Az utolsó parancs

9.fejezet

-Levi-

Majdnem boldoggá tett a tény, hogy hamar végeztem a többiek tájékoztatásával. A Hanjitól kapott gyógyszer lassan de biztosan kezde elveszíteni hatását, és a fájdalom alattomosan kúszott be a szemeim mögé. Hiába volt fényes nappal, még csak délután se volt, félretettem a büszkeségem, és felmentem a szobámba pihenni. Általában az irodámban szoktam aludni valamelyik fotelban, az ágyat csak betegség vagy sérüles esetén használtam. Ezt a mostani esetet gyorsan elkönyveltem betegségnek, bár igazság szerint nem állt messze tőle. Bezártam az ajtómat, elsötétítettem az ablakot, és még a takarót is a fejemre húztam. Szerencsére a krónikus álmatlanságom elkerült, és viszonylag hamar elnyomott az álom.
*
Furcsa volt a szobámban felkelni, egy röpke pillanatig nem tudtam, merre vagyok arccal előre. Miután kikeltem a kellemesen meleg takaró alól, meg is igazítottam az ágyneműt, majd óvatosan kinyitottam az ablakot. A nap éppen lemenő félben volt, de sugarai végre nem bántották szemeimet. A pár órányi alvás nagyon jót tett, szinte újnak éreztem magam. Lomhán és hosszan nyújtózkodtam, majd a párkányra könyökölve ébredeztem tovább. Még jó, hogy nem az utcafrontra nézett a szobám, ott tuti nem bámészkodtam volna. Így viszont megcsodálhattam a kis parkot, ami belső udvar néven futott. A gyakorlópályára is ráláttam, és nem ért meglepetésként, hogy üresen áll. Hiszen már majdnem este volt, a kölykök meg nem kaptak mára semmilyen feladatot a gyakorláson kívül. Át kéne mennem Hanjihoz beszélgetni, de ő holnap reggelig biztosan aludni fog. Rá is fér, tényleg pocsékul festett.
Már majdnem unatkozni kezdtem, mikor mentőötletként eszembe jutott a kapitányi iroda állapota. Szerintem a siralmas sem lett volna jó szó leírni azt a szarfészket. Felszerelkezve a megfelelő eszközökkel hamar neki is álltam a kedvenc elfoglaltságomnak. Fogalmam sincs, miért ódzkodnak sokan a takarítástól, engem egyszerűen ez nyugtat meg. Amúgy is sokkal jobb tiszta helyen eltölteni az időt. Lassan haladtam, nem siettem sehova. Mivel csak ma annyit aludtam, mint máskor három vagy négy nap alatt, biztos voltam benne, hogy egész este fent leszek. Felmásztam a polcok tetejéhez is, lepakoltam minden iratot, elhúztam minden bútort, sőt, még a szőnyegeket is feltekertem. Pár óra múlva csillogó tekintettel vettem szemügyre a tökéletes munkámat. Sehol egy folt, sehol egy porszem. Visszapakoltam a helyükre az eszközeimet, és miután magamhoz vettem pár váltás ruhát, a fürdő felé vettem az irányt.
Egy kis takarítás, egy kis kádban ázás, utána pedig egy jó tea. Nekem ez jelentette a kikapcsolódást. Majdnem háromnegyedig engedtem forró vízzel a kádat, és lassan beleereszkedtem. A bőröm bizsergett, és színe hamar felvette a vörös különböző árnyalatait. Kicsit még szoktam a hőmérsékletet, majd alaposan beszappanoztam magam. A hajam is megmostam, volt benne vagy fél szobányi por. Ezután kimásztam a forró vízből, leengedtem a kádat, és újratöltöttem tiszta vízzel, hogy újra belefekhessek, elvégre nem lett volna sok értelme a dzsuvás vízben fetrengenem. Legalább egy órán keresztül áztattam magam, és igyekeztem nem gondolni semmire. Mikor a víz már majdnem kihűlt, megint kimásztam a kádból, de ezúttal magam köré tekertem egy fehér törölközőt. Áttöröltem magam után a kádat, aztán alaposan megszárogattam mindenemet. Fekete nadrágot és fehér inget húztam, majd nyakamba kötöttem az elmaradhatatlan kendőmet.
Már csak a tea hiányzott teljes boldogságomhoz, viszont az irodámban igen csak megcsappantak a készleteim, így le kellett mennem a kantinba utánpótlásért. Reméltem, hogy nem találkozok egyik kis szarossal sem, mert bár jó kedvem volt, emberbarátabbá nem váltam. Természetesen nem jártam sikerrel, az egész banda bent nevetgélt az egyik asztalnál. Esélyem se volt észrevétlenül elmenni mellettük. Faszom ezekbe a kölykökbe. Köszönésképpen biccentettem egyet feléjük, majd beviharzottam egy kis raktárhelyiségbe. Sietségemnek meg is lett az eredménye, szó szerint felkenődtem valakinek a mellkasára. Valakinek, akinek kellemes vanília illata volt. Morcosan néztem fel, és igyekeztem kizárni a tudatomból a bódító illatot. Megmerevedtem mikor Erent ismertem meg az ütközőm személyében. Az ő arcán is enyhe meglepettséget láttam átsuhanni.
-Bocs.-motyogtam lehajtott fejjel. Nem akartam ránézni, mert megint hatalmába kerített az a furcsa érzés, mint amikor ketten takarítottunk. Mikor megcsókolt..éreztem ahogy enyhe pír futja el az arcomat, és legszívesebben felpofoztam volna magam. Megint jövök itt a szűz kislányos dolgokkal, hogy rohadna meg.
-Semmi baj-hallom, ahogy mosolyog a hangja.-Segítsek esetleg valamiben? -kérdezi. Mivel minél előbb szabadulni akarok az egyre szűkebbnek tűnő helyiségből, ezért elfogadom az ajánlatot. Egymás után adogatja a kért dolgokat, én pedig örülök a rövid listámnak. Tea, cukor, tej, és citromlé. Ennyi kell csak, és a jég hátán is megélek. Beleborzongtam ahogy keze az enyémhez ért, ezért mikor az utolsó tételt is megkaptam, gyorsan elhadartam egy köszönetfélét, és kimenekültem. Hallottam, hogy utánam szól, de inkább játszottam a süketet. Elsiettem a többiek mellett, akik ezúttal nem foglalkoztak velem, majd megkönnyebbült sóhajjal léptem be az irodámba. Gyorsan be is zártam az ajtót, nehogy Eren utánam jöjjön.
Mikor elkészültem a teámmal és átadtam magam az első korty élvezetének, meg kellett állapítanom, hogy szánalmas vagyok. Megküzdöttem megannyi ellenféllel, túléltem a föld alatti életet, sose tartottam semmitől, erre jön ő, és teljesen összekuszálja a belsőmet.
Sürgősen beszélnem kell Hanjival, hogy rendbe tehessem a dolgaimat. Nem mintha ő szakértője lenne a témának, de mégis csak az egyik régi barátom, kinek mondanám el, ha nem neki. Plusz tudom, hogy nem fog ítélkezni, és racionálisan átgondolt választ ad majd kérdéseimre. Normál esetben ez nekem is menne, de Erennél elhagy a józan eszem. Most komolyan..rá gondolok, és még a szemöldökeimet se ráncolom annyira gondterhelten. Határozottan lettek érzéseim irányába, csak nem tudom engedjek e nekik, vagy nyomjam el őket. Inkább lennék most egy falkányi titán társaságában ha nem kellene ilyesmivel foglalkoznom. Ott tudnám mi a teendő, és ha maradnak is utána romok, az senkit sem érdekel.
*
Mikor már azt hittem, sose jön el a reggel, megpirkadt. Sietve mentem új kapitányom szobája elé, és bekopogtam. Nem aggódtam, hogy esetleg felkeltem, hiszen még nálam is korábban szokott ébredni, ami valljuk be, elég nagy szó. Fél pillanat múlva meg is hallottam csoszogó lépteit, és kinyílt az ajtó.
-Jó reggelt-ásította, és félreállt,hogy bemehessek.
-Neked is-biccentettem.
-Látom, jobban vagy-mosolygott, majd megkínált teával, amit hálásan fogadtam.
-Mi szél hozott ilyen korán?Csak nincs köze a másnaposságodhoz?-érdeklődött. Na igen, ő sem volt az a kertelős fajta. Bele a közepébe.
-Tch,legalább a teát hadd igyam meg-kértem, de tudtam, hogy nekem nagyobb szükségem van a beszélgetésre, mint neki.
-Most komolyan, Levi, mi van veled?-nézett rám egyre növekedő aggodalommal az arcán. Én csak lehajtottam a fejem, valamint próbáltam mindenhova nézni, csak rá nem. Bassza meg, szerintem még soha életemben nem viselkedtem ilyen gyökérül.
-Azt se tudom hol kezdjem-morogtam két korty között.
-Talán az elején-forgatta a szemét Hanji.
-Mintha az olyan egyszerű lenne-sóhajtottam, és fáradtan masszírozni kezdtem az orrnyergemet.-Erenről van szó..-kezdtem el végül.-A minap megkérdezte, elmennék e vele egy randira.
-És, milyen volt?-kérdezett közbe csillogó szemekkel. Kapott tőlem cserébe egy hűvösebb pillantást.
-Természetesen elutasítottam-folytattam a sztorit.-Nem is foglalkoztam igazán a dologgal, de aztán segített takarítani. Bár többnyire csak bámult amikor nem néztem oda.-Hanji megint szeretett volna közbeszólni, de meggondolhatta magát, mert visszacsukta a száját.- A probléma az volt,hogy ő leesett a székről, én meg elkaptam. Aztán egyszer csak..megcsókolt.-néztem rá végül a nőre, akinek egész eddig kerültem a tekintetét. Kicsit meglepődtem, mikor örömszikrákat és egy kis mániákusságot fedeztem fel benne.
-Aztán? Folytasd, látom, hogy van még tovább is-támaszkodott az asztalra, és feszülten figyelt. Nem könnyítette meg a helyzetemet az már biztos.
-Visszacsókoltam-motyogtam.
-Hogy mit csináltál?-lepődött meg Hanji.-miért?
-Ez az, amit én se feltétlenül értek, ezért jötten hozzád.
-És ezért álltál neki nélkülem vedelni-szúrta közbe. Én csak megadóan bólintottam.
-Szerelmes vagy belé?-szegezte nekem a kérdést, én pedig lesápadtam. Nem tudtam válaszolni erre a kérdésre.
-Nem tudom-ráztam a fejem.-De abban biztos vagyok, hogy összezavar. Gyakran azon veszem észre magam, hogy rá gondolok. Olyankor furcsa minden, és egyszerűen nem vagyok önmagam-vallottam Hanjinak. Ő csak hümmögött meg bólogatott.
-Menj el vele, fogadd el a meghívást-mondta végül. Sejthettem volna, hogy ez lesz a válasza.
-Mi lesz, ha tényleg beleszeretek?-kérdeztem suttogva-fontos lesz, aztán elveszítem?- Hanji megértette mire akarok kilyukadni, nem egyszer járt már ő is hasonló cipőben.
-Ne legyél hülye-lépett mellém Hanji  és a vállamra tette a kezét-Ha nem próbálod meg, máris elveszítetted.

Igen, jól látjátok, volt időm :) Remélem ma este is lesz, mert egészen bennem van most, hogy mit akarok írni. Ráadásul lassan de biztosan haladnak a történések is :D A következő fejezetet nem ígérem a hétre, igazából ezt is majdnem bespeizoltam későbbre tartaláknak, de ha már beharangoztam, akkor illő volt megosztani.
A lényeg továbbra is az, hogy ne igyatok mosatlan gyümölcslevet ^^