Ártatlan - Bill Skarsgård fanfiction [HUN]

10.

Mikor Bill megérkezett végre, egy mozdulattal beugrottam mellé. Nem kockáztattuk, hogy meglásson valaki így a csók elmaradt, csak gyorsan ki hajtott a buszmegállóból és már úton is voltunk hozzá.

- Hogy telt a napod édes? - mosolygott rám.

- Aránylag elment, csak azt hiszem Madison tudja, hogy veled voltam. - néztem a tájat.

- Ki az a Madison és honnan tudja? - nézett rám mérgesen.

- Hát ő is neked dolgozik, ő tanított be. Amúgy meg fogalmam sincs honnan tudja csak meg gyanúsított hogy veled voltam ma mikor ebédelni voltunk. - mondtam mérgesen.

- Jajj ugyan már, gyanúsítgathat, nem tudja bizonyítani semmivel sem, nyugodj meg. - fogta meg a kezem.

- Nem tudom Bill, aggódom kicsit. - mondtam megszeppenve.

- Figyelj drága, ma estére tegyük félre ezt, ráér holnap hogy aggódjunk miatta. - simogatta meg a karom, amitől libabőrös lettem.

Az július meleg és száraz volt. Szerettem a nyári estéket, volt nekik egy bizonyos hangulatuk. Amikor még javában tombol a nyár és semmi nyoma a hideg őszi, esős estéknek.

Bill olyan gyorsan vezetett amilyen gyorsan csak tudott. Világos volt, még nagyon sokáig, így már a második alkalommal nagyjából megjegyeztem az utat.

Most nem a ház előtt parkolt le hanem beállt a garázsba. Táv működtetésű volt az ajtaja így nem kellett ki szállni sem. Leállította a motort és utána kászálódtunk ki a kocsiból. A forró levegőt egyből a légkondicionált ház hűvöse váltotta fel. Kirázott a hideg olyan kellemes volt.

Kicsit meg voltam szeppenve amit Bill látott is rajtam.

- Érezd otthon magad. - mosolygott.

Leültem a kanapéra ő pedig felment az emeletre. Gondolom ott volt a hálószoba. Ültem ott egy kicsit majd úgy döntöttem, körbe nézek a földszinten. A nappaliból nyílt egy hatalmas konyha, abból pedig az ebédlő aminek a közepén egy nagy asztal állt, mellette fa faragású székekkel. Régi képek díszítették az egész alsó szintet. Kicsit antik hatást keltett így. A konyhába vissza térve inni szerettem volna egy pohár vizet, azonban kutakodni nem akartam. Egy darab poharat sem találtam, így aztán rá hagytam, inkább meg vártam Bill-t.

Hamarosan le is jött én pedig a konyha pultnak támaszkodva figyeltem ahogy szaporázza lépteit felém. Mikor odaért hozzám, lejjebb hajolt és át kulcsolta a kezét a derekamon és egy apró csókot nyomott az ajkaimra.

- Hol voltál? - kérdeztem közbe a nyakába kapaszkodtam.

- Előkészítettem a meglepetést, de egyelőre még várat magára. - mondta huncutan.

- Miért nem nézhetem meg most? - kíváncsiskodtam.

- Mert még világos van és így nem olyan szép.

- És addig mit csinálunk?

- Volna egy pár ötletem. - suttogta és a nyakamat kezdte csókolgatni.

Libabőrös lettem tőle, és éreztem, hogy minden porcikám bizseregni kezd. Közelebb húzott magához én pedig nem ellenkeztem. Bele túrtam a hajába hátul és meg csókoltam, szenvedélyesen és vadul. Annyira kívántam őt de tudtam, hogy nem lenne helyes, főleg hogy még nem voltam senkivel sem.