Új élet egy vadásszal [Befejezett]

Nyugalom

*Kim szemszöge*
Épp vett indultam kifele,amikor elém termett egy alak. Nem tudtam hova tenni,de mivel egy ember nem tud így teleportálni,így lehelyeztem Samet és Deant,és harcolni kezdtem vele. Tudtam hogy nem vámpír,és nem is ember,viszont nem tudtam akkor hogy mi is. De ő csak lazán lefogott,amikor Dean rákiáltott amennyire energiája engedte:
"Cas,ne bántsd!"
Erre elengedett,és kérdően nézett.
-Ki vagy mi vagy te,és mit csinálsz itt?—Hangzott el a számból.
-Castiel vagyok. Az úr egyik angyala.-Néz rám ugyanazzal a tekintettel.
-A vámpírt meg a többit még úgy ahogy beveszem. De angyal... Ugyan már.-Ráncoltam össze a szemöldököm.
-Dean is így reagált.-Reagálta le Castiel.
-Ne hasonlíts hozzá...-Szóltam közbe.
-Hé!-Hallom Dean hangját a hátam mögül.
-Kim,ő tényleg angyal.-Erősítette meg Sam.
-Micsoda?-Kaptam Samre a fejem értetlenül.
-Egy bukott angyal,pontosabban.-Egészítette ki Dean öccsét.
-Dean!-Vágott Dean szavába Sam.
-Semmi baj,Sam. Tényleg az vagyok.-Szomorodott el tekintete az angyalnak.
-De mindig kihúzza a seggünk a bajból,és mindig itt van,amikor segítség kell. Ő is családtag.-Folytatta Dean.
-De most inkább menjünk innen,majd út közben megbeszéljük.-Vágott közbe Sam.
Felkaptam Samet,Cas Deant. Megérintette a homlokom,és egy bunkerben találtam magam.
-Cas! A baby!-Nyugtalankodott Dean erőtlenül.
-Majd vissza megyek érte,de előbb le kell pihennetek.-Mondta vigyázóan Cas.
-Baby? Ki az a baby?-Értetlenkedtem.
-Dean hülye kocsija.-Forgatta szemeit Sam.
-Nem hülye,és nem csak egy kocsi!-Förmedt öccsére Dean.
Majd megmutatták hogy hol van Sam szobája,és letettem az ágyra. Elfeküdt,hiszen ülni sem tudott. Egy picit beszélgettünk,majd ott hagytam pihenni.
Kint a konyhában Castiellel beszélgettem.
-Velem mi lesz?-Kérdeztem az angyaltól,miközben leültem elé.
-Holnap megmondják a fiúk,ma viszont itt alszol.-Jelentette ki.
-Mégis hol?
-A szobámban.
-De... és te hol fogsz aludni?
-Nem alszom. Nincs szükségem rá.
Nagyon sokáig beszélgettünk Cas-el,majd megmutatta a szobáját.
Nagyon kedves és aranyos egy teremtés. Néha nem igazán érti,mire utalok vagy miről beszélek,de aranyos mikor össze ráncolja a homlokát.
-Te addig mit fogsz csinálni?-Süppedtem bele az ágyon a puha párnába.
-Nézem,ahogy alszol. Vigyázok rád.
-Hogy micsoda?
Így is lett. Először nagyon frusztrált,majd megnyugtató volt. Végre először tudtam nyugalomban álomba zuhanni.