Reggel mikor felkeltem,Alex nem volt mellettem. Körülnéztem a szobában egy ásítás közepette,de nem láttam a fiút. Ránéztem a falon lévő órára.
8:15...hova mehetett ilyen "korán"?
Felkeltem,kicsit megdörzsöltem táskás szemeimet,majd felkaptam a melegítőgatyámat. Az ajtó előtt álltam,ám mielőtt rátettem volna a kilincsre a kezemet,az magától lenyomódott,az ajtó pedig kitárult. Alex állt előttem,kezében egy zacskó gumicukorral.-Merre készülsz,hercegnő?-kérdezte,miközben egy gumimacit majszolgatott.
-Téged akartalak megkeresni.-mondtam.
-Póló nélkül?-"enyhén feltűnően" végignézett a testemen,majd egy apró mosoly jelent meg az arcán.-Azért beengedsz?-kérdezte,mert konkrétan eltorlaszoltam az egész bejáratot.
-Ja,izé...bocs.-mondtam zavartan és arrébb álltam. Bement a szobába,ledobta a cipőjét és leült az ágy szélére. Én bezártam az ajtót,majd odasétáltam és loptam egy darab gumicukrot tőle.
-Hééé..-nyafogott.-Ezt magamnak vettem.-mondta tettetett durcával az arcán. Erre csak megvontam a vállam és vettem mégegyet,mindezt önelégült vigyorral a képemen.
-A hercegnők bármit megkapnak,nem igaz?-kérdeztem még mindig vigyorogva.
-Ha ezt akarod...-felmutatta a Haribo-s zacskót-..akkor vedd el!-mondta és maga mögé rakta a zacskót.
-Kihívás elfogadva.-válaszoltam elszántan és a háta mögé nyúltam,de ekkor egy gyors mozdulattal letepert az ágyra,ráült a csípőmre,a cukrot pedig magasra nyújtott kézzel fogta. Megpróbáltam felülni,de nem tudtam,mert visszalökött.
-Úgy tűnik,hogy ez már az enyém.-mosolygott és kivett egy gumimacit a zacsiból és ráharapott,de a fele még kilógott a szájából.
-Nyertél.-mondtam lebiggyesztve ajkam,majd sóhajtottam egyet. Nem hatotta meg a dolog,ezért ahelyett,hogy hirtelen elkapom a kezét,inkább lassan a könyökömre támaszkodtam,majd teljesen felültem,s átfogtam a derekát. Tartottam vele a szemkontaktust és közelebb hajoltam hozzá. Amikor láttam,hogy becsukja a szemét a csókra várva,hirtelen ráharaptam a szájából kilógó cukorra és kivettem,majd boldogan elrágcsáltam.
-Ravasz vagy,hercegnőm.-mondta egy elismerő mosoly kíséretében. Miután lenyeltem a finomságot,megcsókoltam Alex-et,de a pillanatot kopogás és egy "Gyertek reggelizni,fiúk!" parancs szakította meg.
-Ahhjj...pedig ma nem kaját akartam reggelire.-mondtam perverzen. Alex feljebb ült,pont úgy,hogy középen összeérjünk,majd a fülemhez hajolt.
-Várj azzal vacsoráig,hercegnő.-súgta a fülembe,majd belepuszilt a nyakamba,amitől jólesően kirázott a hideg. Mielőtt leszállt rólam a fiú,szorosan átöleltem.
Megreggeliztünk,én rántottát ettem,a "tesóm" pedig az enyhe célzás kedvéért virslit reggelizett...
És akkor evés közben ne a szexre gondoljak?
Ezután össze kellett pakolnunk,mert 10 óráig ki kellett jelentkezni a hotelból.-Na,fiúk! Hogy tetszett?-kérdezte anya,mikor már a kocsiban ülve hazafelé tartottunk.
-Többször is csinálhatnánk ilyet.-válaszoltam.-Nekem nagyon tetszett.
-Örülök,kicsim. Alex,te is jól érezted magad?
-Még annál is jobban.-mosolygott a fiú,s anyáék nem vették észre,de megsimogatta a combomat.
-Remek! Talán eljövünk máskor is.-mondta anya boldogan,majd összekulcsolta a kezét Steve-ével,aki mindezt egy szerelmes pillantással és apró mosolyjal nyugtázta. Alex látta,ahogy irigykedve nézem a szüleinket,ezért közelebb jött hozzám,ráhajtotta a fejét a vállamra és mivel a lábunk összeért,ezért tökéletes takarásban volt a kezünk,s ujjait az enyéim köré fonta,majd becsukta a szemeit és elbóbiskolt.
Hazafele menet rengeteget gondolkodtam. Vajon,ha holnaptól visszaesünk a szürke hétköznapokba,akkor is így fog velem viselkedni? Vajon utcán testvérek,vagy egy pár leszünk? És egyáltalán...mi most járunk,vagy ez csak amolyan testvérek extrákkal kapcsolat? Mi van,ha talál jobbat? Mi van,ha a szüleink megtudják ezt az egészet?
Ezek a gondolatok jártak a fejemben,mire hazaértünk kicsit feszült lettem,amit Alex észrevett,de egy lopott csók kíséretében megnyugtattam,hogy minden rendben...
De vajon tényleg minden rendben van és rendben is lesz ezután?Sziasztok! Először is,köszönöm mindenkinek,aki olvassa a sztorit,remélem nem annyira gáz😅Ez most rövidebb rész lett,de őszintén szólva szerelmi bánatban szenvedek és,ha éppen nem bömbölök,akkor edzéssel vezetem le a stresszt,úgyhogy nem sok időm marad az írásra,de igyekszem ezen változtani.
Szép napot nektek,szeri van❤️❤️
YOU ARE READING
More than step-brother [Több,mint mostohatesó]
RomanceMax vagyok,átlagos 17 éves srác...és meleg,de ezt csak egy valaki,a legjobb barátom tudja rólam. Anyámmal élek évek óta,csak ketten egészen addig a napig,amíg beállít a pasijával és annak a (hihetetlenül szexi) fiával...