Ártatlan - Bill Skarsgård fanfiction [HUN]

11.

A reggel gyorsan eljött. Úgy ébredtem, hogy Bill átölelt és szorosan hozzám volt bújva. Néztem egy darabig, hogy milyen békésen alszik, szuszog mellettem, de aztán az ébresztő óra őt is felkeltette sajnos. Morgott majd kinyomta gyorsan és rám nézett. Szemeiben az álmosság még ott volt.

- Jó reggelt édes. - mosolygott és egy haj tincsemet a fülem mögé igazított.

- Jó reggelt. - bújtam a mellkasához.

Még feküdtünk az ágyban egy pár percig, majd Bill kimászott és gyorsan el hagyta a szobát. Végre volt időm körbe nézni a szobájában. A falak kicsit sötétebb színűek voltak, majdnem barnák, a szekrényei feketék, a szőnyeg pedig bézs színű. Itt is pár régebbi kép kapott helyet, az ablak pedig hatalmas volt. Úgy döntöttem utána megyek mert lassan indulni kellett dolgozni.

A konyhában találtam rá, épp kávét főzött, én pedig meg álltam a konyha pult mellett.

- Mit szólnál ha valamikor el jönnél velem és bemutatnálak a szüleimnek? - kérdezte de nem is nézett hátra, honnan tudhatta hogy ott vagyok?

- Máris? - kérdeztem vissza teljesen le döbbenve.

- Csak be mutatom nekik a barátnőmet, szerintem ez nincs időhöz kötve. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

De nekem mégis valami más kötötte le a figyelmem. Barátnőmet. Szóval akkor tényleg nem csak képzeltem, ő is úgy gondolta egész idő alatt, ahogy én.

- Jól van rendben, amúgy ők hol laknak? - tértem vissza a valóságba.

- Stockholmban édes, miért mire gondoltál? - fordult végre felém két bögrével a kezében.

- Akkor gondolom nem csak úgy lesz, hogy reggel megyünk este pedig jövünk? - vágtam furcsa fejet.

- Több mint fél nap az út oda vissza összesen, furcsa lenne ha megoldhatnánk úgy. - nevetett.

- Akkor előbb ki kell tálalnom mindent a szüleimnek. - hunytam be a szemem.

- Akkor előbb mutass be nekik te. - emelte fel szemöldökét miután megosztotta velem briliáns tervét.

- Ki fognak nyírni. - hajtottam le a fejem a pultra.

- Mi abban a rossz, hogy együtt vagy valakivel? Felnőtt nő vagy.

- Szerintem semmi, de ki tudja ők mit gondolnak. - mondtam és láttam rajta, hogy rosszul esik neki.

- Nem is akarod hogy megismerjenek igaz? - váltott komoly hangra.

- Mi? Dehogynem, ne mondj ilyet! Csak nem olyan egyszerű ez.

- Beszélj velük, neked is könnyebb lenne ha nem kellene titkolózni előttük. - fogta meg a kezem.

- Jól van, ma beszélek velük. - egyeztem bele végül.

- Szuper. - nyomott egy puszit a homlokomra. - ma viszont sajnos nem tudunk együtt ebédelni, mert egy konferenciára kell mennem, ami estig eltart sajnos, de ha megadod a számod, felhívlak.

Akkor esett le, hogy még meg sem adtuk egymásnak a telefon számunkat. Pedig a mai világban ez olyan alap dolognak számít már. Gyorsan beírtuk mindketten és már a kocsihoz igyekeztünk mert eléggé késésben voltunk.