Szökés

13, Vége

 A szobámban ébredtem. Azonnal felültem, és megpróbáltam visszaemlékezni. Az nem lehet, hogy csak álom volt..., de lehet, jobb lenne így... Egyszerre kívántam azt, hogy valóság legyen a Zalgo-val való találkozás, és hogy ne.

Ha csak álom volt, akkor lehet, hogy nem a saját szórakoztatásuk végett hagytak életben. Nem mellesleg, már az első szökésem után megöltek volna, hisz akkor kvázi játszottam velük... De ha valóság volt, legalább megtudták, hogy ha rajtam múlna, segítenék rajtuk...

- Figyu, ha ez őket érdekelné, már akkor is értékelték volna az empátiádat, amikor Jeff-et mentetted ki a tóból. – szólalt meg Másik.

- Álmodtam? – kérdeztem remélve, hogy tudja a választ.

- Nem. De erről magad is megbizonyosodhattál volna, ha rákukkantasz a bal karodra.

Gyorsan felrántottam a pulóverem ujját, és megpillantottam a kötést a felkaromon. Szóval tényleg megtörtént. És tényleg nem éreznek irántam semmit.

- Őszinte leszek, minden szépítés nélkül. – kezdett bele Másik a várhatóan fájdalmas beszámolójába. – Ezek gyilkosok, akik több embert öltek meg, mint ahánnyal eddigi életükben beszéltek! Mi a csodát vársz tőlük?! Hogy megesik rajtad a szívük, ami már évek óta nem dobog (egyeseknek szó szerint), és azt mondják: ,,Jaaaj, de cuki vagy. Tudod mit? Hazamehetsz!" Igen, én is bíztam bennük, de nem árt, ha tisztában vagy a tényekkel.

-Az is lehet, hogy Masky csak keménynek akarta mutatni magukat Zalgo előtt. – szólalt meg Kék.

-Tényleg! –kiáltottam fel boldogan. – Hogy ez nem jutott eszembe! –gyorsan kipattantam az ágyból, és elindultam az ajtó felé.

-Várj! Ez csak az én elképzelésem. Lehet, hogy tévedek. Mindenesetre maradj távolságtartó! Minden értelemben.

-Úgy mondod, mintha egy táviratot mondanál. ,, Várj! STOP Ez csak az én elképzelésem. STOP Lehet, hogy tévedek. STOP Mindenesetre maradj távolságtartó! STOP Minden értelemben. STOP – nevetett Másik.

- Oké. - fogadtam meg Kék tanácsát, majd lementem.

Úgy döntöttem mindenekelőtt iszok egy kis vizet. A konyhában egyedül Slender volt, aki éppen újságot olvasott. Megpróbáltam minél csendesebben odamenni a csaphoz, de amikor odaértem, fel sem nézve az újságból, megszólalt.

-Emlékszel rá, mi történt?

-Csak addig, amíg el nem kezdtem gyújtogatni. – válaszoltam. – Utána mi történt?

-Inkább a többieket kérdezd meg. – mondta. Hát, kösz.

-És mennyi ideig voltam kiütve?

-2 napig. – mondta és még mindig nem nézett fel az újságból.

Úgy döntöttem, megfogadom a tanácsát, és megkérdezem a többieket. Átmentem a nappaliba, de ott nem volt senki. Jól kezdődik... Elkezdtem járni a folyosókat, és az elsőn pont bele is futottam Hoodie-ba.

- Mi történt két napja? – kérdeztem mindenféle felvezetés nélkül.

- Elkezdtél gyújtogatni. – mondta egy kicsit morcosan.

- És utána mi történt?

-Hááát...minden lángolt. – bökte ki.

-Pontosabb választ nem tudnál adni? – kérdeztem és már kezdett fogyni a türelmem.