Five Minutes To Midnight

8. BEER

Jorik's POV

"Brown eyes and lungs are filled up with smoke
Fast lives are stuck in the undertow
But you know the places I wanna go". A mai napon már harmadjára megy a szórakozó helyen a sláger, habár épphogy reggel nyolc van. Jorik épp nyílt szájjal és nyálas arccal alszik egy széken, miközben hátát egy asztalra nyomja. Karját hanyagul lelógatja, ami mellett egy zöld üveg van, ami persze üresen áll. Az előző este elhagyva kedvenc helyét a városban betért az egyik legnagyobb bárba, hogy magához vegyen egy keveset a boldogságát jelentő italból. Minden tizennyolc évnél öregebb amszterdami legalább egyszer megfordult a környéken. Ki - miért. Valaki heti szinten jár, akárcsak Jorik, de van, aki csak kíváncsisága miatt jött a helyre. Az egyik leggazdagabb környéken divat a helyre menni születésnapot ünnepelni, de senkit nem látni errefelé harmincév fölött. Nekik maradtak a helyek, ahol ihatnak egy - egy pohár kis semmiséget. Nah, az éppen bulizós éveit töltő fiúnak ez pont nem lenne elég. Többet és többet akarna, majd megint egy teljesen idegen helyen kelne fel, és idegen emberek kulcsai, telefonjai lenne a zsebében.

Miközben lassan felébredt, próbálta kitalálni, hogy hol is lehet. Egy ismerős arcot, vagy vonást az épületen nem látott. A kocsi kulcsai, és telefonja megvan, szóval olyan fontosabb keresni valója nincs.

Felállva székéről vette észre, hogy nem egyedül van a teremben. Mindenhol kidőlt, fáradt emberek alszanak.

Joor kitápászkodta magát a parkolóba, majd miután megtalálta a bejárathoz közel parkoló autóját, beült oda. Üdítésként bekapcsolta telefonját, majd üzeneteit kezdte olvasgatni.

@martingarrix :
Mi történt?

@martingarrix :
Mikor írsz újabb részt?

@martingarrix :
Kérlek meséld el amit akartál, de majd én is hagy mondjak el valamit.

Telefonszámát elmentette, majd az iMessage-t megnyitva válaszolt a fiúnak.

Jorik :
Martijn, figyelj.

Mihelyst elküldte a fiú az üzenetét, kapott arra egy választ.

Martijn :
Hmm? Amúgy ki vagy?

Jorik :
Jorik vagyok, de most kérlek, nagyon figyelj rám. Hála istennek, itt vagy 🙏🏽

Miután leírta az otthon történt eseményeket, Martijn eltűnt néhány percre.

Martijn :
Nyugi Joor, segítek!

Martijn :
A számom tudod, mindig itt leszek.

Martijn :
De most mennem kell. Kezdődik az első órám.

Jorik :
Milyen órád? Mi van?

Martijn :
Szia Jorik 🙌🏽

-Elment. Baszki Jorik! - boxolt egyet combjába, majd a fejét a kormányra hajtotta. - Próbálj meg vezetni, de nehogy a zsaruk felé menj. Még ittas vagy, menj lassan. - mormogta magának, miközben lassan elindult.

"-Melyik dal írja le legjobban a kapcsolatunk? - fordul a másik felé széles mosollyal. Világos szemeiből csak úgy árad a boldogság, amit jelenlétüknek köszönhetnek. - Te vagy a nagy zene szakértő, én csak néha hallgatok, pár számot. Kíváncsi vagyok arra, amit gondolsz.
-Troye Sivantól a Talk me down. Charlie Puthtól a Suffer. George Ezratól a Song 6... - simogatja tovább sötét színű fürtjeit. Órákig játszana velük, sose unná meg. Minden egyes pillanatában szeretné érezni a fiú szívének dobogását, mivel ennél jobb érzés nincs is a Földön. Csak ők ketten, és az érzelemmel túlfűtött gondolataik.
-Song 6? Jó fura címe van. Nem ismerem. Azt se tudtam, hogy szereted ilyen stílusú dalokat, nem igazán vall rád. - rázza meg enyhén fejét a fiatalabbik. Az igazat megvallva, a zenei ízlésén kívül mindent tud róla.
-Mi csak álmok vagyunk, és én csak rólad álmodom. Ez van a Song 6-ben. És nagyon is igaz ránk, baas. - hosszú szempilláival az arcát vizslatta végig, majd mézédes szavakkal, lassú sóhajjal becézgette társát. Látni lehet a másikon, hogy mondani szeretne valamit, vagy csak szeretné élvezni a csöndet. - Rosszat mondtam? - kérdez rá a másik kétségbeesett arccal. Fogalma sincs, mire vegye ezt a felettébb különös csöndet.
-Nem. - mondja, majd megrázza a fejét. - Csak szépet. - közelebb ment hozzá, majd hosszan megcsókolta a mellette lévőt. Neki vannak a legédesebb ajkai, esküszöm... Leírhatatlan érzéseket pumpál felé.
-Mi lesz, ha megtudják a kapcsolatunk? - pislog aggódva. Álmaiban is ilyeneken gondolkodik, de nem merte még felvetni.
-Semmi. Nyíltan lehetünk együtt. Nem kell majd itt rejtőzködnünk a többiek elől. Majd az utcán is foghatom a kezed, nem csak itt, az ágyban. Olyan rossz érzés úgy járkálni, hogy tudom, ha meglátnának minket kézen fogva, elítélnének. Vagy ki tudja... - konyult le szája, majd Jorik az ála alá nyúlt, így mélyen egymás szemeibe tudtak nézni.
-Legyünk bátrak. Sose lehet tudni. Lehet megdobálnak paradicsommal. Vagy ha csókot csenek, állva tapsolnak. Mindenestre, téged boldoggá tudlak tenni. - ráhajtotta a fejét, majd hosszan elnyúló nyikorgás telítette el a szobát. "

Eközben a fiú bekanyarodott az otthonának nevezett épület garázsába. Sikerült minden kellemetlenséget kikerülnie, ami problémát okozhatott volna.

-Apa, megjöttem! - kiáltott, majd levette cipőjét, egyből a bejárat után. - Mi újság? - fordult felé, mivel egy hangot se hallott az említettől. A konyha asztalánál ült, egy az apjánál kicsit fiatalabb nővel - valószínűleg ő Leontien -, illetve egy ismerős lánnyal. - Carolien? - húzta fel a szemöldökét, majd hátrább ment egy lépéssel.
-Joor, ugye nem haragszol, amiért nem szóltam, hogy Leontien és Carolien hamarabb költöznek be? - mosolyog rá bíztatóan, mire a fiú lefagy egy pillanatra.
-Már hogy lenne baj... Felmegyek az emeletre, mire leérek ne csinálj a házból kisállat kereskedést, ha kérhetem! Sőt, a szobám se add bérbe, használom még! - kiáltott rá, majd felrohant az emeletre. Mikor szobájába ért, idegesen bevágta ajtaját, majd kulcsra zárta azt, így senki se tudta zavarni.

"Vérbe fürödt a padló, amin szerelme a fájdalom tengerében úszott. Egy nagyobb darab, de nála mégis kisebb ember ütögette gyöngéd testét.
-Hé! El a kezekkel tőle! - szólt neki oda Joor. Szaladva lökte el az idegent a földre. Néhány ütést követően az elmenekült a helyszínről. - Sajnálom, hogy megütött ez a szörnyeteg, baas. Ne haragudj, hogy nem hallottam meg a segélykérésed korábban. - ültette fel, mire a fiú csak a fejét rázta.
-Semmi baj Joor. Rád sose tudnék haragudni. - nyomta fejét a másikénak.
-Fáj valamid?
-A hasam. - húzta fel pólóját, majd a másik egy enyhén csöpögő sebet vélt felfedezni. Előkereste az elsősegély dobozt, majd elővette az alkoholt, és a vattát.
-Picit csípni fog. - súgta a fülébe, mire végig futott a hideg a hátán. Jólesett neki ez az érzés.
-Áu! - kiáltott fel, mikor hozzáért sebéhez.
-Próbálom finoman csinálni.
-Ez fáj!
-Shhhh! - mondta, majd megcsókolta, hogy csöndben legyen a másik, és a fájdalom érzetét csökkentse egy kicsit. - Így. Leragasztom neked, és hagyd rajta holnapig! Bátor fiú vagy te, baas. - puszilta meg arcát, majd a piruló fiú zavartan összeszorította térdét. "