-......Jól jegyezd meg! Az én tulajdonom vagy, senki másé! Mostantól csak az én szavam számít!Aki legeltetni meri a szemét az ÉN tulajdonomon azt megölöm a faszba! .....-majd elengedte csuklómat és idegesen becsapta az ajtót maga mögött, ezzel eg...
Mehettünk az autópályán kétszázharminccal is, Jungkookot ez nem nagyon érdekelte. Mint egy őrült, úgy hajtott, s tolt ki mindenkit az autópálya külső sávjába, míg ő a belsősávban padlógázt adva vezetett. Kezein az erek kidagadtak, állkapcsa be volt feszülve, s folyamatosan a mögöttünk haladó autókat nézte, nehogy egy rendőr is legyen köztük. Eközben én csak néma csendben ültem, s néztem a mellettünk szélsebesen elsuhanó tájat. Kezeim a roppant kényelmes bőr ülésen pihentek, ám az egyik kezem lelógott és ekkor hirtelen valami fém borítású tárgyat puhatoltam ki, mely az ülés alatt hevert,s egy kisebb része kilógott alóla. Homlok ráncolva nyúltam be az ülés alá, hogy megnézzem mégis mi a fene lehet az. Mikor nagy nehezen előszedtem, egy kilencvenes kaliberű pisztolyt véltem felfedezni. Kezeim közt körbe forgattam a hideg fém borítású fegyvert, s minden oldalát jól szemügyre vettem. Ezt jungkook is észre vehette, hisz nem az utat, hanem engem figyelt fekete íriszeivel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Csak óvatosan azzal a gyönyörűséggel! Az az egyik kedvenc gyilkoló eszközöm. -figyelmeztetett Jungkook, egy féloldalas mosollyal arcán. -Azzal öltem meg a japán miniszter elnököt. -mesélte, mire kikerekedett szemekkel vezettem tekintetemet Jungkookra, aki már ismét az utat figyelte. -Akkor az te voltál? Tudod hány hónapig tartott a körözés utánad, míg nem feladták mert egyetlen egy bizonyítékot sem találtak?? - kérdeztem döbbenten. -Ezt nevezik precízitásnak. Settenkedj úgy mint egy oroszlán mely becserkészi áldozatát, légy olyan ravasz mint egy róka, s légy olyan gyors mint egy gepárd. -magyarázta,én meg csak elképedve hallgattam.
Kis idő után megérkeztünk dél Korea legdélibb részére,Yeosuba. Egészen a város legtávolabbi részébe mentünk, hol leparkolt egy hatalmas háznál, majd miután kinyílt a garázs ajtó, lassan s óvatosan be parkolt. Kiszállván kivettük csomagjainkat, majd bementünk a házba. Mint kiderült a garázsból belépve a házba egyenesen a konyhába érkezünk. Igen csak szokatlan volt, ám nagyon is tetszett. Helyet foglaltam a bár pultnál, s megkönnyebbülve kifújtam a tüdőmből az oxigént. -Ne nagyon pakolj ki, mivel csak egy éjszakára jöttünk. -magyarázta Jungkook, miközben neki támaszkodott a márvány pultnak. -Hogy hogy? -vezettem rá tekintetem. -Mivel csak megálltunk egy kicsit megpihenni. Holnap a magán gépemmel Kréta szigetére megyünk. Ott van a nyaralóm, bár nem nagyon szoktam odamenni mivel sok a munka. -mondta, én pedig figyelmesen hallgattam. Ám ekkor a gyomrom egy korgással jelezte, hogy ideje lenne valamit enni. -Csak nem éhes vagy? -kérdezte Kook. -Ami azt illeti, tudnék enni. -simogattam meg a hasam, majd odasétáltam a hűtőhöz, mely furcsa módon tele volt frissen vásárolt kajákkal. Mit sem habozva kivettem egyből pár darab tojást, majd miután kellő képp meg ízesítettem, kisütöttem kettőnknek, majd le ülvén az asztalhoz csendben elfogyasztottuk. Vacsoránk befejeztével felmentünk az emeletre, hol Jungkook megmutatta az ideiglenes szobám ahol a ma éjszakát tölteni fogom. Erőm se volt át öltözni annyira fáradt voltam, így bezuhantam a puha paplanok közé, hol egyből álomra hajtottam a fejem s viszonylag hamar el is aludtam.
