Az első napon éreztem valamit iránta.
Eleinte ez az érzés bosszantott.
Nem lehet hogy szerelmes vagyok a tanáromba!
Ugye nem lehet hogy szerelmes vagyok a tanáromba?!
Ráadásul...KÉREM VISSZA AZ IGAZI APÁM!
Mikor kinyitottam a szememet Hoseok tanár úr vigyorával találtam szembe magam. Na meg persze sajnos ő is ott volt.
- Nem aludtam! - ugrottam fel.
- Igen,persze. - folytotta vissza vigyorát egy nagyobb mosolyba. - Hol laksz?
- Gangwon utca 49. - adtam meg a választ majd hátradőltem.
- Az már nincs is olyan messze...A szüleid otthon vannak? - mondta nemes egyszerűséggel.
- Miért válaszolnék? - nyitottam lehető legtágabbra szemeimet.
- Mert tanár vagyok. Meg akarom tudni,hogy a házadnál vagy kicsit előbb tegyelek ki...és mert apucinak mindent el kell mondani. - mosolyodott el. A végét már halkabban mondta,de szinte biztos voltam abban amit hallottam.
- T-Tessék??! - vittem fel a hangom.
- Itt most én kérdezek hercegnő. - pöckölte meg a homlokom.
- Nincsenek...- kaptam a fájó területre.
- Akkor itt is vagyunk. - állt meg az épület elött.
- Köszönöm. - szálltam ki a kocsiból majd minél gyorsabban előhalásztam a kulcsot és bementem.
- Most komolyan apucit mondott? - dőltem neki az ajtónak és a tulajdonképp semmivel beszéltem.
Megebédeltem,chateltem a barátnőimmel majd mikor a Facebook közelébe keveredtem gondoltam rákeresek a tanár úrra. Nincs ebben semmi rossz....
" Shin HoSeok (Wonho) " adta ki az első adatlapot amin apuci, miket beszélek?! A tanár úr igazán sexy képe virított.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Igaz nem mostani kép,de khmm..elmeeeegy...
10 perc önmarcangolás és élet-halál pillanatok átélése múlva azt a döntést hoztam,hogy bejelölöm. Mert. Na.
" Jelölés visszavonása "
Meg akartam nyomni,de ebben a pillanatban jelzett a telefonom.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
"HoSeok válaszolt a napodra"
De szerelmi bánata van valakinek🙊
Mi a franc?!
Néztem egy ideig a képernyőt. Ez most...rámírt????
HoSeok: Látom,hogy látod 😋 Inkább pótold az anyagot!
InHa: Igen,persze máris. Elnézést! ><
Ez nagyon égő... Inkább beírtam az osztálycsopiba hogy valaki adja meg a házit de persze senki nem ért rá.
Apakomplexus girl 2.69😂❤❤: Hallod...holnap lesz mit mesélnem. De amúgy😏😏 Van egy osztálytársunk aki eddig beteg volt. Te nem ismered de én nagyon is jól😏😏😏
Mini Bitch😂❤: Kiazzz???? Most mondod!! Srác? Ugye srácccc???? Helyes????
Leraktam a telómat mert a szemeim majd leragadtak. Hiába aludtam fél órát. Nekem az semmi.
×××××××××××
Kiléptem az ajtón és szemben találtam magam a rám várakozó Jinhwan-al. -
Jayyy!!- ugrottam nyakába.
- Neked is szia. - nevetett.
Felszálltunk a buszra és a 15 perces utat végigbeszéltük,ugyanis Minjee megint nem méltóztatott buszozni.
- Mini! Már megint luxusban élsz és kocsival hoztak?! - fújtam fel arcomat.
- Jól van na...amúgy szia...sztok - mosolyodott el amint meglátta Jinhwan-t.
- Szia. Kim JinHwan vagyok,de hívj csak Jay-nek. - láttam rajta,hogy kicsit zavarban van. Visszahúzódó és nem nagyon beszélget lányokkal rajtam kívül,viszont szerintem lesz köztük valami.
A nap nagy részében beszélgettek én pedig csak úgy voltam,de nem gond,legalább Jay is szocializálódik.
Az utolsó óra előtti szünetben a padon ültek,mindkettőjüknek hosszított volt a kabátja így nem érezték a hideg felületet.
- Így jár az akinek rövid a kabátja. - nevetett rajtam Minjee mikor meglátta hogy állok.
- Jayyyy...ugye szereccccc? - aegyoztam neki amennyire tudtam.
- Persze. Annál is több c-vel! - nevetett ő is és megpaskolta ölét amibe bele is ültem.
- Így jár az akinek van legjobb fiú barátja. Nem fázik fel és stílusos is marad.- vigyorogtam barátnőmre.
- Nem zavar hogy mindenki megnéz? - nézett ránk Minjee.
- Engem aztán nem. Gondoljanak amit akarnak. - Láttam közbeszólt volna de ekkor becsengettek.
Elmentünk sorakozni és miközben mentünk be Jay beszélni akart velem de ahányszor belekezdett a tanár úr belevágott és mondott neki valamit.
A következő óránk töri volt vagyis HoSeok órája.
- InHa! - halottam meg nevem mire az elmúlt 23 perc után újra felemeltem a fejem. Egész órán nem is terveztem ránézni de ez nem jött össze.
- I-igen? - néztem rá szívinfarktusomat visszatartva.
- Mit írsz? Puskát? - sétált mellém.
- Csak pótolom a tegnapi anyagot. - vakartam meg a tarkómat.
- Óra után maradsz a könyvtárban. Majd ott pótolsz. - nyeltem egy nagyot és bólintottam.
