My Teacher Daddy - Wonho (Monsta X)

2.fejezet

Egész éjszaka nem tudtam aludni az iskolában történtek miatt.
Folyamatosan HoSeok tanár úr járt a fejemben...lassan már úgyérzem pszichológus sem segíthet.

Valamiért folyton melegem van ha a közelemben van ezért azt akarom hogy menjen el. De ha nem vagyok a körzetében akkor azt kívánom hogy bárcsak itt lenne és mindent tudna rólam.
Eléggé beteges.

Nem létezik,hogy szerelmes vagyok a tanáromba.

Ugye nem létezik,hogy szerelmes vagyok a tanáromba??

Nagyon jól néz ki, 23 éves,szingli,kigyúrt,menőn flegma...de kétlem hogy foglalkozna velem.
Főleg hogy a diákja vagyok!

Ennél a gondolatnál hál' istennek bekapcsolt az ébresztő órám ami megakadályozott további beteges gondolataimban. Sikeresen lerúgtam a hangoskodó tárgyat,mert francért ébreszt amikor ma csak 5 óra alvás és állott suli levegő lesz az amit szívok.

Kikászálódva ágyamból áttúrtam a szekrényem aminek következtében valami használható ruhát is találtam. Miután felvettem a tükör elé álltam ami csoda,hogy nem tört össze. Hajamat megfésültem,arcomra pedig felvittem egy kis réteg alapozót és enyhe sminket raktam szemhéjaimra.

Felkutattam a konyha mélyéről a reggelimet ami jelen esetben zabkása volt. Gyorsan magamba lapátoltam,hogy energiát adjon a mai napra. Megmostam a fogamat és mikor megnéztem hány perc alatt tettem magam minimálisan elővé láttam,hogy Minjee üzenetet küldött.

'' Ma nem megyek suliba. Éld túl. Fighting!❤❤"

Mivel egyedül leszek bedugtam a fülesem és indultam is. Kb 10 perc alatt odaértem a buszhoz amit sikeresen lekéstem így megtapasztalhattam milyen is amikor kések a suliból. Belopakodtam Jooheon órájára és igaz hogy észrevett de mert engedékeny nem szidott le.

- Ezen az órán azt fogjátok megtanulni,hogy hogyan kezeljétek a tűzeseteket. In Ha mivel késett ezért ő fogja meggyújtani azt a gyertyát az asztalomon. Amilyen kicsi annyira füstöl szóval legyetek felkészülve. - a kezembe dobott egy öngyújtót amivel meggyújtottam a gyertyát majd leültem a pontosan elötte lévő padba.
Ezzel a lendülettel fel is borult az égő tárgy ami nem is tudom miért,de felgyújtotta a könyvem ráadásul megégette a kezem. Kiugrottam a helyemről és miután Jooheon tanár úr eloltotta a tüzet elküldött az emeletre egyenesen a tanáriba,hogy kezeljék a sebem.

Felballagtam a lépcsőn majd bekopogtattam. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre HoSeok tanár úr nyitott ajtót.

- Nem órán kellene lenned? - nézett rám érdeklődve,nekem pedig felment a vérnyomásom.

- De...csak...- mutattam meg neki csuklómat  amit egyébként csak most vettem észre hogy rohadtul fáj.

Megfogta a karom majd behúzott az ajtón egészen a tanári mosdóig. Itt megnyitotta a csapot és hideg víz alá tartotta ami meg kell hagyni nagyon jól esett.

- Ezt mégis hogy szerezted?! - kérdeze indulatosan mire kicsit összerezzentem.

- Jooheon tanár úr mondta hogy gyújtsak meg egy gyertyát. Aztán az pedig ráesett a könyvemre és a kezemre. De mostmár jobb. - néztem le rá és láttam hogy HoSeok még mindig fogja ezért óvatosan lefejtettem magamról. - Nem lehetne valami mást is csinálni? Mert azért még fáj.- tereltem kínosan a témát.

- Hogy lehet ilyen felelőtlen idióta! - túrt elő egy orvosi dobozt és kivett belőle pár kenőcsöt.- Ülj le. -foglalt helyet egy fotelben és megütögette a mellette lévő helyet.

Mellé ültem és felmutattam neki égett csulómat mire megfogta és szép lassan megpuszilta. Megugrottam kicsit a fájdalomtól majd reflexből húztam el a karom teljes zavartsággal.

- Nyugi. Ez csak egy módszer. - nevetett - Az ajkak érzékenyebbek ezért a sebhez hozzáérintve meg lehet állapítani mennyire súlyos az. Ne mondd hogy még nem hallottál róla. - vigyorgott és újra kezébe vette a sebesült területet majd bekente pár cuccal.

- De..persze. Csak nagyon fájt...- dadogtam de valójában még soha nem hallottam erről.

- Megesik hogy a tinédzser lányok könnyen félreértenek valamit. - vetett rám egy (létezik hogy) perverz mosolyt(?!) - Jobb már? - válaszként bólintottam mert jobbnak láttam ha nem beszélek.
Óvatosan bekötötte kézfejem majd mikor végzett felállt. - Menj haza szerintem. Így nem tudsz írni. -kortyolt bele kávéjába.

- Köszönöm de inkább maradok. - mosolyogtam rá és ki akartam menni az ajtón de nem engedett.

- Milyen tini az aki nem akar hazamenni a suliból? Ember vagy te? - nézett rám.

- Az..csak nem tudok hazamenni mert busszal járok. - vakartam meg a tarkómat kínosan.

- Hazaviszlek a kocsimmal. - megfogta a kezem majd elvonszolt a járművéig amibe be is ültetett. - Nah remélem most bizonyítottam hogy nem utállak. - vetett rám egy 1000wattos vigyort.

- Igen...- mondtam kómásan a mellettünk elhaladó autókat nézve.

- Be ne aludj nekem. - nevetett.

Mivel nem beszélgettünk többet akaratlanul is elnehezedtek a szemhéjaim és álombamerültem.