A maffia rabja | jjk | ✔️

19.

MiMi pov

Elvesztettem az idő érzékem. Bekötött szemmel igen nehéz kitalálni épp melyik országba készülnek eladni valamelyik lét fontosságú szervemet.

Féltem.Féltem mert nem tudtam ki és miként fog megölni. Sírhatnékom volt és legszívesebben sírtam is volna, de még csak megnyikkanni sem mertem, mert akkor biztos hogy meg ölnek.

Mivan, ha nem a szerveim kellenek nekik, hanem eladnak prostituáltnak? Akkor majd akkor kell leszopnom azt aki rám parancsolja? És ha nem csinálom akkor megvernek? Oda kell adnom a legféltettebb kincsemet annak aki megvett hogy legyek az ő ribanca? Én nem ezt a sorsot akartam!!

Egy normális családot szerettem volna. Először megtalálni életem szerelmét, aztán össze költözni vele, majd idővel összeházasodni és családot alapítani.

Erre elraboltak és kitudja épp most hova visznek..

Annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, de egyikre se fogok választ kapni soha, mivel többé se a családomat, se a barátaimat nem láthatom.

Hát tényleg ilyen lenne azoknak a korom beli lányoknak a sorsa, akik nem lázadó tinédzserek, hanem szót fogadóak és engedelmeskednek a szülei kérésének?

Az a kibaszott sikátor!!! Ha nem azon mentem volna keresztül akkor most nem egy tetves kocsi csomagtartójában lennék bekötött szemmel, hanem otthon anyukámmal és karácsonyi filmeket néznénk és forró csokiznánk.

Mellesleg rohadt hideg van és meg fagyok. Talán nem is fogok élni mire eladnak, vagy eladják a szerveimet.

Egyszercsak hallottam, hogy elkezdett csörögni a telefon. Valószínűleg most beszéli meg az elrablóm a rendelőjével hogy hol találkozzanak és hogy mennyiért adnak majd el...

-.....Nem uram. A csomag tartóban van... Egy szót nem szólt mióta elraboltam. Nagyon jól engedelmeskedik... -csak ennyit hallottam a beszélgetésből.

Na de, mi ez a megszólítás? Uram? Ezek szerint egy magasabb rangú emberhez kerülök majd? Tejóég? És mivan ha ott napi szinten meg fognak erőszakolni??

Nah jó..... A kurva élet..... A telefonom otthon van, így még segítséget se tudok hívni.. Kurva jó mondhatom...

|Time skip|

Talán már 3 órája utazhattunk, mikor egyszercsak megállt az autó jelezvén hogy meg érkeztünk az úti célunkhoz.

Lépteket hallottam a kocsi mellől, és a hangok egyre csak erősödtek, majd egyszercsak kinyílt a kocsi csomagtartója.

Szívem hevesen vert és izzadtam. Úgy éreztem eljött a vég.

Két erős kar ragadott meg, ezzel szószerint kirángatva a szűk kis helyből. Lábaim ezalatt a 3 óra alatt teljesen felmondták a szolgálatot, így erőtlenül csuklottak össze, ezzel földre kényszerítve engem is.

A pasas morogva felráncigált a földről, majd húzni kezdett maga után.

-Emeld meg a lábad! -szólt rám erélyesen, mire kérésének eleget téve meg emeltem sebes lábaim. Amint beléptünk egy helyiségbe az sötét volt és rettentően hideg.

Egy hosszú csiga lépcsőn kellett lemennem, mígnem egyszer csak meg állított és le szedte rólam a kendőt, és a kezemről is levette a kötelet.

Ekkor egy hatalmas vas ajtóval találtam szembe magam. A csávó elém sétált, majd egy nagy kulccsal kinyitotta és szószerint be lökdösött rajta aminek következtében el estem.

-Ha kussban maradsz és nem sipákolsz, talán hamarabb láthatod a gazdád, és ő majd meg nevel... -és azzal már be is csukódott a nagy vasajtó.

Egy sötét kis szobában voltam, hol egy kis villany nyújtott némi fényt. A falon volt egy kis ablak, melynek belső és külső részén is rács volt, ezzel meg akadályozva hogy bárki is ki szökhessen rajta.

Volt egy régi fa szék is, és mellette a földön egy tálca, melyen volt egy szelet kenyér, és egy pohár víz.

Gyomor forgattató látványt nyújtott, így nem volt kérdés hogy inkább éhen halok, sem minthogy azt megegyem.

Amint realizálódott bennem, hogy egy pincében vagyok, fene tudja hol szemembe könnyek gyűltek, és szépen lassan gördültek végig, piros és egyben koszos orcámon. Lábaimat felhúztam magam elé, majd kezeimmel körbe fontam, és ráhajtottam a fejem,és utat engedtem könnyeimnek.