Five Minutes To Midnight

3. INSTAGRAM DM

Martijn's POV

üzenet küldése neki: juliandobbenberg
hétfő 03:20

@martingarrix
Jorik még mindig nem írt vissza. 😭

@juliandobbenberg
Nagyon sajnálom Martijn, de sajnos ez várható volt.

@martingarrix
Hogy érted ezt?

Miközben gépeltem egy könnycsepp gördült végig fitos orromon, melyet mindig is utáltam.

@juliandobbenberg
Martijn ő egy sztár, te pedig Martijn Garritsen vagy. Nagy eséllyel soha nem is fogod őt érdekelni.

Tudtam, hogy legjobb barátom ezt csak elrettentésül írja, de akkor is fájt.

@martingarrix
De hát én nem is azért írogatok neki.

@juliandobbenberg
Jaj, Martijn....

Saját magamon kívül egyedül Julian tudta, hogy a szívem a férfiak felé is ver. Ő is csak azért mivel egy véletlen folytán észrevette milyen arccal bámulom Jorik Scholten azaz Lil' Kleine albumplakátját mellyet idén tavasszal az ember akármelyik oszlopon vagy ház oldalán észre tudott venni. Legjobb barátom először lesokkolt, majd egy halk ,,tudtam" társaságában bíztatóan megölelte a sírástól rázkódó testemet.

@martingarrix
Hagyjuk.

@juliandobbenberg
Rendben. Megyek aludni, mert holnap reggel lesznek óráim.

@martingarrix
Persze. Jó éjszakát!

Miután kiléptem az Instamgramból elkezdtem gondolkodni, hogy mit is akartam megnézni a közösségi felület átböngészése után, ami alatt azt értettem, hogy megnézem a kedvenc embereim oldalát és leellenőrzöm a Lil' Kleine Netherlands címen futó fan oldalamon történt változásokat.

– Wattpad, persze – csaptam rá a homlokomra, majd a csapást menetközben átirányoztam a könnyeim letörléséhez. A sós cseppek pedig eszembe jutatták mit is beszélgettem az előbb és már is elment a kedvem a könyvem átolvasásától.

Helyette inkább leraktam az ágyam mellett álló aprócska komódra a már így is túlmelegedett telefonomat.

A hátamon fekve körbenéztem a Hold fényétől enyhén világos szobában. Egyetemistaként nem igazán volt pénzem saját lakásra és ezzel nem akartam terhelni a szüleimet, így hát a nagyjából 21 éve az otthonomnak mondott szobában tengettem unalmas életem.

Talán annyiban nem volt annyira gáz, hogy a korábbi gyerekjátékok és különböző focistákról, autóversenyzőkről készült poszterek is eltűntek. A videojáték konzol pedig szépen levándorolt a nappaliba.

Nagyot nyögtem mikor a telefon megrezzent mellettem az éjjeli szekrényen.

– Nem nézem meg. Nem nézem meg – mantráztam ismét bekönnyezve és beleharaptam halványrózsaszín ajkamba.

Helyette lehunytam lassan felpüffedő, barna pillákkal körbevont szememet és lassú kínok közepette végül elaludtam.

- Másnap -

A kínzásnak minősülő reggeli felkelés után még magamhoz képest is időben sétáltam ki a villamoshoz. Miután a jogsimat harmadszorra sem tudtam megszerezni maradt a tömegközlekedés.

A megállóban álldogálva vártam, hogy Julian is ideérjen mivel együtt szoktunk reggelente az egyetemre menni. Már amikor korán és egy időben vannak óráink.

Míg a nyakigláb, mindig borostás barátom nem ért ide fejhallgatóval a fejemen nézelődtem.

Ahogy kicsit jobbra fordultam feltűnt valami. A Spotify jellegzetes zöldes táblájáról Lil' Kleine bámult vissza rám és szinte azonnal éreztem, hogy a dolog még mindig nem hagy hidegen.

Beszívtam keskennyé préselődött számat és csak néztem.

Néztem a tökéletesen beállított haját, a kissé hanyag testtartását és a szemet gyönyörködtető barna íriszeket.

Miután elszakítottam tekintetemet a holland sztár rappertől észrevettem, hogy néznek. Egy idősebb, talán apámkorabeli férfi nézett rám undorodva. Az idősek sajnos még nem annyira elfogadóak a melegekkel és sajnos ezt sokszor kellett megtapasztalnom.

Többek között ezért sem akartam egyenlőre coming out-ot rendezni. A szüleim nem hiszem, hogy örültek volna és nem akartam nekik csalódást okozni. Továbbá pedig nem vagyok ennyire elszánt és tökös ember.

Bevallani a családomnak a biszexuálitásomat? Inkább a halál.

Hosszú gondolatmenetemből egy gyorsan elém ugró Julian emelt ki.

– Jó reggelt! – pacsiztam le a különösen jókedvű fiúval.

– Mi ez a nagy mosoly? – kérdeztem cinkosan.

– Sarah. Ma szerintem meglesz a dolog.

– A legjobb barátom megfogja húzni az egész egyetem legjobb csaját. Nem is rossz.

– Bocs a tegnapi miatt – mondta, én pedig csak egy kínos mosollyal válaszoltam.

– Különben is igazad volt – nem is értettem ez honnét jött. Talán a tegnapi csalódottságom hirtelen erőt vett rajtam.

Julian csak megvonta a vállát és megindult az éppen beálló villamos felé.

A járművön ülve egymás nyomkodtuk a telefonokat csak ki-ki más okból. Julian egy csajt szédített, én pedig felmentem Wattpadre, mivel a sárga alkalmazás már elég sokszor megrezzent egy-két értesítés miatt.

Megnyitottam a sztorit amit Lil' Kleine-nel akartam közösen írni és ami miatt tegnap este, vagyis ma hajnalban bőgőrohamom volt.

Valami változott benne.

Több lett a rész.

Félénken megnyitottam az utolsó, a kiírás alapján legutóbb fél nappal ezelőtt szerkezetett részbe.

"Arcán a verejték gyöngyként tükröződött, s mint egy vízcsepp a fűtött kocsi ablakán, kínzóan lassan folyt le. Hatalmas sóhajok hagyták el száját, miközben nem tudta levenni szemét tökéletes íriszeiről."

Mi van?

Kivörösödő arccal olvastam tovább, majd folyamatosan remegő ujjakkal megnyitottam az Instagrammot és megnyitottam a napok óta állandóan nézett beszélgetést.

hétfő 09:37

@martingarrix
Te....te írtál a könyvbe?