Eddsworld a kezdtek ¥¥BEFEJEZFE¥¥

Part 5

Reggel mikor fel ébretem mindenki alut,én azon gondolkodtam hogyan tudok haza menni?

De nagyon egyedül voltam,hiszen sehol eliz vagy az én edd-em.

Ekor a telom csörgöt edd volt az,én azonal fel vettem.

-viki hol vagy!?-monta aggodo hangon edd.

-nyugi csak egy másik au-ba kerültem-montam majd meg probáltam nyugtatni kedvesemet.

-oké...oké,de hol?-kérdezte.

-ömm nem tom ha jol tudom itt te piálsz és káromkodsz mint tom ott,de tom itt olyan mint te!-montam majd egy kis néma csendet halotam töle.

-és matt olyan mint tord?-kérdezet minta aki tudja hova kerültem.

-igen..tudod hol a fancban vagyok!?-kérdeztem majd csak egy sohajt halotam.-igen tudom,várj érted megyünk a srácokal.-monta majd le tette.

Én nem szolva semmit le tettem majd le ülem a kanapéra,a srácok lassan fel ébretek de matt rögtön mellém zuhant.

-jo reggelt szépség-monta majd csak hajolt.

-jo reggelt matt-montam majd távolotam is.

-reggelt!-monta tom kedvesen,be valom még hozzá kell szoknom de nem sokáig nem mert értem jönnek.

A beszélgetést egy kopogás szakitota félbe,tom ki nyitota edd-ék voltak.

-edd!-ugrotam a nyakába.

-viki!-kapot ell majd pördült velem egy kört.

-jol vagy? nem esett semmi bajod matt-töl?-nézzet rá szuros szemekel.

-nem de ha csinált volna meg tudom védeni magam,mint stellánál!-montam majd egy ujabb ölelésel bonbáztam.

A jel a karomon jelzet baj van de nem figyeltem.

-menjünk haza édes-monta edd majd kezemet fogva el indultunk haza.

Én integetem és el köszöntem mi elöt egy portált nyitotak volna haza,de otthon káosz volt.

Stella vissza tért én rendesen fel készültem de a fiuk is velem tartotak,igaz én vagyok itt az egyetlen lány de én vagyok a legszivosabb is hiszen halál angyal vagyok.

A városba rohantunk,én a késemet elö vettem és a szemem mint mindig fekete lett,stella egy ház tetön várt rám,és fel repültem oda könyes szemekel.

-léci legyünk ujra barátok!-montam siros hangon.

-nem-monta szinte semmi érzelemel majd rám támadt.

Én ki kerülgetem a támadásait és könny csepjeim futtás közben estek az arcára,ö meg érezte de semmi amit ki  mutatot.

Én lassan veszitetem épp elmémet mert a karom megint feketedet,és nem tudtam irányitani,majd meg történt amit ne, akartam.

Le szurta a karom,amit nem tudtam irányitani,az esö el eredt.

Én a holt teste mellet borultam térdre hogy majd vissza hozom de semmi,lasan eszméletét veszitete én meg a tartásomat.

Majd....meghalt,én ott sirtam,bögtem a karjainban a volt barátomal.

Kivántam hogy vissza jöjön,és visza emlékeztem a mulra.

Emlék:

-viki!-monta a gyerek stella.

-igen stel?-monta a gyerek 8 éves viki.

-a barátom vagy?-monta stella.

-örökre stel!-monta 8 éves viki.

Majd mind ketten el keztek rajzolni.

-mi a kedvenc szined?-monta a pici stella.

-pros! neked?-monta 8 éves viki.

-kék!-monta stella,majd meg ölelték egymást.

(emlék vége)

-stel léci ne szorakoz velem!-orditotam stel-t ölelgetve.

-kapsz kék jékását,kék emlékszel!?-kérdeztem sirva és orditva már az égnek orditva,de tudtam stella meghalt.

Majd lassan el engedtem,nem tudom mi ütöt belém stella ki akart nyirni és most meg hiányzik?

Majd fel áltam a vér csurgot lefelé a fehér pulcsimon majd a fiukhoz mentem,és haza mentünk együt.

Otthon átt öltöztem majd hamart be bujtam az ágyba,edd probált fel viditani még sirthatam kedvesem válán de még mindig semmi.

Mikor mindeki aludt és sirtam,bögtem hogy hiányzik nekem?

Lassan hajnalodot és be bujtam edd mellé hogy ha fel ébred azt higye ott voltam és aludtam.

De nem hülye ö,mikor fel ébret egyböl meg ölelt és sirtam a válán megint.

-miért fáj ez enyire!?-kérdeztem sirva.

-nem tudom kicsim,nem tudom-monta majd szorosaban ölelt.

Majd lassan be aludtam a válán,ö le rakot ovatosan majd mellém fekünt,nem aludt vissza csak ott volt és ölelt.