Új élet egy vadásszal [Befejezett]

Ez vagyok én

A nevem Kimberly Westmiller. Főiskolás vagyok,egy átlagos élettel. A családommal élek,de egyátalán nem vagyok velük jó viszonyba. Mintha azok a lakótársak lennénk,akik sosem beszélnek,és nem érdekli őket a másik.
Ma nekiindultam a hazafele vezető útnak,és hívtam az otthoniakat,hogy kitérőt teszek,hiszen még be kell adnom a könyveket a ma hiányzó barátnőmnek.
Mikor beértem az otthoni ajtón,a szokásos mondataimat üvöltöttem.
"Itthon vagyok. Kész a vacsi?"
Általában a második mondatnál félbeszakítanak,és mindig az a válasz,hogy
"Kész a vacsi,igen!"
De most nem így volt. Végig tudtam mondani,ami nagyon zavaró volt,hiszen tudtam hogy valami baj van.
Mikor beljebb léptem az ajtón,akkor tudtam már,hogy miért nem válaszolt senki.
Vér borította az egész nappalit. Azoknak a vére,akikkel a mindennapjaim éltem. És bár nem volt szoros a kapcsolatunk,a látványtól sikítottam,és bőgtem egyszerre. Egyből hívtam a rendőrséget,bár nem tudom mennyit tudtak kivenni,hiszen köpni-nyelni nem tudtam.
Úgy tűnt elég sokat,hiszen mikor kinyitottam az ajtót,két férfi állt előtte. FBI-osok. Ugyan nem tudtam,hogy hogy kerülnek ide,mégis beengedtem őket. A szokásos kérdéseket tették fel,vagyis gondolom hogy ezek a szokásos kérdések. Voltak benne furcsa kérdések is,de nagyon nem érdekelt,hiszen nem ez volt a legnagyobb bajom. A magasabbik srác beszélt inkább,a másiknak alig hallottam a hangját. Ő inkább nézelődött.
Aztán amikor mentek kifele,megcsapta a fülem az,amit a kisebbik mondott.
"Szóval vámpírok?"
Nyílván kiakadtam,és kérdezősködni kezdtem. Próbálták terelni a dolgot,de tudtam mit hallottam. Egy idő után megtörtem őket,és elmesélték az egész szörny sztorit. Hogy a képzelet talán nem is az,mint gondoltam...