Ártatlan - Bill Skarsgård fanfiction [HUN]

12.

Pokoli éjszaka után hulla fáradtan ébredtem. Miután megnéztem a telefont éjfél körül, még aludtam egy fél órát utána pedig egyfolytában csak forgolódtam az ágyban. Aligha aludtam 2-3 órát összesen. Most pedig menni kellett dolgozni újra.

Elkészültem a reggeli teendőkkel és le vánszorogtam a konyhába. Senki nem volt már otthon, így nem is idoztem tovább hanem gyors léptekkel a buszmegállóba mentem. Éppen, hogy nem késtem le a buszt, körülbelül egy percen múlt.

Sok minden nyomasztott és a buszon volt időm gondolkodni ezeken. Madison és a féltékenysége, a költözés, az esti vacsora melyre Bill is hivatalos. Először is Madisont kellett félre állítanom, mert attól tartottam, hogy amire készül az elég rossz hatással lenne a jövőmre a cégnél. De amint beléptem az épületbe rájöttem, elkéstem vele.

Ahogy mentem a lányok forgatták a szemüket, és hallottam ahogy nevetnek is. A liftben különös megjegyzést is kaptam: a főnök ágyasa. Aztán még a ribanc, lotyó, céda és egyéb szép szavak is elhangzottak, csupán a reggeli utam közben az irodámig. Jó kis napnak néztem elébe. Mostmár tényleg beszélnem kellett Bill-el.

Felmentem hozzá az irodába, ahol meglepő felfedezést tettem: Madison lépkedett kifelé fülig érő mosollyal az arcán. A rúzst törölgette a száján ami el volt kenődve, majd tett ő is egy megjegyzést.

- Remélem nem baj ha kölcsön vettem egy kicsit a pasidat, azt mondta isteni volt velem a szex. - kacsintott rám és folytatta tovább az útját a lifthez.

Ez nem lehet igaz. Gondoltam magamban, Bill nem tenne ilyet hiszen megígérte nekem. Be nyitottam az ajtón és ott állt az ablak előtt, nézett kifelé.

- Bill... - szólítottam meg halkan, mire ő hátra fordult.

- Édes, hát te? - mosolygott rám és szinte szaladt hozzám de én tettem egy lépést hátra.

- Ugye nem igaz? - kérdeztem könnyes szemmel.

- Micsoda? - nézett rám furcsán.

- Madison, ugye ti ketten nem? - már szinte záporoztak a könnyeim.

- Nem nem nem, nyugodj meg kérlek eszem ágában sem lett volna ilyet tenni. - engedtem hogy megöleljen.

- Akkor miért igazgatta a rúzst a száján? - néztem rá nagy szemekkel.

- Bejött az előbb hozzám és azt mondta látott minket együtt valamelyik nap. Persze én tagadtam, de rá vágta hogy kár. Utána pedig meg fenyegetett, hogy mindent elkövet hogy kikészítsen téged és hogy engem is megutálj. - mondta gyorsan.

- Pont mint nekem tegnap. - hajtottam le a fejem.

- Miért nem szóltál róla?

- Nem akartalak vele idegesíteni és amúgy sem vettem először komolyan.

- Figyelj csak, nem kell vele foglalkozni, ha tényleg bízol bennem akkor tudod hogy én nem tennék ilyet veled, elvégre annak örülök hogy végre az enyém vagy, nem hogy még el is veszítselek. - mosolygott.

- Csak annyira megijedtem. - mondtam szomorúan.

- Tudom. - simogatta meg a hátam.