Késő délután keltünk fel. Az ég még mindig be volt borulva. Az eső egyenlőre nem esett de csak idő kérdése volt,hogy mikor kezd újra szakadni. Oliver pulcsijában kimásztam az ágyból. Lucia a konyhában volt. Az arca nagyon gondterheltnek tűnk ahogy épp a kenyereket kente reggeli gyanánt.
-Jóreggelt!- ültem le az asztalhoz a hajam és szemem dörzsölgetve.
-Jóreggelt! Hogy aludtál?-tett elém egy tányért.
- Köszi egész jól.
- Az mit takar?- töltött egy kis narancslevet a pohárba majd leült velem szemben.
-Az azt jeleni-kortyoltam bele a pohárba-hogy egyszer felkeltem ès aztan nehezen de visszaaludtam. Egyszóval jól aludtam. Kipihentem magam.-Lucia mosolygott egyett de aztan ujra gondterhelt lett az arca.
-Emily! Tènyleg azt akarod,hogy Oliver is segítsen a nyomozásban?
-Igen. Már mièrt ne? Nekem nagyon sokat jelent az,hogy ilyenkor is itt van és segìt.
-De szerintem ne bízz meg benne túlzottan. Könnyen átverhet...
-Már bocsánat-szakitottam félbe- de nekem ő a legjobb barátom. Megbízok benne feltételek nélkül. Tudom,hogy ti összevesztetek és ezt sajnálom,de nekem rá is szügségem van ha túl akarom ezt valahogy lelkileg is élni!
-Jól van. Ha akarod...de én szóltam!
-Miről?-lépett a konyháva Oliver. Luci keményen a szemébe nézett. Hazudni akartam Olivernek hogy nem róla beszèltünk de Luci megelőzött.
-Rólad te...árulós kis....arról hogy átvered majd Emily-t ahogy engem,és ott hagyod amikor a legnagyobb szügsége lenne rád! És hogy mennyire nem örülök hogy ennek az egész nyomozósnak te is a részese vagy!-Oliver csak ált majd sarkonfordult és kiviharzott a konyhából egyenesen a napaliba. Ezt mind láttuk,mert még nem említettem hogy Luciáèk is panelházban laknak,a negyedik emeleten. Öt utcával meszebb nállunk. Míg Oliverék csaladi házban élnek. Az anyukájával és kèt testvérével. A tizenkèt éves Antonioval és a nyolc éves Noával. De vissza térve a lényegre. Mérgesen néztem Lucira.
-Ez most mire volt jó?!? Muszály volt?!?
-Megérdemelte.-válaszolt flegmán
-Nem nem èrdemelte! Ő a barátom. És hogy te nem vagy vele jóban egy dolog az oké, de én igen is jóban vagyok vele és nekem számít. Sokat! Úgyhogy nem hagyom vérig sértve elmenni!
-Pedig hagyd mert itt nem marad!-dühösen csaptam az asztalra. Hogy lehet most ilyen Lucia? Mi ütött belé?
-Oliver várj!-szaladtam utánna.-Ne menj el!
-Ó ne? Minek maradjak itt? Hiba volt idejönnöm! Már látom most mi az ami évekkel ezelőtt rengeteget jelentett "mindkettőtönknek" Lucival. Végeztem!-gyorsan magára vette a rövidujjuját és már a cipőjét ráncigálta magára. Kinyitotta az ajtót ès már ment is.
-Nem menj!-fogta meg a kezem Luci.
-Hogy mondhatod ezt? Minek ne menjek?! Luci engedj el!
-Nem! Ha menni akar menjen. A saját akarata.
-Dehogy is! Te kényszerítetted rá hogy elmenjen. Hát hadj már utánna menni!-néztem rá lassan könnyes szemekkel.
-Megyek én is.-már majdnem én mondtam,hogy ne de ekkor az anyukája jelent meg az ajtóban.
-Te kis asszony nem mész sehova. Vigyázol szépen a hugodra. Nekem munkába kell mennem.-míg veszekedtek én bedobáltam a cuccaim a táskámba és magamra rantottam a farmeromat is. Kész is voltam de Lucia meg mindig veszekedett az anyukájával.
-Luci én mentem. Neharagudj.-csak szúrósan a szemembe nézett és kiabálni kezdett.
- De! Haragszom! Neked már nem is vagyok fontos! Már senki vagyok neked! Elegem van Oliverből és belőled is! Meg Inesből is! Hisz nyolc éves! Vigyázhatna már magára! Elegem van ebből! Menj! Menj Oliver után! Vigasztald! Töröld le a könycseppjeit! De engem hagy ki ebből az egèszből! Csinálj amit akarsz! Szia!-becsapta az orrom előtt az ajtót.
A könnyeimet nyeldestem. Annyi éve barátnők voltunk. De most nem volt időm ezzel foglalkozni. Oliver után kelett mennem. Az eső újra szakadt. Rohantam az utcákon. Néha megdördült az ég ès fehér villámok cikáztak a levegőben. Amit egyébként kinem állhatok. Nagyon félek az ilyen viharoktól mióta majdnem rámdőlt egy fa. De most nem tudtam ezen agyalni. Sietnem kelett,hogy mihamarabb megtaláljam Olivert. Sietnem kelett. Versenyt futottam az idővel. Bocsánatot kelett kérnem. Mihamarabb.
Sziasztok. Remélem tetszik az új rész. Sajnos nem tudom tartani azt hogy 2 hetente teszek fel részeket mert van,hogy nincs ötletem meg ihletem. Máskor meg lehet több részt is felteszek egy nap. Nagyon sajnálom de ilyen vagyok. Remélem azért tetszik a történet.😊
