Szóval... a mai napom jó volt. Most épp egy repülőn ülök, azért van időm írni ezt a ,,naplót". Lassan a blogomat is kéne... de majd később.
Viszonylag korán, normális időben keltem, majd felöltöztem ünneplőbe. Gyorsan megreggeliztem, váltottam pár szót a testvéreimmel, majd elindultam.
Az egyetemen szerencsére nem voltak órák. Úgyhogy mindenki az aulában várakozott. Aztán összefutottam Pistával. Mármint Pamkutya Pistával. Vele is beszélgettünk kicsit, nyomtunk pár szelfit, aztán továbbálltam a büfé felé. Rólam tudni kell, hogy hihetetlenül szeretek enni. Igaz, általában nem eszem semmit, mert fogyózom, ami rám is fér, de néha megéhezem, olyankor pedig nem lehet megállítani. Olyankor nagyon sokat eszek. Na szóval ott tartottam, hogy beálltam a sorba, és vettem egy sport szeletet, aminek nem tudok ellenállni, egy rántottsajtos szendvicset majonézzel, és egy zacskó csipszet. Jobb ötlet híján leültem egy padra az aulában. Szépen elkezdtem majszolni a szendvicset, amikor meghallottam magam mögött egy hangot. -Téged aztán nem kell félteni, ha evésről van szó.-mondta. Erre azonnal megpördültem. -Hát nem.-mosolyodtam el.-pedig fogynom kéne. -Dehogy is!-mért végig.-Ha egy kicsit is fogynál, anorexiàs lennél. -Hát...-kezdtem volna, de rájöttem, hogy lehet, hogy jobb, ha ráhagyom. -Leülhetek?-kérdezte, mire én csak bólintottam. -Hogy a fenébe bírsz ennyit enni?-kérdezte teljesen jogosan.-Ráadásul ennyi idő alatt? -Nem tudom.-néztem rá, azaz csak néztem volna rá a sport szeletre az ölemben. Most azonban már csak az üres zacskója volt meg. -Kérsz csipszet?-kérdeztem, és kinyitottam a zacskót. -Nem féltelek, meg tudod enni egyedül.-mondta. -Te tudod.-mondtam kicsit nevetve. -Még be sem mutatkoztam!-,,csapott a homlokára".-Ember Márk. Most vagyok végzős.-nyújtotta a kezét. Ismerős név...-gondoltam, de elvetettem az ötletet. -Sárvári Noémi.-mondtam, majd kezet ráztunk. Ezután folytattuk értelmes beszélgetésünket.
Mikor már el kellett mennie, rég végeztem a csipsszel. Ezzel csak az a baj, hogy mar a harmadik csipszeszacskó is üres. Na mindegy. Tehát ott tartok, hogy kábé egy óra múlva el kellett mennie. Aztán egy óra múlva mehettünk mi is. Addig is előkaptam a telefonom, és utánanéztem ennek az Ember Márknak. Instán meg is találtam, bekövettem, majd likeoltam pár képét. Unatkoztam, úgyhogy ráírtam ikreimre, hogy mizu. Visszaírtak, hogy unatkoznak. Írtam nekik, hogy 'én is, bár eddig nem unatkoztam. De erről többet nem mondok, csak élőben.' Jól elbeszélgettünk, majd mennem kellett. Végignéztem ezt a dögunalom diplomakiosztót, majd szememmel csak Markot kerestem, de már csak azt láttam, hogy beül a kocsiába. Hát, vele se találkozom többet.
Gyorsan hazaindultam, átöltöztem ebbe:
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Aztán felkaptam a táskámat és a bőröndömet, (mert előadás után rögtön megyünk a reptérre,) és mentem a villamoshoz. Három megálló, és ott voltam. Berohantam a Szerájba ebédelni, és gyorsan befaltam egy gyrost. A tesóimmal előadás előtt fél órával akartunk érkezni. Siettem, ahogy csak tudtam, és így pont odaértem az ajtóhoz. Aztán bementünk.
Nem véletlenül szeretem annyira a Víget. Olyan szép, és olyan jó a közösség is. Gyorsan beültünk a helyünkre, az első sor jobbközép 2.-volt az enyém. Nemsokára elkezdődött az előadás. Szünetben mindhárman vettünk egy-egy CDt és kottáta, majd megrohamoztam a büfét. Vettem három perecet (mindenkinek egyet-egyet), egy twixet, és egy Hallst. Mondtam, falànk vagyok. Turbó eltűntettem mindent, majd újra bementünk. Az egyetlen, amit furcsálltam, az az volt, hogy ismerősnek tűnt az idősebb Pásztort játszó színész. Nagyon ismerősnek.
Előadás vége után még volt két óránk odaérni a reptérre. Úgyhogy maradtunk, és szinte lerohantunk a művészkijárathoz. Kicsit kellett várni, és máris ,,Boka" azaz Wunderlich József jött ki. Ikreimmel azonnal összenéztem, és rögtön ,,lecsaptunk rá." -Csoportos szelfi?-kérdezte, és elővette a mobilját.-Herceg is rajta lehet a képen?-mutatott itt a kutyájára. -Persze!-mondtuk egyszerre. -Akkor rendben. Mehet ki instára, Facebookra?-kérdezte. -Természetesen!-vágtuk rá kórusban. -Mi a nevetek? -Sárvári Noémi.-mutatkoztam be. -Sárvári Olívia.-mondta Livi. -Sárvári Júlia.-válaszolt Julcsi is. -Eszerint hármasikrek vagytok?-kerekedett el a szeme. -De ne húzzuk az időt, mások is várnak rád-utaltam a sorra előttünk. -Majd rád írunk instán-mondta Livi.
A következő áldozat Vecsei Miklós lett, becenevén Hasi, ő játszotta Nemecseket. Sok köszönet neki, puszit is kaptunk tőle.
Aztán Józan Laszló következett. Ő volt a történetben Áts Feri. Ő is megkérdezte, hogy kirakhatja-e instára. Megengedtük neki.
Aztán jött a varva-várt pillanat: az idősebb Pasztort játszó színész jött ki. Ekkor csapott arcon a felismerés: Ez Ember Márk! Ő is felismert. -Te itt?-kérdezte. -Mondtam, hogy színházba jövök. -Tényleg.-mondta. Ekkor a többiekre néztem. Ott álltak csodálkozó fejjel. -Készíthetünk képeket?-kérdeztem. -Persze!-mondta mosolyogva, majd csináltunk egy csomó képet. Sok olyan volt, amit elhülyültünk, de volt komoly is. Úgy összességében jók lettek. -Én is csinálhatok képeket instára?-kérdezte. Ő rögtön vágta, hogy mi ikrek vagyunk. Főleg, mert meséltem róla neki. -Persze.-mondtuk kórusban.
Azonnal indulnunk kellett a reptérre, mert nagyon elszaladt az idő, és nem volt időnk vacsorát venni. Persze nem kellett, hisz anyuék sokat visznek, és elsőosztályon alapból kapunk.
Még nem is említettem, hova utazunk. Először a Karib-tengerre, mármint a szigetekre, és hajóra; majd Floridába. Utána Hawaiira megyünk, majd Olaszországba, aztán Horvátországba, majd haza. És ezzel el is fog menni a nyár. Nem mondanám, hogy eseménytelen lesz. Idén nyáron a tengerpartokat járjuk végig. Tavaly hegyekben voltunk. Remélem jó lesz!
Már itt ülök a repülőn, most szálltunk fel három perce. Úgyhogy ha lesz kalandom, vagy bármi érdekes, azonnal leírom.
