-......Jól jegyezd meg! Az én tulajdonom vagy, senki másé! Mostantól csak az én szavam számít!Aki legeltetni meri a szemét az ÉN tulajdonomon azt megölöm a faszba! .....-majd elengedte csuklómat és idegesen becsapta az ajtót maga mögött, ezzel eg...
Miután megettem a szendvicset amit csináltam,felmentem a szobámba lepihenni. Óvatosan ledőltem,egyenesen a puha párnák közé,és a plafont kezdtem el bámulni. Némán néztem a plafont,és gondolkodtam.
Itt vagyok már 1 hete,de még nincsenek ruháim,és alapvető cuccaim,melyek a mindennapi életben használatosak. Ilyen például a sampon,tusfürdő stb..
Eddig a Jungkook által választott tusfürdőt használtam fürdéskor.
És ha már el lettem rabolva,akkor hogy menjek ki az utcára anélkül,hogy ne ismernének fel,mint eltűnt személy? Mert száz százalékig biztos vagyok benne,hogy anyu az eltűnésem napján bejelentést tett a rendőrségen,hogy az egyetlen egy kamasz lánya nyomtalanul eltűnt.
Heves gondolat menetemből Jungkook kiabálása zökkentett ki. Szószerint tőle zengett az egész ház. Kikecmeregtem az ágyból,és oda osontam a csukott szoba ajtóhoz,melyet ezúttal résnyire kinyitottam,így még hangosabban hallottam Jungkook ideges hangját.
-......Szerinted azok után,hogy a legutóbb csak nem 300 ezer wonnal átbasztál,és mellesleg majdnem megöltél,segítenék neked bejutni az egyik legnagyobb fekete piacra???? Ekkora balfasz te sem lehetsz...-mondta Jungkook olyan hangnemben,amelyet amióta ismerem még életemben nem hallottam tőle. Jó magam is megrémültem tőle,pedig nem is rám volt dühös.
-Nézd ígérem vissza adom a pénzt csak kérlek se...-nem hagyta hogy a csávó befejezze mivel a szavába vágott.
-Késő bánat....Mi a tanulság? Sose basszad át Jeon Jungkookot, az international playboyt, vagy ez lesz belőle..-mondta Jungkook azzal (gondolom mivel eléggé nyilván való) meghúzta a ravaszt.
Három lövés hangot hallottam. Akkor ezek szerint a bevált módon lőtte le a csávót. Kettő a szívbe,egy a fejbe..
Nagyot nyelve nyitottam ki némán a szoba ajtaját,és indultam volna le a nappaliba,ám ekkor megtorpantam.
-Biztos jó ötlet lenne lemenni egy dühtől izzó Jungkookhoz? Akinél ráadásul pisztoly van??-kérdeztem magamban.
Végülis egy próbát meg ér....
Halkan lépkedtem le a puha szőnyeggel borított lépcsőn. Amint leértem egyből a nappaliba mentem. Ott megpillantottam egy hatalmas bíbor vörös vértócsát hulla nélkül,és Jungkookot,amint idegesen járkál fel-alá.
-Héj Jungkook minden re..-próbáltam volna finom lágy hangon megkérdezni tőle,ám ekkor fénysebességgel hátra fordult,és hatalmas pisztolyát rám szegezte.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Na akkor fagyott meg bennem a vér. Dermedten álltam a férfival szemben,kinek kezében ott ékeskedett egy hatalmas pisztoly.
Éjefekete szemei szikrát szórtak,és áradt belőlük a gyűlölet. Ám mikor realizálódott benne hogy nem az egyik embere vagyok,megrázta a fejét,majd a pisztolyt a hátsó farzsebébe tette.
-Sajnálom Mimi...azt hittem hogy valamelyik balfasz őröm akar basztatni már megint..-mondta kifújva a levegőt,majd lehuppant a kanapéra,és előre dőlve az előtte lévő kis asztalon lévő papírok halmazát kémlelgette.
Némi hezitálás után, utána mentem és leültem mellé a kanapéra.
-Ezek milyen papírok?-kérdeztem halkan Jungkookot. Ekkor rám emelte,az immáron nem dühös,hanem békés tekintetét.
-Az apám rám bízta a cégünk papírmunkáit..-mondta ám mikor látta értetlen arc kifejezésem folytatta..-Adóbevallás,könyvelés stb..-magyarázta,mire bólintottam egyet,jelezvén hogy értettem.
-------------
Csendben iszogattam a forrón gőzölgő narancs teámat,miközben a szobám ablakából a lenyugvó naplementét fürkésztem. Az égalja rózsaszínes,inkább már lilás árnyalatokban pompázott.
A nap utlsó sugarai árasztották el a szobám minden egyes négyzet centiméterét,ezzel még utoljára bevilágítva az egész teret,mielőtt nyugovóra tért volna.
-Gyönyörű...-hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Ijedtemben kissé megugrottam,majd tekintetemet a mögöttem álló férfira vezettem,kinek sötét tincsei rakoncátlanul lógtak éjfekete szemébe,miközben az ajtó félfának támaszkodott.
-Hát te? Nem a papírmunkáidat csinálod??..-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Már végeztem,és szólni szerettem volna hogy kész a vacsora...-mondta,mire bólintottam egyet..-Ja és még valami..-kezdett bele..-Holnap elmegyünk ruhákat venni neked...-közölte,mire elmosolyodtam..-Ám előtte tisztáznunk kell néhány szabályt...-jött vissza a szigorú énje...-Először is: mindig maradj mellettem. Bármi történjék ne mozdulj mellőlem! Értve vagyok??-kérdezte,mire egy nagyot bólintottam..-Helyes! Második: fel kell öltened magadra egy jeges "álarcot",melyről senki semmiféle érzelmet nem tud leolvasni..a harmadik pedig: bármelyik boltban járunk,Én beszélek. Te pedig mellettem maradsz csendben. Ha kérdeznek akkor kell csak válaszolnod...Világos??-nézett komolyan szemeimbe.
-Igen..-mondtam határozottan.
-Helyes. Akkor most menjünk vacsorázni. - mondta,azzal mindketten a konyha fele vettük az irányt,hogy el fogyaszthassuk vacsoránkat.
