Szerencsére a kapu egy-helyre vitte őket. A kapu használhatatlan volt erről az oldalról, ugyanis nem úgy tervezték, hogy bármi vagy bárki is vissza tudjon rajta jönni. Ami átment az ott is maradt. Másik utat kellett keresniük a hazaúthoz, ha létezett ilyen. De előbb körbenéztek az ismeretlen helyen. Meglehetősen furcsa világ volt, ugyanis minden annyira színes volt, mintha nem léteztek volna köztes színek. Csodálatos látvány tárult eléjük. Egy igazi élő világba kerültek, ahonnan már a látvány miatt is senki se akarna távozni. Petkó valamit érzett azért, nem tudta még mit, de valami nem állt össze a fejében, egyszerűen nem hagyta nyugodni, de nem tudta ő sem megmondani mi az. Ahogy nézelődtek és mentek tovább, egyre jobban úgy érezték, hogy innen ők bizony nem akarnak visszamenni, ők ide tartoznak. Telt az idő és kezdték elfelejteni, hogy honnan jöttek. Lassan arra sem emlékeztek, hogy hova tartottak. Csak élvezték a szép tájat, a különleges virágok különleges színvilágát. Mintha semmi más nem létezett volna. Nem voltak se éhesek, se szomjasak és semmi céljuk nem volt. Egyetlen egy dolognak éltek, nézni a színes dolgokat körülöttük. Leültek és egy teljes órán keresztül nézték a kékliliom virágot. Majd tovább mentek és egy másik virágnál szintén ültek egy órát és csodálták milyen szép. Nem létezett sötétség ebben a világban, így a fényes és színes nappal borított be mindent. Nem érezték azt sem, hogy fáradni kezdtek volna, akármennyit mentek, hogy mindent megtudjanak nézni és gyönyörködhessenek benne, semmi jele nem volt a fáradtságnak. De mivel céljuk sem volt, nem tudták kihasználni ezt a végtelen energiát. Hirtelen valami erős és idegesítő csipogás zavarta meg őket, kellett egy perc amíg észrevették és megnézték, hogy mi zavarta meg őket. Dorna táskájából jött a hang. Odasétáltak, körbeállták majd egy kis idő múlva kinyitották a táskát és megnézték. Egy titkos reteszben volt egy elrejtett készülék, ami egy üzenetet tartalmazott, ami Petkótól jött: " Ez csak illúzió, szabadulj meg a...". Vajon mit jelenthetett, gondolkoztak rajta és Petkónak hirtelen bevillant valami, kezdett visszaemlékezni, hogy miért jöttek és mi a céljuk. Hirtelen minden összeállt a fejében. Megfogta Dorna kezét és csak annyira mondott neki, hogy ne kérdezzen semmit, csak bízzon benne és kövesse. Gyorsan átfutottak ezen a területen, hogy nehogy újra belekerüljenek a tétlenség ciklusába, amit a különleges növények okoztak. Nagyon résen kellett lenniük, mert ha még egyszer ilyen történik velük, nem biztos, hogy ilyen könnyedén kiszabadulnak.
