Három óra. Ennyi ideig maradhattak a sötét palotában, mielőtt a sötétség teljesen az uralma alá kerített volna őket. Szerencsére az órán volt elemlámpa kapcsoló is, de miután bekapcsolták, a kezükön lévő számláló hirtelen félórával kevesebbet mutatott. Nem estek pánikba, mert egy óra bőven elég volt, hogy kijussanak onnan ha bármi történne. A sötétség nagyon csalogató volt számukra, mivel az ő szívük sem volt teljesen tiszta. Minél több időt töltöttek bent, annál jobban elemésztette őket a sötétség és annál jobban elszakadtak a külvilágtól, az emlékektől és önmaguktól. A sötétség megérezte, hogy könnyen befolyásolhatóak ezért különböző akadályokat is állítottuk eléjük, hogy minél több időt töltsenek bent. Mert minél több ideig maradnak bent annál jobban megtelik a szívük sötétséggel. Annyi mindent volt a fejükben, hogy az időről teljesen megfeledkeztek. A külvilágban már több év is eltelt amíg ők bent voltak. Mit sem sejtettek mennyire megváltozott ez a kevés idő alatt a világ. A külvilágot is ellepte a gonosz, magába kebelezett mindent és mindenkit, már csak pár jó maradt a a világon. Nem is gondolták volna, hogy ezt ők okozták a bent töltött idő alatt a sötétséget táplálva. Mivel az idő is többszöröse volt, így a az energia amit a sötétség elnyelt az is kiváltotta hatását a világra nézve. Nagyon gyorsan telt az idő, ők viszont úgy érezték egyre lassabban mozognak, nem csoda a sötétség már majdnem minden erejüket elszívta. Lassabban gondolkodtak is, így egy elágazódásnál nem tudták merre kell menni, ezért elindultak külön irányba. Az egyikük egy zsákutcába jutott ezért visszafordult, de újra zsákutcába találta magát, ezért újra megfordult és útnak eredt. Eközben a másikuk elért egy nagy fekete falhoz amin egy felirat volt, miszerint "Ha nem elég sötét a lelked, kárhozatra ítélted magad". Nem értette a feliratot ezért átment a fekete falon és megjelent a sötét lélek.
