Új élet egy vadásszal [Befejezett]

A halál után

A műtőből jött ki az egyik doktor,lesütött szemmel.
"Sajnálom"
Hallottam a mondat első szavát,a többire képtelen voltam figyelni. Én megmondtam! Én megmondtam,hogy ez lesz! Csak nem gondoltam hogy ilyen korán... Dühöm és szomorúságom egymással vetekedett. Nem tudtam melyik az erősebb. Egyetlen egy dologban voltam biztos.
Eddig képtelen voltam Amarát bántani valamilyen oknál fogva. Most meg is nyúzom,mielőtt végeznék vele!
Gondoltam magamban,mire ráeszméltem,hogy az a világ végét jelentené. Hiszen világ nincs se Isten,sem pedig a sötétség nélkül.
Leültem a legközelebbi üres széksor egyik székére és az összekulcsolt öklömre támasztva a számat néztem magam elé.
"Dean!"
Hallottam homályosan ki a gondolataimba szűrődő hangot.
-Dean,mi történt?-Áll előttem az aggódó öcsém.
Csak bámultam még mindig mozdulatlanul lefelé,mikor Sam-nek leesett hogy mi történt.
-Dean,tudod,hogy semmi nem tart örökké! Még vissza jöhet,ahogy te,Cas és én is sokszor megtettük.-Próbált egy kis remény sugarat elültetni bennem.
-Nem,Sammy. Nem fog. Épp ezért fogjuk úgy eltemetni,ahogy megérdemli. Egyébként is... Hol van Cas,amikor ilyenek történnek?
-Itt vagyok.-Jelent meg előttem a szárnyas.
-Hol voltál? Miért nem vagy itt soha,amikor szükségünk van rád?-Vágtam a fejéhez a dühömet.
-Crowley-val voltam.-Fogta rövidre a választ.
-Mitől volt olyan fontos,hogy ez miatt meghaljon egy családtagunk?-Csak úgy köptem a szavakat.
-Várj... Kim?...
-Igen,Cas...-Hajtotta le a fejét Sam.
-Nem,az nem lehet. Miatta találtam ide. Érzem hogy itt van.
-A teste van csak itt. Fogadd el,elment.-Nem értettem hogy Cas hogy lehet ennyire naív...
-Nem érted a lényeget. Itt a szelleme.-Nézett maga elé meredten.
-Vissza tudod hozni?-Pattantam fel a székből.
-Kevés rá az esély,hiszen ez tőle is függ. Ha nem szeretne visszajönni,akkor nem tehetem meg,hogy vissza hozom.-Fordult a halott lány teste felé Cas,akit azóta kihoztak a műtőből,és elszállításig egy üres szobába helyezték.
Castiel a homlokára helyezte a kezét,és már nem reagált semmire.
*Castiel szemszöge*
-Kim?-Kiabáltam reménykedve,hogy meghallja.
-Cas? Te vagy az?-Hallom a lány hangját.
-Kim! Gyere,vissza viszlek!
-Nem szeretnék vissza menni.
-Miért?
-Nincs már ott senkim.
-Mi itt vagyunk neked. Mindig is itt leszünk.
-Most mindannyian ezt mondjátok,mert féltek. Hidd el,jobb lesz nektek nélkülem.
-Miért lenne jobb? Szükségünk van rád!
-Minek? Már nem is vagyok részben sem angyal!
-Családtag vagy!
-Nem bírnék így visszamenni,hogy tudom,hogy soha többé nem fogtok úgy tekinteni rám,mint az előtt.
-Nem fogunk,mert még mindig úgy tekintünk rád. Szerinted miért vagyok itt?
-Őszintén? Nem tudom. Csak az idődet pazarlod.
-Ez így igaz,Castiel.-Szólalt meg a kaszás mögöttem.
-Szóval te tömted tele a fejét. Így már értem.
-Nem ő tette,Cas. Én csak a rosszat hoztam a világra. Ilyen jó embereknek,angyalnak nincs szüksége egy ilyen lányra.