Szerelem a szomszédban [Suga ff.] - BEFEJEZETT ❤

9. Pofon a sorstól

Este amikor újra magamhoz tértem bejelentettem főnökömnek a kis balesetemet és adott egy bónusz szabadnapot. Kihasználva az időt még két napot csak fetrengtem. Főzés helyett inkább rendeltem a kaját, mert főzni egyáltalán nem volt kedvem. YoonGiról semmit nem tudtam. Gondolkoztam, hogy esetleg megint meglesem az ablakon át, de túl kockázatosnak találtam. Órákig füleltem a néma csendben, de egy pisszenést sem hallottam felőle. Már hiányoztak a beszólásai, a szöszmötölése,a hirtelen megjelenései és a balesetemet okozó hangos zene is, de semmi jele nem volt még a létezésének sem. Veszekedni akartam vele,vagy csak dumálni ahogy azt már egyszer megtettük, mindegy volt, csak legyen jelen.
Csütörtökön amikor beléptem a discoba először csak azt hittem rosszul látok, de hamar rá kellett jönnöm, hogy sajnos nem. A pult mögött Cintia ténykedett, rendezgette a poharakat és a piákat.
- Te meg mi a francot keresel itt? - sziszegtem neki, megállva a pult előtt.
- Én vagyok az új kolléganőd. - villantott egy ezer wattos mosolyt - Cintia vagyok. - nyújtotta szépen manikűrözött kacsóját.

- Nagyon jól tudom, hogy ki vagy. Daniel egyik ágyas ribanca. - húztam el a számat.
- Háhh... Már emlékszem rád. Te vagy az aki nem tanult meg rendesen lovagolni. - nevetett fel gúnyosan - Ne aggódj, Danike mindent megkap tőlem azóta is, amit tőled nem.
- Pont leszarom, hogy mit csináltok, de takarodj a részlegemről, ha még holnap is itt akarsz dolgozni.
Elvonultam az öltözőbe, hogy lerakjam a táskámat és kidühöngjem magam, de ott JiSooval találtam magam szemben.
- Szia baba. A főnök mesélte, hogy mi történt. Jobban vagy? - kérdezte aggódva.
- Ja. De mit keres itt ez a picsa?
- Cintia az új csaj. Nagyon jól dolgozik. Komolyan mondom,jobbat nem is találhattunk volna. - vette le közben pulcsiját.
- Dan sem. Ez a csaj pattogott rajta amikor rájuk nyitottam.
JiSoo teljesen lesápadt és hitetlenkedve nézett rám. Bocsánatot kért tőlem, pedig egyáltalán nem kellett volna,hiszen ő nem tudhatta.
A forgalom szerencsére nem volt nagy, így nem is kelettünk volna hárman. Ennek hála Cintia végig a telefonját nyomkodta, amin Daniellel chatelt. Elkerülhetetlen volt, hogy ne lássam a képeket miket egymásnak küldözgettek, amin a legtöbbször exem félmeztelen teste és álló farka volt. Szinte a hányinger kerülgetett és el nem tudtam hinni, hogy én egy ilyen emberrel voltam együtt. JiSoo a szabad perceinkben mellettem volt és sajnálkozva figyelt, bocsánatot kért újra és újra, én pedig nem győztem magyarázni neki, hogy nem haragszom rá. HanSoo az este folyamán nem jelent meg, mivel a könyveléssel volt elfoglalva, így ránk maradt a zárás is. Hamar el is jött az ideje a viszonylag nyugodt este után.
- Képzeld! Nem sokára, lesz valami fasza koncert itt. HanSoo mondta, hogy elég nagy durranás lesz, úgyhogy jobb, ha felkészülünk rá. - mondta izgatottan JiSoo mikor számoltuk a kasszát.
- Na! Ez tök jó hír. Kíváncsi leszek ki jön. - mosolyogtam, feledve minden bosszúságom.
- Előre mondom, hogy nekem minden órában kell egy tíz perces szünet. Különben be sem jövök. - nyekeregte Cintia a háttérben.
- Mégis ki a franc kérdezett téged? - kiáltottam rá dühösen.
- Csak mondtam. Meg fogtok gebedni nélkülem, szóval jobb, ha teljesítitek minden ilyen kérésemet. - motyogta körmét nézegetve.
- Cintia. - álltam elé - Te meg jobb, lesz ha kussolsz. Itt nem te vagy a rangidős.
- Danike farkán sem én voltam mégis az enyém lett végül a helyed. - mosolygott kárörvendően.
- Na ide figyelj! - ragadtam meg felsőjét - Nem érdekel Dan, de a munkahelyemről nem fogsz kitúrni, különben...
Ekkor JiSoo megfogta a vállamat és megkért, hogy hagyjam abba és ezt majd másképp rendezzük le. Igaza volt, nem akartam magam kirúgatni a friss helyemről. Újonnan beszerzett kényes kis gráciánk hamar le is lépett duzzogva, szőke haját dobálva. Amikor végeztünk mindennel barátnőmet lebeszéltem a taxizásról és haza furikáztam, hogy érezze, hogy vele tényleg semmi bajom, aztán haza mentem én is. Csak akkor robbant ki belőlem az újabb sírógörcs amikor leparkoltam a ház előtt. Az igazság az volt, hogy kegyetlenül hiányoztak a Dannel töltött kellemes idők. Megpróbáltam visszaemlékezni minden egyes szép pillanatunkra, de a végén mindig az a kép vetült elém ami akkor fogadott amikor rájuk nyitottam a hálószobában. Ördögi körként ismétlődött újra és újra az egész, ami egy órákig tartó könny áradatot eredményezett. Azt éreztem, hogy kevés vagyok, egy senki, aki még egy Daniel féle rohadéknak sem felel meg, nem hogy akárki másnak. Kezdtem arra gyanakodni, hogy talán ezért is akartam újra veszekedni YoonGi-val, hogy legalább egy kicsit azt érezzem, hogy valaki figyel rám. Mert akkor csak ő és én voltunk. Ahogy eszembe jutott Ő, rögtön felnéztem az ablakára, de ott csak a vak sötétség fogadott. Hajnali fél ötkor nem is várhattam volna mást, de valahogy éreztem, hogy ez nem azért van, mert alszik, hanem azért, mert nincs otthon. Ettől már tényleg elszontyolodtam és a kocsiajtómat úgy vágtam be, mint a klozet ajtót. Egykedvűen ballagtam fel a lépcsőn, majd YoonGi ajtajánál egy kicsit megálltam és hallgatóztam, hogy legalább a szuszogását halljam, ami azt jelezné, hogy ő igenis ott van, de semmi. Egy pisszenés sem szűrődött ki hozzám. Még azt is boldogan vettem volna, ha hátulról dühösen rám szól, hogy milyen beteg vagyok, hogy hallgatózok, de nem. A kutyát sem izgatta, hogy mit művelek. Az barna fa lapra simítottam a tenyeremet, majd magamnak elsuttogva, hogy "gyere haza", végre bementem a saját lakásomba. Amíg az ágyhoz értem elkezdtem ledobálni magamról a cuccokat, egy térképet hagyva magam után, mégis merre talál az aki esetleg látni akar, de ettől nem kellett félnem. Nem foglalkoztam a fürdéssel, vagy a fogmosással, mivel élni sem volt kedvem így inkább büdösen, koszosan, meztelenül az ágyba fészkeltem magam. Órákig forgolódtam és hol exem, hol pedig "seggfej, de helyes" szomszédom arcát láttam magam előtt, amitől hol bőgtem, hol pedig nevettem. Kívülről már talán bolondnak tűnhettem, sőt már kezdtem is elhinni, hogy az vagyok, de nem izgatott. Olyan ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem a két srác,amit másképp nem is tudtam volna lereagálni még teljesen normális állapotban sem.

Már reggel hét volt mikor végre beájultam, de akkor sem akaratomból, hanem amiatt a borzalmas fáradtság miatt, ami eluralkodott rajtam. Nyugodtan aludtam, ismét YoonGival álmodva, de valahogy a dübörgő basszus nélkül nem volt az igazi. Pedig még a rohadt füldugókat sem tettem be, csak hogy halljam, ha végre elindítja és megnyugodhassak, hogy a fal túl oldalán van, egyben.