A világ megváltozott. A sárkányok kezdtek ellepni a városokat és kiüldözték az embereket. Bátrabbak és erősebbek voltak mint valaha. Ebben a világban már nem volt hely az emberek számára.Alig maradt már néhány nagyobb város és kisebb falvak, ahova még nem értek el a sárkányok. Tenni kellett valamit. Valakinek cselekednie kellett. Egy régi legenda szerint a Grigo-hegy mögött volt egy nagyon régi barlang, aminek a belsejében egy másik világba vezető résen keresztül lehetett közlekedni világok között. Mára már ez a rés eltűnt és a barlang is beomlott teljesen. A helyén már szőlő van egy újra tervezett pince kíséretében. De ez már nagyon régen volt, talán igaz sem volt. Azóta sokan próbálták meg újra kinyitni a rést. Tudósok ezrei fordultak meg eredménytelenül. Volt olyan aki annyira megszállott lett, hogy egész életet itt töltötte. Sírhelye is ezen a részen fekszik. Mindenki feladta a reményt. Egy havas téli napon történt, hogy a két jó barát, Dorna és Petkó erre vették útjukat. Ők mindig is kalandvágyóak voltak. Gyerek koruk óta nagyon jó barátok voltak és mindent megbeszéltek egymással. Sosem volt semmilyen titkuk és egyetlen egyszer sem veszekedtek. Távolról is képesek voltak észlelni egymást, ha veszély fenyegette őket. Úgy gondolták megnézik ők is ezt a titokzatos hegyet. Bepakoltak minden szükséges dolgot, amiket magukkal szoktak vinni kalandtúrájukra. Másnapra foglaltak is repülőjegyet a legkorábbi járatra. Mivel kalandjuk során sok szívességet is tettek az ottani lakosoknak, így könnyedén megengedhették maguknak az első osztályt is. A repülő pontosan érkezett és a leszállás is zökkenőmentes volt. Útjukat először más irányba vették, annyira nem volt sürgős nekik odaérni, ezért előtte körbejárták a környéket, hogy megismerjék az ottani szokásokat és kultúrát. A Kremorin fogadó felé vették útjukat, a térképükön azt tűnt a legnagyobbnak, meg már sok jót hallottak róla. A tulaj kedves volt és vendégszerető. Szerencsére volt is két szobájuk kiadó. Meg is egyeztek, hogy egy kis segítségért cserébe használatba vehetik. Egy kisebb tűzsárkány merészkedett a falu közelébe és egyre több ember kezdett el félni tőle. Sok kárt is okozott a földeken is. Őt kellett átköltöztetni máshova éjjel, amikor a nagy sárkány nem védelmezte. A két fiú kieszelt egy jó kis tervet, amivel elcsalogatnák máshova. Csak kellett hozzá néhány dolog, ami sajnos nem termett minden fán. Sárkány eledelt készítettek, ami apránként elkezdték szétszórni az elhagyatott faluhoz vezető úton. Az reggel hamar eljött, ahogyan a kis sárkány is. De valamiért nem érdekelte az úton hagyott sárkányeledel. A kis sárkány ugyanis még túl kicsit volt, hogy ismerte volna ezt a különleges eledelt, meg a szaglása sem volt annyira kifinomult. Így Petkó úgy döntött, hogy megpróbálja rá venni, hogy kóstolja meg. Elővett a táskájából egy saját készítésű csúzlit és a kis sárkány szájába lőtt párat. Dorna meg közben elkezdte csalogatni az úton lévő étel darabok felé. Majd gyorsan elbújt egy nagyobb fa mögött a bokorban. A kis sárkány rá is kapott a falatozgatásra egészen félútig, ahol egy kicsit megpihent, aztán folytatta tovább útját. Már több mint az út háromnegyedénél járt, de úgy látszott eddig minden sikeresen zajlik. Már majdnem átsétált a nagy kapun, ahol már készültek is, hogy becsukják a kaput a sárkánnyal együtt. De ekkor hirtelen megállt. A távolból meghallotta szülei hívószavát. Közeledtek a nagy sárkányok. Nem volt már mit tenni. A terv a legvégén bukott meg. Pedig olyan egyszerű, de mégis nagyszerű és jól bevált tervnek tűnt. Megpróbálták még gyorsan becsalogatni, de hiába. A kis sárkány nem volt elég nagy még, így étvágya sem volt akkora. Inkább szülei felé ment. Hirtelen sárkányüvöltések hallatszottak és egy nagy csapódás. Rengeteg hátrahagyott falat maradt az úton, ami visszavezetett egyenes a fogadóig. A sárkányok rá is kaptak az illatra. Még több sárkány érkezett. Nem volt mit tenni, innen is el kellett menniük az embereknek. Túl kevés hely maradt már, megannyi embernek.
