Hát most itt tartok. Hömpölygöm a tömeggel,de igazából nem tudom hova tartok. Talán a rendőrségre? Minek. Úgyse hallgatnak meg. Hisz én is gyanusított vagyok csak tudnám miben?! Ez az egész olyan zavaros. Sehol egy tiszta pont,amiből elimdulhatnék. Olyan érzés, mintha egy nagy fekete dobozba kerültem volna.-Négy hónap.- mormogtam félhangosan. Leülök egy padra,becsukom a szeme és megpróbálom felidézni az elhangzott szavakat és zajokat.
A lámpa pirosra váltott. Az autó lassan megált. Mellettünk emberek. Valaki betért a boltokba,valaki épp onnan jött ki teli táskákkal és üres pénztárcákkal. A zaj nagy volt,de egyálltalán nem zavart. Mióta csak az eszemet tudom,ezeket az utcákat róttam,vagy egyedül,vagy anyuval. Most is hazafelé tartunk. Tartalmas hétvége elé néztünk. Mi csak ketten éltünk anyuval egy panelház ötödik emeletén. Apámról szinte alaig tudok valamit. Anyu keveset mesél róla,és én keveset kérdezek,de azt tudom ,hogy utálatos,és teljes szívemből gyűlölöm. Ott hagyott minket még mikor kicsi voltam. Kegyetlen volt,de már nincs itt.
- Milyen volt a suli,Emily?
- Jó volt. Igazából semmi különös. Neked?-anyu egy divatcégnél dolgozott. Imádtam a munkáját. A színeket a mintákat mindent.
- Most az új kollekción dolgozunk,úgyhogy van munka bőszen. És Kriszti mikor jön nállunk.
- Holnap jön. Úgy 6-ra. Filmezni fogunk,ha akarsz te is velünk tarthatsz.
- Ha nem lesz olyan sok munkám itthon,akkor miért is ne?-összemosolyogtunk,de ebben a percben minden megváltozott. Vakító piros és kék fény töltött be mindent. Az emberek elhúzódtak,és voltak akik a legközebbi boltokba menekültek. A rendőrautók megálltak melettünk és és feketeruhás rendőrök kört alkotva szegezték nekünk a pisztolyaikat. Lassan anyára pillantottam.
- Anya! Mi ez?- a hangomból a teljes kétségbeesés áradt. De anya nyugodt maradt.
- Semmi baj. Biztos csak egy félreértés. -lassan kiszált a kocsiból. Követtem a példáját. A rendőrök alkotta körbe egy sokkal magasabb ember lépett be,de fegyver nem volt nálla. A rendőr előbb rám majd anyára nézett majd rajtam maradt a tekintete.
-Magácska kicsoda?
- És maga kicsoda?- tettem fel én is a kérdést.
-Az nem tartozik a kisasszonyra. Kérem válszoljon a kérdésemre. Ki maga?-kihúztam magam és határozottan válszoltam.
-Emily. Emily Martinez.-a rendőr olyan szemekkel nézett rám mintha most látna először embert.
-Az ő lánya vagy?- nézett anyára.
-Igen? - vontam meg a vállam.
- De az nem lehet!
-Már miért me lehetne?
- Mert neki nem lehet családja! Nem lehet gyermeke! Érted?
- Nem! Nem érti!-kiabált most anya.- Itt valami nagy félreértés van.
-Nincs! María Martinez! Letartóztatom emberölésért. És Emily te is velünk jössz.
- De nem...én nem is tudtam semmiről. -annyira lesokkolt ez az egész. Anya gyilkos???
- De ez a bűntény téged is a gyanú árnyékába borít. -ez csak egy rossz álom. Fel kell ébrednem!
-De ez igazságtalanság. -szált be anya is. Én életemben nem voltam ennyire mérges,szomorú és ideges állapotban.
-Én nem tehetek semmit. Csak parancsot teljesítek.
-Segítenie kell rajta! Nem teheti ezt vele!-kiabált anya.
-Talán adhatok három hónapot.
- Ès mire jó nekemaz a három hónap?-már könnyes volt a szemem.
-Bebizonyítani az ártatlanságodat. -Hogy micsoda? Hát ez teljes őrület. Három hónap? Ezzel mit érek el? Azt se tudom hogy per pillanat mit csináljak?!
-De ez...nem igazság. Azt se tudom,hogy bizonyítsam az ártatlanságomat! -már nem könnyeztem hanem ideges voltam.
-Szerezz bizonyítékot! De akkor adjanak több időt. Mondjuk hét hónapot? -néztem a rendőrre.
-Nem az sok. Három hónap,ennyit adhatok.
-Akkor öt hónapot? -nagyon reménykedtem,hogy annak egy kis haladékot.
-Legyen négy. Négy hónap,de nem több Megértetted?
-Igen. Négy hónap múlva bizonyíték. -hihetetlen erővel dobogott a szívem. Anyám gyilkos. De mióta? Miért? Hogyan? Észre sem vettem és most itt ülök egy padon a tömeggel. Valahova mennem kell. Lucia. Ő biztos meghalgat. Ha szerencsem van,ott is maradhatok. De előbb hazamegyek és összeszedem a cuccaimat. Jön a busz. Felszállok. Elered az eső. Csuromvizesen érek fel a lakásba. Egy gyors pillantást vetek a tükörbe. A hajam felete és rövid,így egy kicsit fiús külsőt kölcsönöz. A szemem sötét és a tekintetem egy kicsit parancsoló. Az alakom se túl telt se túl vékony. Álltalában fekete ruhákat hordok. Nem azért mert gyászolok egyszerűen ez a kedvenc színem és kész. Eléggé rockos vagyok és fiús ,de ígyérzem jól magam. Gyorsan összepakoltam a cuccaim és elindultam Lucihoz.
