Új élet egy vadásszal [Befejezett]

Pont mint te

Hiába ostromozott a három fiú folyamatosan azzal,hogy Cas had gyógyítson meg,nem adtam be a derekam. Folyamatosan vigyáztak rám,hiába mondtam hogy megoldom. Mikor csak az angyal volt bent,a mellettem lévő székből kívánkoztak ki a már szerintem régóta benne örlődő mondatok.
-Szereted a fájdalmat.-Pillantott rám.-Szereted,mert azt hiszed hogy megérdemled.
-Nem szeretem. Senki nem szereti.
-Kim. Tudom mikor hazudsz...
-És egy csöppet ijesztő.
-Igen,tudom. De eltértünk.
-Cas. Nincs ehhez kedvem. Nem szeretném hogy a pszichológusom legyél,ahogy pszichológust sem szeretnék. Mindig itt álltál mellettem. Tiszta szívű és lelkű angyal vagy. Nem tudod milyen az,amikor valamit annyira elszúrsz,hogy nem tudod magadnak megbocsájtani,és érzed hogy azok,akik számodra fontosak,ők sem.
-Hidd el,teljes mértékben tudom. Követtem el és folyamatosan követek el hatalmas hibákat.
Egy kis csönd után folytatta.
-De viszont egy valami érdekelne.
-Micsoda?-Kaptam a tekintetem felé.
-Miért hazudtál arról,hogy nem emlékszel hogy mi történt odaát? Ez mindig is érdekelt,de Dean sosem tudott értelmes választ adni rá,mindig kerüli a róla szóló témákat.
-Dean?
-Igen. Ti ketten nagyon hasonlítotok. Nem is tűnt fel?
-Nem.
-De ne térjünk el a témától!
Megforgattam a szemeim,majd egy nagy levegővétel után belekezdtem.
-Mert nem érzem azt,hogy engem sajnálni kell. Nem akarom azt,hogy sajnálva legyek. Azokat a dolgokat,amiket akkor mondtam... Még mindig ugyanazt érzem,de megpróbálok kűzdeni.
-Hogy van a betegünk?-Toppant be az ajtón az idősebb testvér.
-Lassan szerintem teljesen jól lesz testileg legalábbis...
-Cas!-Szóltam az angyalra.
-Mivel olyan vagy mint én,így inkább nem kérdezek rá.
-Hallottad?-Kerekedtek ki a szemeim.
-Valahogy mindig belefutok az ilyenekbe,igen. Tehetségem.-Mosolyodott el.-De ettől független nem értek veled egyet.
-Ugyanilyen vagy, Dean...-Lépett be az ajtón az öccse is.
-De sosem mondtam hogy igazat adok magamnak.
-Ez igaz.-Bólogatott Cas.
-De gyere egy picit. Szeretnék veled egy pár szót váltani.-Biccentett az ajtó felé Sam.
Az angyal csak szó nélkül felállt és kiviharzottak a szobából. Dean elfoglalta Cas helyét,és felém pillantott.
-Az én nézeteim közel sem jók. Ne kövesd ezeket,mert így veszítessz el magad körül mindenkit.
-Alapból elveszítenék mindenkit. Nincs is kit elveszítenem,már rég megtörtént.
-Itt vagyunk neked Kim.-Fogta meg a kezem.-És ezt jól vésd az eszedbe:
"Mi egy család vagyunk és mindig is azok leszünk. Bármi történik,ezt az egyet senki nem veheti el tőlünk."