Five Minutes To Midnight

2. WATTPAD STORY

Jorik's POV

"Arcán a verejték gyöngyként tükröződött, s mint egy vízcsepp a fűtött kocsi ablakán, kínzóan lassan folyt le. Hatalmas sóhajok hagyták el száját, miközben nem tudta levenni szemét tökéletes íriszeiről. Egyszerre öntötte el egy jóleső, meleg érzés, és félelem. Rettegett a többiek véleményétől. Mégis úgy érezte, igen, pont ez az az érzés, amit keresett. Szeretet. A fiúban ezt megtalálta, otthonra lelt benne. "

-Mindent megtennék annak érdekében, hogy boldog légy, Martijn. Nem is tudod, mennyire fontos vagy nekem... - sóhajtott a barna hajú, majd mentés után bezárta a sárga alkalmazást.
-Jorik! - hallotta meg nevét, mire feltápászkodott ágyából. Nyújtózkodott egyet, majd szemét dörzsölve kiáltott egy "Megyek már!"-t. Felvette papucsát, és a lépcsőt használatba véve a konyhába ért. Apjával találta szembe magát, amint épp főzött valamit. Nem lehetett pontosan kivenni a kevéske gőz következtében.
-Mit tudok segíteni? - kérdezte. Mivel csak ő és apukája laknak a házban, ezért mindenben amiben csak tud, segíteni akar neki.
-Ott van a felső polcon, bal oldalt egy doboz. Levennéd nekem? Fahéj van benne. - a fiú pontosan tudta, hogy hol van az említett fűszer, mivel a fahéjnál jobban semmit se szeret. Olyan neki, mint másnak a tea. Neki a fűszer jutott. - Nem tudom levenni, mert túl magasan van. Te úgyis nősz, mint a bolondgomba, nyúlj érte! - mondta, majd nevetett. A fiú egy kicsit pipiskedve utánanyúlt a fehér tartónak, majd levette azt.
-Miben mesterkedsz? - kérdezi csillogó szemekkel, majd az üst felé hajolva beleszagol, testét pedig a kellemes vanília járja át, a fűszert pedig lerakta apja mellé.
-Sütés nélküli sütit csinálok, mert Leontiennek most lesz a negyvenhetedik születésnapja, és megakarom lepni. Majd veszek neki virágot is. Biztos örülni fog majd neki, kiismertem már az évek alatt! Tudod mennyire tetszik nekem, meg még milyen régóta... - elmélkedik, miközben az étellel foglalatoskodik.
-Buta lenne, ha nem ajándékozna meg valamivel... - mormogta Jorik. - Ha segíteni kell, szólj. Ha pedig végeztél nehogy mosogatni merj! Majd a maradék az enyém lesz, és én mosogatok. - mondta, mire bólogatott a másik.

Felhúzva korom fekete cipőjét egy cigit vett a szájához, és úgy indult sétálni. Szerette a friss levegőt, meg a füstöt. Odakint mindkettővel találkozhatott. Aki nem bagózott, az telefonozott. Vagy éppenséggel mindkettőt csinálta egyszerre.

-Amszterdam... Mindig tele vagy kellemes meglepetésekkel. - hatalmas mosoly terült szét a száján. Egy pillanatra megfeletkezett a világ minden fájdalmáról, mikor megpillantott egy gebak* kocsit. - Egy fahéjas fánkot szeretnék. - hajolt oda az ablakhoz, mire megkapta ennivalóját, és helyet foglalt egy közeli padon.

"Sötétbarna haját finoman cirógatni kezdte. Mindig is imádta, mivel annak ellenére, hogy ennyire különbözőek; mégis ugyanolyanok.
-Még. - suttogta hátrahajtott fejjel, majd a célzást véve újra beletúrt izzadt hajába. Apró puszit adott fülére mire zavartan felnevetett. Semmire sem cserélte volna el a meghitt pillanatokat.
-Fiam. - kopogott valaki ajtaján. Gyomra összeszorult, lábai szinte remegtek a lebukástól tudatáról.
-Öt perc, apám. - nyögte. Benne volt a tudat, hogy sietniük kell, másképp elítélik, míg él. A szoba négy falai közt szeretnék tartani minden egyes kis piszkos titkukat. "

-...Jorik? - zavarta meg álmodozását egy ismerős hang, ami következtében felemelte fejét a hang irányába. - Mit csinálsz te itt?
-Oh szia... öhm...
-Carolien. Nem igaz, hogy nem emlékszel rám! Melletted ültem angolon a suliban. Mi történt veled? Hol dolgozol? Szoktalak látni annál a kajáldánál. - mosolygott a lány, majd leült a fiú mellé. Jorik csak zavartan elrakta telefonját a zsebébe, még a végén meglátta volna a lány.
-Öhm igen, ott vagyok tulaj. Meg zenélek. - válaszolta zavartan. Senki jelenlétére nem számított, csak egyedül akart lenni.

Fél óra elteltével a fiú egyedül hagyta a lányt egy "Most nem érek rá. " mondattal, majd hazaérve ellátta a házimunkát, majd a szobájába felsietett. Szinte minden szabadidejét a kis helyiségben tölti, ami nem igazán sok. Ha turnén van, akkor a kocsijában lakik, ha nincs, akkor viszont dalokat írva fel sem áll székéből. Mostanában teljesen ráfügött rövid történetéte, amit a bizonyos fiú boldogságáért ír. Minden egyes hozzászólása a képei alatt megmelengeti a néha rideg szívét, de hát Martijnnak ki állna ellen?! Egy jéghegy megolvadna látva őt. Jorik pedig képtelen irányítani érzéseit, mint minden egyes ember. Úgy érzi ezzel a meglepetéssel tartozik a fiúnak, mivel rengetegszer boldoggá tette már, így eljött a barna szemű ideje.

"A sötét szobát fülledt levegő terítette be. Az összes fény csak a redőny rései között átnyilaló világosság, ami a sarkon álló villanyoszlopból ragyog át az ablakon. Világrekordnak számító sebességel kapkodták magukra ruháikat a fiatalok, mindent felvettek, amit találtak. Egy - egy ruhadarab valószínűleg a másiké volt, de nem volt fontos, mivel ajtót kellett nyitnia a házinak, míg a másikat beállította a szekrénybe. Senkinek sem tenne jót most lebukni, annyira friss még a kapcsolatuk, annyi mindent rejteget még mindkét fél számára. Kár lenne elvesztegetni türelmetlenségük miatt.
-Nyitom. - lépett oda az ajtóhoz, de előtte megigazította pólóját. Kócos haja mindent elárult volna kalandjukról, csak figyelni kellett volna rá. "

*a gebak hollandul 'péksütemény'-t jelent.