Ártatlan - Bill Skarsgård fanfiction [HUN]

5.

A nap hátralévő részében nem mozdultam ki az irodából. Próbáltam minél jobban a munkámra összpontosítani, és kiverni a fejemből Bill-t. Nem tudtam rajta kiigazodni.

Munka végén úgy szaladtam ki az épületből mint akit üldöznek. Hátra sem néztem. Nem akartam vele a nap folyamán már találkozni.

Otthon aztán végre nyugodtan dőltem hátra az ágyamban. Behunytam a szemem és vettem egy mély lélegzetet. A nővérem bújt be az ajtón és ült le mellém az ágyra.

- Na mizu hugi? Milyen volt az első nap? - kérdezte mosolyogva.

- Eseménydús. - sóhajtottam.

- Mesélj már.

- Megtanultam a programot kezelni, számításokat végezni ja és persze a főnököm nagy valószínűséggel meg akar fektetni. - mondtam monoton hangon.

- A főnököd? Ez nagyszerű. - csapta össze a tenyerét.

- Emma. - kiáltottam rá és ültem fel az ágyon. - ez katasztrófa nem nagyszerű.

- Miért? Nem mindenkinek van jóképű főnöke. - kacsintott rám.

- Attól mert valaki jól néz ki még nem jelenti azt hogy minden nőt az ágyába kell csábítania. - keltem ki magamból.

- Nyugii. - mondta.

- Ajjjhh.. utálom ezt az egész helyzetet. - temettem az arcomat a tenyerembe.

- Koncentrálj a munkádra és ne foglalkozz vele, előbb utóbb úgyis abba hagyja. - mosolygott.

- Nem is tudom.. igazad lehet.

Úgy döntöttem hogy meg fogadom nővérem tanácsát és keresztül nézek rajta. Csak ne lennének olyan szép szemei és kívánatos ajkai.

Másnap gyomor ideggel ébredtem. A szokásos reggeli rutinom után gyorsan a munkahelyemen találtam magam. Persze az irodámban nyugalom volt, Madison segített ismét, de már javarészt mindent én csináltam. Azt mondta hogy ügyes vagyok és gyorsan bele fogok jönni mindenbe. Persze ez majd el jut a főnökhöz is, aki majd széles vigyorral az arcán fog batáncolni hozzám hogy "megjutalmazzon". De nekem nem kell semmi tőle, csak ne nézzen úgy rám mint aki le akarja rólam szaggatni a ruhát.

Később kiderült, hogy üzleti úton van így a hét további részében nem kell össze futni vele szerencsére. Ebédelni is nyugodtan mentem, ismét Madisonnal ketten ültünk az asztalnál.

- Végre van étvágyad. - mosolygott.

- Kivételesen. - mormogtam.

Az életkedvem persze ettől nem jött vissza, de ennem kellett ha nem akartam össze esni.

- Szóval, mit akart tegnap a főnök? - kíváncsiskodott.

- Csak pár dolgot megbeszélni. - vontam vállat.

- De ugye téged nem környékezett meg? - nézett rám nagy szemekkel.

- Mert téged igen? - nyeltem egy nagyot.

- Nem engem, de rajtam kívül jó pár csajszi mondta hogy őket igen.