Új élet egy vadásszal [Befejezett]

Karácsonyi hangulat

-Boldog karácsonyt.-Suttogta mellőlem a már jól ismert hang.
-Neked is. -Mosolyogtam Dean-re.-De mióta lettél ekkora ünnepi ember?
-Mikor a kórházban próbálták megmenteni az életed,akkor mintha átkapcsolt volna bennem valami. Nem akarlak elveszíteni,és a lehető legjobban szeretném veled azt az időt eltölteni,amikor együtt vagyunk.
Erre egy mosolyjal,majd egy csókkal feleltem.
Kiérve megláttam a karácsonyfát és a díszeket. A sok fény a kómás arcomat csak úgy kisütötte.
-Váó.-Szólalt meg a szintén frissen felébredt Sam.-Ki volt ennyire hangulatban?
-A bátyád.-Feleltem.
-Ugyan már. Most komolyan.
-Nem hiszed el,öcsi?
-Cas... tényleg Dean műve ez?
-Nekem is nehéz volt elhinni.
-Héj! Én is itt vagyok.
-Igen,látjuk.-Biccentett a fiatalabb vadász a szikrázó fára.
-Azt hiszem rajtam a sor,hogy karácsonyi ebédet csináljak...-Indultam meg a konyha felé.
-Segítsek?-Mosolygott felém Dean.
-Nem kell.-Mosolyogtam vissza.
Ahogy készítettem elő a szükséges dolgokat,a vadász hátulról megölelt.
-Legalább a hamburgereket had készítsem el.
-De karácsony van.-Fordultam felé.
Ahogyan azokkal a zöld szemeivel nézett le rám...
-És? A vadászokra külön szabályok vonatkoznak.
-Jó,rendben. Csináld.
Egy csókot nyomott a számra,majd a homlokomra. Mikor készen lettünk mind a ketten,kivittük az ételt az asztalra. Közben Sam és Cas szerzett az asztalra is terítőt,illetve mindent,ami a karácsonyhoz elengedhetetlen. Leültünk az asztalhoz,és egy pohár bort töltöttem mindenkinek. Én Dean mellé ültem,Cas-ék pedig velünk szembe.
Ugyan Cas nem szokott enni,hiszen angyal,most kivételt tett.
-Valamit elfelejtettem!-Pattantam fel az asztal mellől.
Az irányt a konyhába vettem,majd a pitével a kezemben sétáltam vissza a fiúkhoz.
-Ismersz.-Csókolt meg ahogy odaértem,majd a számra lehelte.
"Szeretlek."
-Végre,Dean!-Törte meg a pillanatot Sam.
-Sammy! Te is tudod mikor szólalj meg,igaz?-Szólt rá a bátyja.
-Remélem hogy nekem mondtad,és nem a pitének.-Mosolyodtam el.
-Nem lehetne,hogy mind a kettőtöknek?
-Talán megosztozom vele. Egy ideig. Utána remélhetőleg elfogy,és nem kell rajtad senkivel sem osztoznom.
-Már értem,hogy miért raktad fel azt. Cseles.-Mutattot a fejünk fölé Sam.
Egy fagyöngy volt ott. A leggyönyörűbb,amit valaha láttam.
-Nem is emlékeztem hogy ide raktam fel.-Mosolyodott el a vadász.
————————————
Boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak,illetve ha addig nem találkozunk,akkor boldog újévet is!
Legyetek jók,és próbáljatok minél több időt a családdal tölteni! Szeretlek titeket!
Remélem tetszett ez a rész és remélem meg vagytok elégedve ezzel a könyvel.