4,Random rántotta

279 21 0
                                    


 Néhány óra múlva, abba tudtam hagyni a sírást, de az a felemésztő érzés még mindig nem tűnt el. Nem akartam, hogy a többiek meglássák, hogy sírtam, vagy hogy egyáltalán szomorú vagyok. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy már besötétedett.

Felkapcsoltam a villanyt és kiosontam a folyosóra és bementem a fürdőszobába megnézni, mennyire vörös a fejem. Fehér bőröm volt és vörös hajam. ÁH. Persze. Mit is vártam. A tükör most sem az igazat mutatta. Hogyan lett volna a sötétbarna loboncomból egyszerre égővörös frizura?

Inkább visszamentem a szobámba és lekapcsoltam a lámpát. Így legalább kívül-bellül sötétség van. Elkezdtem gondolkodni, vajon hogyan tudnék megszökni. Alig 2 perc elmélkedés után már tisztán hallottam a hangokat.

-Miért akarsz megszökni? Ha elkapnak vagy visszahoznak, vagy megölnek. Ezért teljesen fölösleges vásárra vinned a bőröd.

-Hékás, lehet, hogy te nem szereted a hazádat, de attól még mi igen.

-És hogyan akarna meglógni? Ezek ismerik az erdőt, de mi nem. És mikor is lógna meg? Ha este szökik meg sikeresen, halálra fagy. De ha reggel akkor 10 perc alatt elkapják!

-Nem kapják el, ha ügyes. Mégpedig nem akárkiről beszélünk, hanem Dalmáról. Ha már ezt a 16 évet túlélte a Creepypasta-k meg sem kottyannak neki.

Hát igen. Ilyenkor általában ők beszélnek, én pedig hallgatom őket.

-Amúgy észrevettétek, hogy nem is értünk az asztalhoz, amikor remegni kezdett?-szólalt meg egy harmadik hang.

-Hülye vagy!-válaszolta a másik kettő egyszerre.

-Mondják ezt azok, akik nem tartják tiszteletben azt, hogy mások aludni akarnak.

Itt már teljesen megfájdult a fejem. A vesefájást még kibírom, de a fejfájással vegyítve már nem. Kéne egy kis fájdalom-csillapító. Eszembe jutott a pálinka, de inkább a gyógyszerek mellett döntöttem.

Óvatosan kiléptem a folyosóra, majd a vaksötétben elindultam a konyha irányába. (Nálunk ott vannak a gyógyszerek, lehet, hogy itt is.) És ha már ott vagyok valamit ennem is kéne. Mikor már a földszintre értem tovább akartam menni, de valami visszatartott.

-Na, mi lessz?

-Szerintem kerülnünk kéne.

-Mit?

Nem akartam megint vitát, szóval rögtön oldalra léptem és mentem tovább. Azaz csak mentem volna, ha hirtelen nem lógok fejjel lefelé. Valami csápszerűség a bal bokámra fonódott és ebből már sejtettem is, hogy ki lehet az.

-Tegyél le!-suttogtam kicsit ijedten, de határozottan.

-Szökni próbálsz?-kérdezte Slender, mire megráztam a fejem, minden lelkifurdalás nélkül. (Mondjuk fölösleges volt, hiszen a vaksötétben aligha látta.)

-Nem.-feleltem végül.-A konyhába indultam.

-Miért?-kérdezte gyanakvóan.

-Eskü nem azért, hogy egyek.-mondtam szarkasztikusan.-Lennél szíves letenni?

Hát a letétel nem jött össze, ugyanis csak simán elengedett, a gravitációra bízva engem. Nem akartam a közelében lenni, szóval amint megtaláltam a konyhát, felkapcsoltam a villanyt, de sajnos nem akart felszívódni. Sejtettem, hogy amikor a szökésemről beszéltem, bogarat ültettem a nem létező fülébe, de azt nem hittem volna, hogy ennyire óvatos lesz. Főleg úgy, hogy ismerjük is egymást.

Kivettem a hűtőből két tojást, annak reményében, hogy rántottát vacsorázok úgy éjfélkor, de minden egyes mozdulatomat figyelte, ami egy eléggé idegesített.

-Biztosra akarsz menni, hogy nem szökök meg?-kérdeztem, miután letettem a konyhapultra a tojásokat.

-Igen.

-Akkor miért nem kéred meg az egyik proxy-dat, hogy tartson szemmel?-kérdeztem. Szerintem bárkit is bíz meg a feladattal, ugyanúgy fog figyelni, mint most ő. De az nem zavarna annyira.

-Zavar, hogy itt vagyok?

-Ez a te házad. Nincs jogom hozzá, hogy azt mondjam, igen. És igazából csak az zavar, hogy bámulsz.-mondtam végül.

-Furcsa. Amikor az álmaidban kísértelek, nem vagy ilyen ideges.

-Észrevettem.-mondtam barátságtalanul.

Megsütöttem a rántottát és elkezdtem enni. Evés közben kinéztem az ablakon, majd elkiáltottam magam.

-HAVAZIK!!

-Nem láttál még havat?-kérdezte értetlenül.

-Nem, csak nálunk nagyon ritkán esik. Fagy és eső bezzeg van.-válaszoltam.

Sajnos a kiáltásom után fél perccel Jeff jött le, fáradtan.

-Mi a faszért kell az éjszaka közepén üvöltözni??-kérdezte dühösen.

-Kérsz rántottát?-próbáltam elterelni a gondolatait.

Úgy nézett rám, mint egy idiótára.

-Most komolyan azért kiabáltál föl az éjszaka közepén, hogy megkérdezd kérek-e rántottát?

Slenderman időközben eltűnt. Remélem, ma már nem találkozok vele.

-Igazából fájdalomcsillapítóért jöttem le. - Válaszoltam.

-Ott van a szekrény tetején. De ha még egyszer fölébresztesz, neked már nem lesz szükséged rá.-fenyegetett meg. Majd felment.

Megvártam az ajtócsukódást, majd körülnéztem, hogy tiszta-e a levegő. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy igen, felálltam egy székre és leszedtem a dobozt, amiben a gyógyszerek voltak.

Letettem a pultra és elkezdtem nézegetni, hogy mi-micsoda. Találtam köztük nyugtatót, hasmenés elleni szert, vitaminokat, altatókat, (néhány mérget) és fájdalomcsillapítókat Megkerestem a leggyengébbet, majd bevettem egyet.

Már raktam volna vissza a dobozt, amikor a hang rám üvöltött.

-MÉGIS MIT MŰVELSZ???!!!

-Visszarakom a dobozt a helyére. Baj?-válaszoltam (gondolatban) riadtan.

-Igen! A menekülés kulcsa van a kezedben!

-Mi van???

-Gondolkozz!-mondta már vidáman és csaknem énekelve.

Alig hogy kimondta már rájöttem, mire gondolt. És már a szökésem terve készen is volt...

SzökésOnde histórias criam vida. Descubra agora