Szerelem a szomszédban [Suga ff.] - BEFEJEZETT ❤

12. A háború még csak most kezdődik!

Ha már hallani nem hallottam a zenét akkor legalább éreztem, mivel az a vadbarom szomszédom képes volt olyan szinten felhangosítani, hogy az ágyam masszázs ággyá vált. Napokig, sőt hetekig így keltem minden egyes reggel. Valami azt súgta, hogy provokálni akar és csak arra megy ki a játék, hogy meddig bírom anélkül, hogy rátörjem az ajtót, vagy csak egyszerűen átmenjek hozzá, amitől már nem is nagyon álltam távol, de tartottam magam. Eszem ágában nem volt neki megadni azt az örömet, hogy újra szóba álljak vele, vagy ne adj isten könyörögni kezdjek megint, hogy csak egy kicsit halkítsa le. Pedig már nagyon széjjel voltam csúszva az alvás hiánytól, még úgy is, hogy már felírt nekem az orvos egy elég erős altatót. Minden nap bevettem lefekvés előtt, de hiába aludtam tovább egyszerűen nem tudtam magam kipihenni. Már a vérnyomásom is szarakodott, hallucináltam, szédelegtem. Enni is alig ettem mivel már főzni sem volt energiám, nem hogy elmenni az ételbárba. Bent a munkahelyemen aludtam néha egy-egy órát nyitás előtt, ami szerencsére senkinek sem tűnt fel, de mit ér egy óra alvás...
Teljesen kómásan szédelegtem lefelé a lépcsőn munkába menet, amikor a faliújságon megpillantottam a negyed éves lakógyűlést hirdető felhívást. Boldog voltam, hogy végre ennek is eljött az ideje, hisz így végre elmondhattam a házban élő naiv néniknek és bácsiknak, hogy az ő drága kis YoonGijuk mekkora egy tapintatlan barom és mennyire nem képes együtt élni másokkal! Mivel a hír eléggé feldobott, így kellő mennyiségű adrenalin áradt szét a testemben ahhoz, hogy végig melózzam az éjszakát anélkül, hogy a pult mögött ájulok el. JiSoot meg is lepte, hogy viszonylag energikus voltam és nem akartam percenként elaludni, pedig az elmúlt öt hetem csak erről szólt. Cintia... Nos Cintia az maradt Cintia. Ugyan az a paraszt picsa volt aki előtte, de legalább dolgozott. Ugyan úgy beszólogatott annak ellenére, hogy már egyszer befenyítettem, de a kis szemét rájött, hogy amikor gyenge vagyok, mint akkor, nincs erőm védekezni, szóval csak nyelek és nyelek amíg össze nem omlok.
A beígért koncertig is csak pár nap volt hátra és tudtam, hogy ott pedig maximumon kell teljesítenem, még, ha valami illegális cuccal is pörgetem fel magam...

* YoonGi *
Nem akartam én megbántani, de a stílusával rendesen felkúrta az agyamat. Egy jó szava nem volt felém, ahhoz képest amilyen előtte este volt. Gondolkozás nélkül mondtam neki vissza azokat a szavakat amiket az exétől idézett, de később már lelkiismeret furdalásom volt miatta. Az a szar próbálkozás sem jött be amikor átszóltam neki, hogy "jó éjt". Csak elhajtott a francba, persze nem csodálom, mivel eléggé mély és friss sebet téphettem fel benne. Ezután megpróbáltam azt ami az elején is áthozta hozzám. Már az én fülemet is baszta a hangerő, de bíztam benne, hogy legalább egyetlen egyszer elkezdi verni az ajtómat, hogy aztán leüvöltse a fejemet. Megfordult a fejemben, hogy bocsánatot kérek, de persze a férfi büszkeség ezt nem engedte. Már bántam, hogy az nap este amikor egy ágyban voltam vele nem tepertem le, de azok után ami történt, kinek lett volna kedve.
A szüleimhez mentem vidékre vonattal és utána még buszra kellett volna szállnom. De! A vonaton elaludtam és ellopták az egész rohadt pénztárcámat, meg a telefonomat is. Pénz és iratok nélkül kellett visszastoppolnom Szöulig, ott pedig rohadt nehezen elbliccelni hazáig. Napokba telt mire sikerült haza vergődnöm. Fáradt voltam, éhes és koszos, erre még a konyhámat is majdnem felgyújtottam, mert nem figyeltem oda rá, hogy a lisztes zacskó széle a tűzbe lóg. Én meg persze kimentem hagymáért a kamrába, miközben a zacskó meg a serpenyőben lévő olaj lángra kapott. Azt is neki köszönhettem, hogy egyben volt a lakás is meg én is, mert nekem már nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy az okozott tüzet el is oltsam.
Már csak arra voltam kíváncsi, hogy ott lesz-e a lakó gyűlésen...

* JaeWha *

A szokásostól eltérően másnap csendre ébredtem délután egykor. Már maga az időpont is meglepett, mivel az esetek nagy részében YoonGi nyolctól vagy kilenctől top dj-nek képzelte magát minden egyes nap. Délután háromtól volt a gyűlés, szóval még volt időm rendelni egy kis kaját, aztán olyan állapotba hozni magam, hogy emberek közé tudjak menni. Háromnegyed háromkor az utolsó falatokat is legyűrtem, emberien is néztem ki, már csak egy jó fogmosás hiányzott a repertoárból, amit hamar be is pótoltam. Semmi kedvem nem volt újra annak a seggfejnek a képét nézni, de mint tudjuk ez elkerülhetetlen volt. Pár perccel kezdés előtt léptem be az alagsori kis terembe, ahol elszórtan álltak a székek. Az idősek csoportokba verődtek az szerint, hogy ki kivel szeret pletykálni vagy akármi. Persze amikor beléptem sajnálkozó, kedves tekintetek szegeződtek rám, de voltak akik egyből összesúgtak békülést emlegetve.
Körbe kémlelve csak egyetlen külön álló széket pillantottam meg, rajta egy lehajtott fejű, barna hajú sráccal. Egy pillanatra meglepődtem, mivel nem hallottam új lakóról és költözést sem észleltem, de ez nem is volt meglepő a dübörgő zene mellett.

Egyetlen másodpercre nézett csak fel rám, de akkor és ott megint csak elérte, hogy elfelejtsek levegőt venni a látványától. Fájdalmasan jól állt neki a sötét hajszín is, ami egészen más kisugárzást adott neki a szőkével ellentétben. Nem azt a nő faló seggfej érzetet keltette bennem. Az új szín egy kisfiús bájt adott az édes kis pofijának, aminek a sápadtságát is oly fantasztikusan kiemelte, hogy a villódzó neonfényben szinte ragyogott a bőre. Az ember azt érezte, hogy bűnöző miközben őt csodálja.
Persze az egyetlen üres szék is mellette helyezkedett el így egy nagy levegőt véve indultam el érte. A halk sutyorgások azonnal abba maradtak és egy emberként figyelte a kisebb tömeg, hogy mi következik. Odabillegtem az ülő alkalmatosságért és egy gúnyos mosolyt vetve YoonGira belekapaszkodtam a háttámlába, hogy pár méterrel arrébb húzzam, de ezt valami megakadályozta. Visszanézve láttam ahogy fogja az ülő részt és szinte könyörög szemeivel, hogy maradjak. Duzzogva levetettem magam rá és összefontam magam előtt a karjaimat, mire félszemmel láthattam, hogy az ajkai egy elégedett mosolyra húzódnak. Fújtatva tettem keresztbe végül a lábaimat is, jelezve, hogy minden féle kommunikációtól elzárkózom vele szemben.
Az egyik kedves bácsi a földszinten lévő első lakásból tartotta az egész gyűlést. Fél órán keresztül azt vitatták, hogy milyen virágokat ültessenek az évben a ház elé, aztán pedig a lépcső ház takarítási rendjét vitatták meg. Megköszönték a korláttal végzett munkámat, ami bennem rögtön felébresztette a második találkozásunk emlékét. Orrom alatt mosolyogva idéztem fel újra azt az alkalmat, de vidámságom azonnal eltűnt amint emlékeim elértek az összeveszésünkig. A végén a bácsi feltette a kérdést, hogy valaki szeretne-e bármi észrevételt jelezni vagy panaszt tenni és ekkor éreztem elérkezettnek az időt, hogy végre felszólaljak.
- Igen, nekem lenne mit mondanom. - álltam fel, YoonGi szeme pedig követte testemet - A mellettem helyet fiatalember képtelen a lakótársai, jelen pillanatban az én magánéletemet tiszteletben tartani és alkalmazkodni is.
- Mi a probléma JaeWha? - kérdezte az úr.
- YoonGi tudatában van annak, hogy én éjszaka dolgozom és csak hajnalban érek haza. Ennek ellenére minden egyes reggel arra kell ébrednem, hogy üvölt nála a zene és mivel a közvetlen szomszédja vagyok, így elég durván átszűrődik hozzám is. Ennek következtében képtelen vagyok kipihenni magam, ami a munkahelyemen is problémákat okoz és az egészségemet tekintve is. - hadartam el, de a végén csak egy halk kuncogást hallottam magam mellől.
- Más is tapasztalta már ezt a problémát? - kérdezte a gyűlés tagjait szomszédom, de csak néma fej ingatás jelezte a nemleges válaszokat - Sajnálom, de így nem tudunk mit kezdeni a problémával. Talán beszéljék meg egymás között. - kezdte el összeszedni papírjait, mire én a tömeg felé fordultam felháborodva.
- Nem hiszem el. Hogy lehet, hogy maguk nem hallják? Nekem az ablakaim is beleremegnek! - kalimpáltam hitetlenkedve.
- Úgy, hogy valószínűleg még halló készülékre sincs pénzük... - suttogta nekem YoonGi.
Erre már fel kellett nevetnem, hisz én használtam ugyan ezeket a szavakat nem is olyan régen. Fejcsóválva ültem le a mosolygó srác mellé még mindig nevetve és már nem figyeltem a további beszélgetésre, mivel amiért mentem már megtörtént.
- Mizu? - kérdezte.
- Jobban állt a szőke. - húztam el a számat - Az legalább tükrözte az értelmi szintedet.
- Nem hiszlek el... - nézett mélyen a szemembe - Tehát még mindig nem ért véget a háború?
- A legkevésbé sem. - sziszegtem a képébe.
- Ha harc, hát legyen harc! - állt fel - Majd meglátjuk ki győz!