A maffia rabja | jjk | ✔️

20.

A hideg beton falnak támaszkodva vártam, hogy eljöjjön értem valaki és meg mentsen, de tudtam hogy ilyen soha nem lesz. Már a második napot töltöttem ebben a hideg pincében.

Nagyon fáradt voltam, és hiába akartam aludni, egyszerűen nem mertem. Akárhányszor lecsukódott a szemem, egyből ki is nyitódott, hiszen féltem, hogy bármelyik pillanatban kinyitódhat az ajtó, és nemes egyszerűséggel meg ölhetnek.

Egyszercsak arra eszméltem fel, hogy valaki kinyitja az ajtót, majd egy férfi fegyverrel a kezében jön be rajta.
Az ajtót kulcsra zárta, majd egy perverz mosoly kíséretében egyre közelebb jött.

Félelmemben hozzá simultam a falhoz, mely tiszta vér volt, és egyéb szennyeződések lepték el.

A férfi a fejemhez szegezte a pisztolyt majd közelebb hajolt a fülemhez és elkezdett beszélni hozzám.

-Na ide figyelj te kis prosti, ha szépen hagyod hogy azt csináljak veled amit akarok, akkor nem öllek meg.. De ha egy hangot is kimersz ejteni azon a csinos kis szádon, neked lőttek... -fejezte be, mire ijedten rázni kezdtem a fejem. -Remek, akkor. -nyúlt is az nadrágjához, majd nemes egyszerűséggel lehúzta a bokájáig az alsó nadrágjával együtt.. -szépen fogod magad és leszopsz.. -kezdte el verni méretes hímtagját, ám mikor látta hogy még mindig ugyanott állok, a hajam után nyúlt, és lerántott a földre.

Szószerint szemeztem a méretes farkával, mely lüktetett és az elő váladékjának első cseppjei buggyantak ki csúcsánál.

Bizonytalanul ugyan, de ráfogtam, mire a férfi hátra ejtette a fejét és el eresztett egy halk sóhajt.
Undorodva számba vettem, majd ügyetlen nyelv technikámat bevetve, nyelvemet kezdtem körkörösen mozgatni a makkján. Egyszer kétszer rá is leheltem, ám legszívesebben hánytam volna.
Sötét volt, és csak a kintről be szűrődő lámpa fénye adott némi világítást. Nadrágom kiszakadt és egy méretes seb csúfította hófehér bőrömet. Enni alig ettem, így igencsak le voltam gyengülve. Emellett mégcsak meg se mondták hogy mégis hol a francban vagyok jelenleg. De már kezdtem meg barátkozni a helyzettel. Ez van. Nekem ezt a sorsot szánták.

Fejemet hevesen mozgattam hímtagján ám ekkor ellépett előlem és rám parancsolt, hogy álljak fel.
Eleget téve kérésének felálltam, mire neki nyomott a falnak, és erőszakosan bele nyúlt a bugyimba, egyenesen megfogva legféltettebb testrészem, és azt kezdte el vadul ingerelni.
Egyáltalán nem élveztem. Próbáltam a lábaimat minél szorosabban össze zárni, de az a barom meg elégelte, majd lelökött a földre, hol leszedte rólam a ruházatom alsó részét, fehérneműmmel együtt, majd szét feszítette a lábaimat, és erőszakosan belém nyomta két ujját.
Be kell hogy valljam hogy rohadtul fájt. Egyből felsikítottam de nem az élvezettől, hanem a fájdalomtól.
Könnyek gyűltek össze a szemem sarkában, és egyenletesen gördültek végig, piszkos és sebes arcomon.

Ez a beteg állat meg csak nézte a szenvedésem, és élvezte amit művelhet velem. Egyszer kétszer egy méretes pofont is adott, minek következtében a szám széle felrepedt és vérezni kezdett.
Már azt hittem hogy itt fogok meghalni, ám ekkor nyitódott az ajtó és egy fiatalabb srác lépett be rajta, kezében egy adag ruhával.

-Min Jun!!! Te eszednél vagy?? A főnök tulajdonával így bánsz??? -akadt ki a srác, mire a férfi lemászott rólam, majd felöltözött és az ajtó fele sétált.

A fiatal srác felém sétált, majd letette mellém a ruhákat.

-Egy negyed óra múlva vissza jövök, mivel a főnök szeretné tudni hogy épségben maradtál e.. -közölte, majd magamra hagyva ki is ment.

Oda sétáltam a ruhákhoz, majd meg nézegettem őket. Volt köztük egy sima meleg pulcsi, ami simán leért a combom közepéig, továbbá egy mackó nadrág és egy mamusz.
Amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam, majd a koszos ruháimat félre raktam.
Kintről azonban ordibálásokat hallottam. Kissé megrémültem, mivel aki kiabált, annak eléggé mély és egyben dühös hangja volt.
Ugyan nem tudtam miért akadhatott ki ennyire, de tudtam hogy az illető, akire haragszik, az nincs valami szerencsés helyzetben.

Egyszer csak nyílt is az ajtó, és ugyanaz a srác lépett be rajta, mint aki nem olyan rég hozta a ruhákat.
Megjelenése nem volt olyan rémisztő, inkább amolyan barátságos.
Halványan rám mosolygott, majd intett hogy menjek. Mit sem várva indultam is az ajtó fele.
Miután kiléptem rajta, ő becsukta az ajtót, majd mellettem sétált.

-Ha szabad megkérdeznem, mi volt ez a kiabálás az imént?? -kérdeztem halkan a fiút, aki megingatta a fejét.

-A főnök megtudta hogy Min Jun mit tett veled, és most számon kéri. Szegény.. Biztos nem ússza meg.. -mondta sajnálkozóan. Köpni nyelni nem tudtam, de mégcsak megszólalni se.

Egy hosszú folyosón mentünk végig, majd el kanyarodtunk jobbra, hol egy kisebb raktár szerű helyre mentünk.
Az ajtóban ugyanolyan méretes fegyveres fickók álltak. Amint megláttak engem és az idegen srácot, csak bólintottak egyet, majd kinyitották az ajtót.
Ám mikor beléptünk, állam a földön koppant amint megláttam azt a személyt, akitől az itt jelen lévő összes ember fülét farkát behúzta.