Szerelem a szomszédban [Suga ff.] - BEFEJEZETT ❤

8. Hős lovag

Ahogy résnyire nyíltak pilláim azonnal arcom elé kaptam a kezeimet, hogy még a lakásban kószáló lelkek se lássák azt a pírt ami nem csak, hogy az arcomat,de az egész testemet elöntötte.
- Azt a rohadt életbe... - morogtam bele tenyerembe - Hogy álmodhattam ilyet azzal a bunkóval?
Szó szerint dobáltam magamat az ágyban, szenvedve azokkal a képekkel amiket az agyam az álmomból újra lelki szemeim elé dobált. Pár perc alatt végül sikerült lenyugodnom és egy nagy sóhajtással másztam ki az ágyból. Valami furcsa volt. Hiány érzetem volt, de nem tudtam miért. Bekapcsoltam az előző estére bekészített kávéfőzőt és meglepett ahogyan hallottam lecsorogni az alatta lévő üveg kancsóba a fekete folyadékot. Őszinte érdeklődéssel figyeltem a folyamatot és abban a pillanatban esett le, hogy kivételes alkalommal nem a dübörgő zenére ébredtem. Óvatosan az ablakhoz sétáltam és kihajoltam, hogy legalább egy kicsit lássam az enyém mellett elhelyezkedő ablakot, de szinte azonnal vissza is húztam a fejemet ahogy megláttam valakit elsuhanni mögötte. Azonnal éber lettem. Rohadtul megijedtem, hogy lebukhattam volna. Ki tudja mit gondolt volna rólam.
Visszacsoszogtam a konyhába, kikapcsoltam a gépet és kivettem alóla a gőzölgő, éltető nedűt, hogy aztán beletöltsem a bögrébe. Kezembe vettem a kedvencemet és mosolyogva kezdtem áttölteni a megfelelő mennyiséget, de abban a pillanatban elindult az addig hiányolt, borzalmasan hangos muzsika. Ijedtemben ugrottam egy nagyot ami miatt megrándult a kancsót tartó kezem így egy elegáns mozdulattal kicsúszott belőle és a földre zuhanva millió apró darabra tört, a forró kávé pedig rám ömlött. Hatalmasat sikítottam, mind az ijedtségtől, mind az égési sérülésektől és persze a bőrömbe fúródó szilánkoktól.
- Bassza meg! - ordítottam fel bőgve, végső elkeseredésemben.
Rendesen zokogtam a fájdalomtól és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mégis, hogy a francba kászálódjak ki a csapdámból, mikor is leállt a zene. A levegőm azonnal bent rekedt és azonnal elcsendesedtem, hogy senki ne hallja meg szenvedésemet. Ajtó nyikorgás után egy halk kopogtatást hallottam meg az enyémen.
- Gyere be! - nyikorogtam szipogva.
- Mi a ... ? - állt meg a konyhaajtómban.
- Mi lenne baszdmeg? - kiáltottam rá - Akkor kapcsoltad be azt a rohadt zenét amikor ki akartam tölteni a kávét, én meg megijedtem.
- Jézusom, de béna vagy. - ekkor rá nézett vérző lábfejemre - Szerintem húzz el a kórházba.
- És megmondanád mégis, hogy a francba másszak ki innen? Akár merre lépek üvegszilánk, én meg mezítláb vagyok. - feleltem hevesen gesztikulálva.
Odalépett hozzám papucsában, nem törődve azzal, hogy abba is beleállnak a szilánkok. Hátat fordított nekem és megállt pontosan előttem.
- Mássz fel a hátamra. - nézett hátra válla felett.
A szívem azonnal a legmagasabb sebességre kapcsolt és eszembe jutott, hogy álmomban amikor hátulról értem hozzá, akkor meztelen volt. Összeugrott a gyomrom és nyelnem kellett egyet mielőtt még nyakába akasztottam volna a karjaimat. Miért is ne, én csak egy rövid sortban voltam, így ahogy lehajolt, hogy megfogja a lábaimat, a csupasz combjaimhoz ért. Akaratlanul is, de egy hatalmas sóhaj szakadt fel mellkasomból ahogy megéreztem magamon a tenyerét és az orromba szökött illata.
- Így felizgatlak? - kuncogott.
- Nem te barom! - ocsúdtam fel azonnal - Rohadtul fáj a lábam.
Elvitt az ágyamig, letett rá aztán szembe fordult velem és szemérmetlenül végig mérte alulöltözött mivoltomat. Háló ruhám nem volt több egy apró topnál és egy nagyon rövid sortnál. Ahogy a comombra siklott a tekintete felszisszent, tovább haladva pedig beharapta alsó ajkát. Egyszerűen levert a víz, ahogyan ott ültem tehetetlenül az ő szemeinek kereszt tüzében. Tudtam, hogy szívesen megfektetne és a kiszolgáltatott állapotomban ez nem is lenne túl nehéz feladat számára, én pedig nem biztos, hogy bírtam volna ellenkezni. Egy durcás arckifejezést erőltettem magamra, hogy azért megtartsam a kemény maszkomat.
- Szívesen segítek felöltözni. - nyöszörögte mély hangon miután egy hatalmasat sóhajtott.
- Kösz, de azt inkább megoldom egyedül.
- Akkor utána húzz el a kórházba, hogy helyre rakjanak, te szerencsétlen. - indult kifelé a szobámból.
- Így nem tudok vezetni ész lény! - szóltam utána.
- Akkor talán mégis leülök ide az ágyad végébe és megvárom, amíg összekaparod magad. - foglalt helyet egy csibészes mosollyal ajkain.
Nem erre számítottam úgyhogy egy fájdalmas nyögést hallgattam, amit ő egy halk nevetéssel díjazott. Odabillegtem a szekrényemhez és miközben felmértem a tartalmát eldöntöttem, hogy kicseszek vele és egy olyan szettet veszek fel ami elég sok mindent mutat, mégsem kurvás.

Tisztában voltam vele, hogy a leforrázott, véres, sebes lábam, valószínűleg nem a legizgatóbb dolog amit valaha látott, de amíg háttal neki öltözködtem, éreztem, hogy a lopott pillantásai szinte perzselik a bőrömet. Amikor elkészültem és ismét végig nézett rajtam, kénytelen volt megköszörülni a torkát, hogy visszanyerje a hangját, ebből tudtam, hogy elértem amit akartam. Ölbe kapott, úgy vitt át a saját lakásába, hogy ő is felvegyen valami normálisabb ruhát. Persze én nem kaphattam vetkőző showt, mivel a nappaliban pakolt le. Amikor kilépett a szobából elfelejtettem pislogni is.

Ismét felkapott és elindult lefelé a lépcsőn,magunk mögött pedig hallhattuk szomszédjaink ajtó nyitását és a sugdolózásokat, hogy milyen aranyosak, milyen cukik vagyunk, meg, hogy milyen szép gyerekeink lesznek. YoonGi mintha nem is hallotta volna, csak szedte egymás után a lépcsőfokokat, majd az utolsó előtt mosolyogva lenézett rám.
- Ezt már soha nem mossuk le magunkról, ugye tudod?
- Sejtettem... - suttogtam szenvedő pofával.

A kórházban rendesen elláttak, felírták a kencéket amiket használom kellett a gyors és hegtelen gyógyulás érdekében, aztán haza felé indultunk. Út közben megálltunk egy gyógyszertárnál ahová YoonGi be is ment kiváltani a felírt medicinákat és mellé persze megvette a már javasolt füldugókat, amiket egy elégedett mosollyal adott át.
- Amíg be nem fejezel minden veszélyes tevékenységet addig legyen a füledben, mert még a végén kinyírod magad.
- De kedves vagy... - vágtam bele táskámba a  cuccaimat.
Otthon csak lerakott a szobámban, aztán visszament a saját lakásába, mondván, hogy neki dolgoznia kell. Elő halásztam a puha kis dugaszokat és tenyerembe véve vizsgálgatni kezdtem őket, de azt a rohadt bárgyú vigyort nem bírtam eltűntetni magamról. Nem értettem, hogy ha akkora seggfej velem az esetek többségében, akkor miért van az, hogy néha pedig nagyon is figyelmes. Teljesen a két véglet volt a viselkedése, ami úgy váltakozott, hogy már követni sem bírtam sokszor. Amikor átjött és dumáltunk, úgy tűnt mintha őszintén érdekelném, kérdezgetett, meghallgatott, utána pedig egy "gyönyörű" mondattal porrá zúzta bennem ezt a feltevést.
Belegyömöszöltem a fülembe a bigyókat, aztán elnyúltam az ágyon, hogy kipihenjem magam, mivel az éjszakai alvásom is elég intenzívre sikeredett, na meg a reggelem is. Ráadásul a gyógyszerek, meg az injekció amit adtak, totálisan elnyomott, szóval nem kellett sok, hogy villám gyorsan bealudjak délelőtt tizenegykor.