Az utolsó parancs

6.fejezet

-Levi-

Első írói megjegyzésként most szólnék, hogy a spoilerveszély nem véletlen van kint, szóval aki csak az animét követi, az akaratlanul is kap plusz infókat. Szóval ha valaki bevállalja, az vessen magára, de aztán kerülje az aratógépeket.

Céltalanul bolyongtam a zsúfolt utcákon, és igyekeztem minél kevésbé hozzáérni a koszos és izzadt emberekhez. Ilyenkor szoktam kétségbe vonni saját döntéseimet, hogy komolyan ezt akartam e. A többiekkel mégsem maradhattam, túl feszültnek éreztem magamat, egyszerűen nem tudtam volna normálisan viselkedni velük. Így is bunkónak meg ridegnek tartanak, hát még ha egyszer látnák, milyen mikor tényleg az vagyok. Túl friss sebek voltak lelkemen Erwin és a többiek elvesztése miatt, bűntudatom volt amiatt is, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet, és most ki tudja hol kószál a majomtitán. Plusz most meg ez a szaros kölyök zavarja össze a már így is kusza és felborult lelkivilágomat.

Még pár percig csatangoltam, mikor megláttam az egyik sikátorban egy kocsmát. Megtorpantam, majd–már minden mindegy- mentalitással úgy döntöttem, jót fog tenni az alkohol. Egy halk hátsó gondolat jelezte, hogy ez valószínűleg nagyon szar ötlet, de ha a dzsuvás emberek közti sétáról nem akart lebeszélni, ne most pattogjon.

Kicsit hunyorogtam, mikor a fényből beléptem a füstös és büdös félhomályba, de szemeim szerencsére hamar megszokták az új fényviszonyokat. Ahhoz képest, hogy nappal volt, sokan lézengtek idebent. Biztos vagyok benne, hogy nagy részük bűnöző. Megcéloztam a pultot, szerencsére a végénél volt szabad hely, így nem kellett attól tartanom, hogy valaki betalál a hülyeségeivel. A pultban álló kölyök unott arckifejezéssel fordult felém, és közben egy poharat törölgetett a nem éppen tiszta rongyával. Még szerencse, hogy nálam van tiszta, mert nem terveztem kolerában meg lepában meghalni egy hülye pohár miatt. Milyen ironikus is lenne, ha az állna a sírkövemen: Az emberiség legerősebb katonája, aki meghalt, mert retkes pohárból ivott.

Ezen még úgy is kuncognom kellett, hogy még semmit nem ittam. Látszik, hogy furcsa és szétszórt hangulatomban vagyok. Lehet kicsit szétestem, amit gyorsan orvosolni kell, hiszen nekem keménynek kell maradnom. Kenny is erre nevelt, meg az élet is. A gyengéknek nincs helyük ezen a világon.

Végül rendeltem egy teát, meg egy egész üveg whiskeyt. Az első adag után már biztosan tudtam, hogy jó barátságban leszek én ezzel az üveggel. A teára egyre kevésbé volt szükségem az első pohárnyi maró alkoholtól.

Már igencsak az üveg fenekére néztem, mikor egy alak ült le a mellettem lévő székre. Morogva húzódtam arrébb, új legjobb barátom társaságában, és barátságtalanul pillantottam a jövevényre. Barna kabát volt rajta, és ugyanilyen színű kalapját is észrevettem a pulton. Tch-beletette egy piafoltba az igénytelen barom. Bár a fejét elnézve, már nem oszt nem szoroz. Legszívesebben mániákus takarításba kezdenék ezen a lepratanyán, de ha eddig nem sikerült, nem most kezdem el beégetni magam. Az idegen felém fordul, majd elhúzza a száját, és rendel. Ez a szaros kis csicska csak ne húzogassa rám a száját. Hamar megtalált a hőzöngős hangulat, de bajtársat nem hagyunk hátra, így gyorsabban folytattam az italom elfogyasztását. Mikor már harmadjára nézett rám az ocsmány vizenyős szemeivel, ez elmémben lévő poharam betelt, az igazi meg kiürült. Egyik sem valami szerencsés számára.

-Miafasszzom bajodhvan?-kérdeztem, bár nem vagyok biztos benne, hogy érthetőre sikerült. Én tudom mire gondoltam és ez a lényeg, na.

A gyökérje rögtön védekezően maga elé emelte kezeit, szutykos tenyerét felém tartva. Ó, hogy egy titán nyalná tisztára őket..

-Nyugi haver, csak ismerősnek tűntél, és gondolkoztam, hol láthattalak -mondta egy barátságosnak szánt mosollyal megtoldva.

-Nemmmvagyoka haverod szararcú-förmedtem rá, és vállon veregettem volna magam az értelmes szavakért, ha éreztem volna merre van a kezem. Azt hiszem problémáim vannak a szem-kéz koordinációmmal. Meg a világgal is.