Hirtelen apró kis kopácsolás hallatszott. Mint amikor valaki este kis kavicsokkal dobálja az ablakot. Petkó próbálta megkeresni honnan jöhet a hang. De mivel semmit nem látott csak a fülére tudott hagyatkozni ezért nagyon óvatosan és lassan elindult kúszva a hang irányába. Egyre hangosabb volt a kopácsolás, már amennyire lehetett hangosabb ilyen apró zaj. Már egész közelről és tisztán lehetett hallani. Felismerem ezt a hangot, mondta magában. Koboldok kereshetnek aranyat, mivel elhagyatott volt már évezredek óta és senki nem járt erre, nem volt okuk a koboldoknak félniük. Sötétség miatt nem is látták egymást és mint később kiderült ez a kobold még süket is volt. Régen megsérült és elveszítette a hallását, amikor felrobbantották a bányát és ő még bent volt, de valahogyan sikerült kimenekülnie. Így elég nehéz volt rávenni a koboldot, hogy segítsen neki kijutni vagy megkeresni a testvérét. Szerencsére a kobold fejét volt egy világítós sisak. Megragadta és megpróbált szót érteni vele valahogyan. A fején lévő lámpát egyik falra irányította, felerősítette a fényerőt és elkezdett össze-vissza mutogatni. De nem is annyira volt az össze-vissza mutogatás. Jelbeszéd volt. Milyen jó is, hogy még korábban vett jelbeszéd leckéket a kolostorban amikor egy évig a Shaolin papoknál tanult. A kobold mogorva volt, de megígérte, hogy neki adja az aranyat amit ma talált, ha elengedni. De Petkó elmutogatta neki, hogy ő nem akarja bántani, csak segítséget szeretne kérni. A kobold nem hitt neki. Eddig még senki nem akart egy koboldot csak úgy elengedni. Tovább bizonygatta és mesélt neki a sok dologról ami most történt vele. Egy kis idő elteltével végre sikerült meggyőzni. A kobold úgy döntött segít neki és ha már ilyen jó barátok lettek, bemutatkozott neki és adott neki egy olyan varázssípot amit ha megfúj, rögtön ott terem és teljesíti 3 kívánságát. Lassan kiértek a nagy sötét teremből és hirtelen egy katakombában találták magukat, ahol már némi fény beszűrődött a réseken. A kobold figyelmeztette, hogy rengeteg csapda van elrejtve, habár már közölök jó néhány nem működött, azért óvatosságra intette őt és magára hagyta. Az első csapda nem is volt olyan vészes, filmekben már láttam ilyet. Végigsétált rajta könnyedén. A következő is kis odafigyeléssel ép bőrrel megúszható volt. A harmadik csapda, na az már halálosabb volt kicsit. nem elég, hogy figyelni kellett, hogy csak minden 3. csempére lehet rálépni, de még a fal oldalából véletlenszerűen kijövő lövedékekre is figyelni kellett, amellett, hogy a sietni kellett az átjutással, mivel a plafon egyre közelebb jött a talaj irányába. Akrobatikus cirkuszban tanultaknak köszönhetően nem tellett többe mint néhány perc, hogy átjusson a túloldalra. Az utolsó két terem már bizony elég nagy fejtőrést igényelt, ugyanis a két terem egyben volt és legalább egy tucatnyi csapda volt elrejtve. A plafonon egy tükör volt, ami a talajnak a 45 fokkal elforgatott tükörképét mutatta három különböző színű útvonallal. A négy oldalfalon különböző korból való freskók voltak, amik egy-egy történetet meséltek el. A padlón volt 64 darab csempe, a bal sarokból kiindulva minden páratlan piros, minden páros csempe kék, függőleges irányba minden harmadik kék és piros, vízszintesen pedig piros és kék színűek voltak. Továbbá görög számok voltak minden 10. csempén. A terem közepéről visszafele haladva spirálban egy fal vékony fal látszódott, ami bármit jelenthetett. Egy váratlan pillanatban beomlott a mennyezet és mintha egy helikopter hangját lehetett volna hallani. Igen, az volt. Dorna volt az a megmentő csapattal. Petkó arcán elsőnek csalódottság látszódott, elsősorban mert Dorna előbb kiszabadult, másodszer pedig mert szerette volna megoldani ezt a csodálatos rejtvényt, de persze örült a testvérének, hogy épségben láthatja. Sok mesélni valójuk volt egymásnak, de erre nem volt idő, mert a világ megmentése csak rájuk várt. Vissza mentek a kiinduló ponthoz, ezúttal biztonságosabb felszerelésben és neki láttak a lezárt hasadások felkutatásához.
