Petkó reflexből utána ugrott a tóba és kihozta. Ahogy kiért a partra, bevillant neki, hogy ezt még ő írta egy hete abban a különös...várjunk, csak mit keresünk mit itt? Hogy kerültünk ide? És miért nem emlékszünk semmire? Dorna te emlékszel valamire? Mikor jöttünk vissza a Földre? Hova tűntek a sárkányok? Kérdések sorozata hangzott el, amire nem voltak válaszok. Kezdett kitisztulni az elméjük és halványan néhány emlék bevillant. Aztán még több emlék jött. Majd hirtelen felébredtek és a kékliliom alatt találták magukat, ami már nem is volt annyira kék. Fekete volt. A virág elpusztult. Abból nyerte az erejét, hogy másoknak az emlékeit szívta el. Végre túljutottak a romlás kertjén. Elértek egy dombhoz, körbe néztek és látták, hogy alattuk egy labirintus volt, messze a távolban pedig már látszódott egy hatalmas és csodálatos város. Ez lett volna az új világ? Fentről a dombról látszódott a labirintusban a kiút is, ezért megpróbálták lerajzolni, hogy majd merre kell, hogy menjenek. Amire végeztek, azt látták, hogy a labirintus megváltozik. Csak káprázat? Vagy csak rosszul rajzolták le? Újra kezdték. Amire végeztek megint, újra látták, hogy megint megváltozik. Nagyon csodálkoztak, hogy ez hogyan lehetséges. Lemérték milyen időközönként változik meg és megpróbálták felosztani a lerajzolási időt, hogy ha végezni tudnak időben, akkor van esélyük átjutni. De mindent megpróbálták, hiába nem volt elegendő idejük. Így megpróbálták emlékezetből. Neki is vágtak a nagy labirintusnak. De úgy látszik a szerencse melléjük állt, ugyanis nagyon hamar kijutottak belőle. Felmentek a dombra és alig hittek a szemüknek, közelebbről még csodálatosabb volt, mint távolról. Beléptek a főkapun, majd az bezárult és a kezükön megjelent kék tintával írt 3 órás visszaszámláló.
