Új élet egy vadásszal [Befejezett]

An angel of the Lord

Mivel egy élő rokonom sincs,és nem akartak a családom vérében hagyni,így magukkal vittek. Egész úton kérdezgettem a szörnyekről,illetve a fiúk életéről. Dean-el nem igazán jövünk ki,de látszik hogy félt. Majd a hotelszobájukba raktak,ők pedig elmentek megtalálni a fészket.
*Dean szemszöge*
Mikor a fészekhez értünk,egy elhagyatott raktárat találtunk. Nem igazán lepődtünk meg a dolgon.
Felvettük a fegyvereket,és beindultunk a raktárba. Hirtelen letámadtak minket. Mint kiderült,számítottak ránk,sőt... Figyeltek minket. Tudták kik vagyunk,vagy hogy mik a szokásaink. Kikötöztek,és elkezdték lecsapolni a vérünk. Néha a nyakunkból is ittak. Egy idő után már a fejemet sem bírtam tartani,és Sammy is így volt ezzel. Már kezdett elsötétülni minden,amikor egy nagy fény után térdre rogytak. A fény középpontjában Castiel állt. Miért is jó,ha egy vadász legjobb barátja egy angyal?
Leszedett minket,mi meg térdre rogytunk. Nem volt bennünk annyi erő sem,hogy mozgassuk bárminket is,nem hogy még talpra álljunk.
Cas a két oldalánál tartott minket,és elkezdett kifele vinni,amikor egy fehér fény után eltűnt.
Szintén kicsúszott alólunk a talaj,és a földre estünk. Reménytelennek láttuk már azt is,hogy élve kijutunk.
"Sajnálom Sammy."
Hangzott el a számból,amikor egy machete átsüvített az utolsó vámír nyakán is. Kimberly állt mögötte.
-Hogy kerülsz ide?-Szuszogtam.
-A kocsi hátsó ülését nem igen használjátok,ugye?-Válaszolt,majd felsegített minket.
Úgy vettük az irányt a kijárat felé,hogy tartott minket. Nem volt jó érzés az,hogy neki kellett minket cipelni. Amikor léptünk ki az ajtón,hirtelen egy váratlan személy miatt megtorpant,és félelem ült ki az arcára. Látszott rajta,hogy tudja,hogy ő nem volt sem vámpír,sem ember.