.
Amina: -Dominik.-indulok meg futásba barátom felé. Dominikkal már lassan két éve együtt vagyunk. Két éve mutatott be egymásnak minket Erik, néha ezért hívjuk szerelem doktornak.
Dominik: -Amina.-fogom meg a derekamra kulcsolt lábú lányt majd egy rövidke csókban részesítve lassan le is engedem. -Dasa még mindig nincs itt?.-fogom meg Amina kezét és sietek vele együtt Erikékhez.
Erik: Dominik végre itt van. De Dasa...Kiszámíthatatlan. A falon lévő nagy órara pillantok ami 10 perc múlva üti az este tíz órát. Reménykedem benne, hogy Dasa most az egyszer ideér..-Nem Dominik, Dasa még mindig nem ért ide. -morgok egy sort.- Konsta mindjárt leszáll Dasa meg sehol. Misel!- ütöm meg gyengéden vállát. - Hívd fel!.
Misel: - Miért nem te hívod fel?. -kapom elő a telefonom. Kérlek szépen egyetlen barátnőm. Érj ide időben, különben Erik annyira megharagszik, hogy egy életre nem szól hozzád.
Erik: -Nincs kedvem hallgatni a nyavajgását meg az alpári beszédét, hogy furcsa jelzőkkel illeti meg a körülötte lévő embereket vagy akár azokat akik gátolták abban, hogy ideérjen időben.- adom a rövid választ. Két perc és újra látom Konstát. Mostmár az se érdekel, hogy ideér-e Dasa, csak látni akarom a legjobb barátom.
Dasa: Mit is mondott Erik?!. 22:00-ra ér be a srác gépe?. Elővéve a telefonom kapcsolom le a belőle kiáradó zenét majd megnézem mennyi is az idő. Két perc múlva tíz óra. Még időben ideértem.. Mostmár csak Miselt kell felhívnom, hogy jöjjön ki elém, mert képes vagyok eltévedni.
Misel: Dasa hív. Remélem jó hírrel hív és semmi rosszat nem kell hallanom, mint például az, hogy "nem megyek" vagy " nem érek oda ". Felvéve a telefont közli, hogy itt van a reptér előtt csak nem tudja merre kell jönni, hogy megtaláljon minket. Erik vállába csapok aki figyeli bőszen azokat az embereket akik az aulába jönnek a családjukhoz vagy esetleg a barátaikhoz, rokonukhoz.-Erik. -csapom vállon.-Itt van Dasa, kimegyek érte.-csak bólint egyet majd figyel tovább.
Dasa: Hűha, 22:00 ütött az óra. Ezekszerint a híres Konsta már megérkezett, alig várom, hogy lássam. Kiváncsi vagyok tényleg olyan-e a stílusa mint az enyém. Misel hangját meghallva fordulok kettőt mikor észre veszem. Megfogja a kezem és szalad velem egyenest be az épületbe. Ennyire sietős lenne a dolog?.
Misel: Beértünk. Hála nekem. Mostmár közösen várjuk Konstát aki bármelyik pillanatban megjelenhet. Sok fura stílusú embert látok meg, de sajnos semelyik sem Konsta. Dasát tényleg nem érdekli ki is lehet a srác, fintorogva, összefont kézzel várja.
Konsta: Leszáltam. Elsem hiszem, hogy újra itt vagyok. Amióta a szüleimmel Amerikába költöztünk teljesen elfelejtettem Ukrajnát, azon belül Odesszát. Bőröndömet húzva magamután beérek az aulába, de Eriket nem látom. Talán még nem értek ide?!.
Erik: Megjött. Itt van Konsta a rég nemlátott barátom. Menten a nyakába ugrok.-Konsta!- üvöltöm nevét. -Itt, erre.-integetek kezemmel mire végre kiszúr majd sebesen húzza magamután a bőröndjét felénk.
Dasa: Nem hiszek a szememnek. Ez a gyerek kétszer kitesz engem, és amikor ideér meglátom a félig fekete, félig fehér kontaklencsés szemét. Igaza volt Eriknek, valamiben hasonlítunk, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy megszerettem a gyereket. Igaz helyes, de nekem jelenleg nem szimpi.
Konsta: -Erik.!- hagyom magam mögött a bőröndöm és egyenest a haverom nyakába ugrok. Nem érdekel ki mit hisz, olyan régen láttam, hogy teljesen elfejetettem hogy néz ki. -Jó sokat változtál, igazi férfi lettél.-csapkodom meg hátát egyik kezemmel majd elválok tőle.
Erik: - Ne szépítsük a szavakat, mond azt inkább, hogy helyesebb lettem mint te.- ütöm meg mellkasát. -Amúgy, ők itt a barátaim. Dominik, Amina, Misel és Dasa.
Konsta: -Sziasztok!-köszönök nekik. -Konstantin vagyok, de Konstának szoktak becézni. Örülök.-nyújtom a kezem Dominik felé, a lányokat pedig arcra puszival ajándékozom meg, de amint az utolsó lányhoz érek megáll a lélegzetem és a szívverésem együtt.
Dasa: -Bocs tesó, de nem tudom hol járhatott a szád ezelőtt, szóval én nem nagyon kérek a nyálas puszidból, meg amúgyse vagyok puszilózós fajta.-taszítom el magamtól a gyereket aki színte úgy néz rám mintha démont látna.
Erik: -Dasa.- állok Dasa hátamögé majd befogva száját elhúzom Konsta elől egészen Misel oldalára, majd egy "befejezd" nézéssel nézek rá és bekarolva a barátom indulunk ki az épületből. Annyi mindent el kell még mesélnem neki, és Dasát is meg kell nevelnem úgy érzem.
