bizalmigyakorlat || baekyeol ≪ finished ≫

5.

Sokáig tartott mire elmeséltem Jongin-nak az egész sztorit, még úgy is, hogy a kézfogást és Chanyeol háttértörténetét kihagytam belőle. Kitartóan hallgatott, időközben pedig rendeltünk még egy pizzát, amiből a hazaeső Suho is elfogadott egy-két szeletet. Hajnali kettőig beszélgettem velük, végül belefáradtam, és elmentem aludni.

Így zárult életem egyik legbonyolultabb két napja, a lehető legátlagosabb módon.

Másnap reggel az ébresztő órám nem igazán hagyta, hogy kialudjam magam. Mire kikászálódtam az ágyból, már bőven késésben voltam, így rohanva csináltam meg mindent, mégis legbelül olyan nehéznek éreztem minden mozdulatot. A súlya annak, hogy nem állok készen az előadásra mérhetetlen erővel nyomta a vállam. Nem hittem, hogy elkészülök rendesen a karakteremmel, csak reménykedni tudtam. Ilyen reményekkel léteztem egész héten.

Péntek este tizenegyre estem haza, ledobáltam a cipőmet és céltudatosan a konyhába ballagtam, ahol épp Chanyeol csinált magának valamit. A héten akkor láttam először, így egész egyszerűen csak nem vettem tudomást a kezének melegéről, ha felvetődött a napokban az emléke. Ott viszont nem bírtam nem elvörösödni, leplezni sem tudtam, hogy zavarban vagyok.

– Hogy-hogy ilyen későn? – kérdezte végül, majd töltött nekem egy pohárba vizet, mintha csak kitalálta volna, miért jöhettem be ide.

– Próbálok – húztam kesernyés mosolyra a számat. – Holnap ilyenkor színpadon leszek már.

– Hát, ha mindennap emiatt jöttél haza ilyen későn, akkor rohadt király leszel – mondta, majd lenyalta a fakanalat, ami kissé furcsának hatott, de nem akartam belenyargalni a szituáció kellemetlen vonalába.

A pohár szélének birizgálásával voltam elfoglalva, miután kiittam a vizet belőle. Nem tudtam miért nem húztam el aludni. Csak úgy álltam ott a falat támasztva, mintha lenne valami dolgom még. Őt viszont ez nem igazán zavarta, teljesen bele volt merülve abba a valamibe, amit készített.

– Én is egész héten edzek – vigyorodott el egyszer csak a semmiből. – Tényleg, ilyenkor neked van rendes elméleti óra is?

– Persze – bólogattam.

– Azt hittem, már ilyen kis kiváltságos vagy – húzta huncut mosolyra a száját, és töltött magának is egy pohár vizet. – Kérsz meg? – biccentett a kezemben lévő tárgy felé.

– Aha.

– Tehát, Baekhyun – nyújtotta vissza. – Te ilyen színésztehetség vagy, aki az egyetem mellett egy igazi társulatnál dolgozik, igaz?

– Fogjuk rá.

A bőröm kezdte visszanyerni az eredeti színét, és próbáltam a lehető legjobban visszafogni a lényegében még teljesen új érzelmeimet. Nem adhattam magam olyan könnyen, főleg úgy, hogy nem is tudtam, hogy mit gondol erről az egészről. Lassan kortyolgattam a vizet, amíg újra meg nem szólalt.

– Kai élvezi az életet, gitározik, emellett pincér?

– Valami olyasmi.

– Sehun pedig csak úgy van.

Meglepődtem a kijelentésén, és képtelen lettem volna nem nevetni rajta. Furcsa kérdései ellenére nem érzetem magam kellemetlenül, inkább olyan volt, mintha próbálna minket az eddigi tudása alapján összefoglalni.

– És a fél életét Larának szentelte – egészítettem ki.

– Ja, mesélte, hogy körülbelül hét hónapig tepert utána – zárta el a gázt.