A Cárleány Budapesten (I.)

18. Fejezet: Papírvár

Kapkodja a lábait. Mire az irodához ér, a szorító érzés a torkából a gyomrába kúszik. A diplomácia törékeny dolog... Ez a mondat rosszat jelent. Ő sem tudja még, miért, de van valami fenyegető benne. Mintha azt mondanák, alattad több száz méteres szakadék van, de táncolj csak nyugodtan a kötélen. Hiszen vagy leesel, vagy nem. Svetna úgy érzi, most megbillentek ezen a kötélen. Nem akar lezuhanni abba a szakadékba. Nem akarja, hogy eltörjön a törékeny diplomácia.

Amikor lenyomja a kilincset, hallja, hogy Dmitrij is feltrappol a lépcsőn. Szinte beesik a dolgozószobába, szinte rögtön utána a bátyja is, bár az ő arca inkább áthatolhatatlan közönyt tükröz. A nagyhercegnő pontosan tudja, hogy a semleges arckifejezés mögött semmi semleges sincs.
- A diplomácia törékeny dolog – suttogja maga elé, miközben az asztal mögött álló apja szemébe néz. A cár bólint.
- De nem engedjük eltörni – Fjodor próbál meggyőző arckifejezést ölteni, de őt is aggasztja az ominózus mondat. Miután a lánya arca továbbra is ijedtséget tükröz, megpróbálja poénosra venni a figurát. – Ha kell, buborékfóliába csomagolom.
Svetna mély levegőt vesz.
- Rossz előérzetem van – motyogja. Az előérzetek nevetségesek. Semmi valóságalapjuk, vagy bizonyítékuk. Csak úgy megjelennek, döntésekre sarkallják, vagy nem hagyják nyugton az embert. A legaggasztóbb mégis az, hogy a hatodik érzéknek végül mindig igaza van.
A cár kisétál az íróasztal mögül, és hozzájuk lép. Dmitrijjel egy magasak, és kísértetiesen hasonlítanak is, Svetna viszont jóval alacsonyabb náluk.
- Semmi baj nem lesz – ezt leginkább Svetnának címzi, de az a „rossz előérzet" csak aggasztóbbá teszi a helyzetet. A nagyhercegnőnek, akárhányszor a megérzéseire hallgat, igaza lesz. – Azonnal indulok Szentpétervárra, és összehívom a Dumát.
- Én is megyek? – kérdezi a cárevics. Az apja láthatóan mérlegel, aztán megrázza a fejét.
- Nem – Dmitrij kissé sértett arcot vág. – Itt maradsz és... vigyázol a húgodra – improvizál Fjodor.
- Rám nem kell vigyázni! – háborodik fel a lány.
- Én meg segíteni akarok! – kezdi a vitát a fiú.
- Elég! – csitítja őket a cár. – Mindketten itthon maradtok.
- Jelenleg nem vagyunk otthon – motyogja Svetna, emlékeztetésképpen, hogy az ő otthona Szentpétervár. Mindhármuk otthona a legészakibb metropolisz.
- Tudom, kincsem – simítja meg Svetna fejét, aztán Dmitrijhez fordul. – Most jobb, ha itt maradsz, és nyugton tartod a sajtósokat. Ezzel segítesz a legtöbbet.
A cárevics kelletlenül bólint.
- Igen, persze, kedvesen mosolygok nekik... - forgatja a szemét.
- Ne szemtelenkedj! – szól rá szigorúan az apja.

Fjodor alig húsz perc múlva már a repülőtér felé tart. Ez a dolog nem várhat, még reggelig sem. Azonnal Szentpétervárra kell mennie, és ki kell találnia valamit a minisztereivel, mielőtt csúnya vége lesz a dolognak. Svetna jól érzi: ez most komoly helyzet.

A nagyhercegnő kulcsra zárja a szobája ajtaját. Még Marijával, Ankéval, vagy Dmitrijjel sem akar beszélni. A kanapén fekve nézi a plafont. Ezek a megérzések sosem jelentenek jót. Amikor az ösztönei azt súgják, valami nincs rendben, valami több, mint aminek látszik, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy tennie kell valamit. Ezek az előérzetek sosem elég pontosak. Tudja, hogy valami gond lesz, de azt sosem, mi is pontosan.
Feláll a kanapéról, és fel-alá kezd járkálni. A diplomácia törékeny dolog... A telefonja percek óta csörög. Adri hívja, de nem veszi fel. Nem akarja feleslegesen terhelni, és jobban vágyik most a magányra. A zene elhallgat, aztán pár perc múlva egy másik csendül fel. Most Noah hívja. A nagyhercegnő a telefonért nyúl.
- Szia – szól bele. Bármennyire vágyik az egyedüllétre, Noahnak nem tudja nem felvenni.
- Svetna! Láttam a beszédet, és elég rosszul hangzott. Jól vagy?
- Jól – szalad ki a száján. Lenne értelme megijeszteni a barátját? Nem valószínű. – És ne aggódj, rosszabbul hangzott, mint amilyen. Csak üres, virágnyelvű fenyegetőzés – hadarja.
- Értem – mondja kicsit elgondolkodva a fiú. – Fél óra és ott vagyok! – teszi le. A nagyhercegnő csak bámulja a telefonja kezdőképernyőjét. Ennyit arról, hogy egyedül lesz.