Meg kell értened! (Niall Horan ff.) /w Zayn Malik

4. rész

Már a reggeli napsugár fénye szűrődött be az ablakon mikor szememet épp csak kinyitottam és rápillantottam Niall arcára. Olyan volt mintha a tegnap estétől még mindig mosolyogna, s az én szám is csak a vigyorra állt. Lassan kezdett ő is ébredezni mikor simogatni kezdtem karját. Megőrít az illata, nem az az illat amit a parfüméből  fújt magára, hanem ami a saját illata. Annyira büszke vagyok rá és annyira szerelmes belé.
- Elsem hiszem.- mondta suttogva Niall szinte magának
- Hm?-kérdeztem rá
- Tényleg te fekszel mellettem?- suttogta tovább
- Igen Niall én!-majd fejét magamfelé fordítottam és vártam, hogy kinyissa gyönyörű kék íriszeit, amit meg is tett.
- Most mi lesz?-nézett rám majd elfordította fejét az ablak felé és azt szugerálta. Őszintén? Én magam sem tudom, de ezt mégse mondhattam neki. Én elmegyek Zaynhez és szakítok vele, de Rá (Niall) szükségem van.
- Ne menj el! Ne menj el kérlek!-mondogatta halkan majd láttam, hogy egy könnycsepp is lecsordúlt az arcán.
- Veled maradok, ha akarod!-mondtam
- Annyira szeretném, hogy az enyém légy, de .....
- De nem lehet?! Tudom, ezt mondod folyton. Fejezd be kérlek! A tiéd vagyok és leszek értsd meg, csak mondj már egy kibaszott igent és örökre a tied maradok Niall.-ültem fel a takarót mellkasomon tartva az ágyon, majd Niall is rám fordította a tekintetét.- Szeretlek Niall! Miért nem érted ezt meg? Csak a tiéd maradok!-mondtam könnyekkel teli szemmel
- Nem ilyen egyszerű!- mondta majd felállt és kisétált a szobából
- Te teszed nehézzé Niall cseszd meg!-kiabáltam utána hiába, se kép, se hang.
Elegem van! Tehetne érte, hogy az övé legyek, de nem érdekli. Tegnap. Tegnap éreztem a szerelmét és ő is az enyém mit akar többet? Idegesen ütöttem bele a párnákba majd vártam egy kicsit, hogy Niall visszajöjjön, de nem tette. Gyorsan kaptam fel a pólóját a földről és mentem ki, hogy megnézzem merre van. A fürdőbe nyitottam be elsőnek és pillantottam meg, hogy ott áll a csap előtt piros szemekkel és csurom vizes arccal. Lassan közelebb mentem és megfordítottam hogy figyeljen rám.
- Niall! Kérlek hallgass meg!-néztem rá, de ekkor már nem a szerelmes szemeket kaptam vissza és nem az aggódó pillantást inkább a magabiztos nézést.
- Azt akarom, hogy menj el innen, azt még, hogy ne lássalak, elakarom felejteni ezt az éjszakát és a nevedet örökre, elakarom felejteni a szerelmed. Ne gyere vissza soha!- nézett kegyetlen a szememben, szívem kihagyott egy ütemet és légzésem nehézzé vált, biztosan ezt hallottam én?
- De Niall...-vágott közbe mondandómba
- Nem hallottad? Ne mond ki a nevem! Nem szeretnélek itt látni soha! Menj el!- ment ki a fürdőből én meg követtem fogta a földön lévő cuccom és szinte a kezembe hajította.
- Menj el!
Sírni kezdtem, majd öltözni gyorsan felhúztan bugyim, nadrágom majd zoknim a melltartót és a saját pólom a kezemben tartottam és Niall 'lekísért' a földszintre ahol kabátomat felkaptam majd cipőm.
- Ezt akarod Niall? Én szeretni foglak!-néztem rá tehetetlenül
- Ezt!-rendíthetetlen tekintete meggyőző volt. Majd fogtam magam és kisétáltam az ajtón, s mikor becsukta azt, összerogytam. A fejem erősen lüktetett a gondolatok sokaságától és csak probáltam magyarázatot találni Niall viselkedésére és hirtelen hangulatváltozására, de valahogy mindig csak arra lyukadtam ki, hogy egy menetre akart, én voltam a 'tiltott gyümölcs' bár ehhez ketten kellettünk. Mikor már éreztem, hogy jobban kezdek fázni felálltam és elindultam valamerre, nem a cél számított, hanem, hogy elmenjek innen messzire, messzire a fájdalom börtönéből. Niall James Horan az éltetőm, az aki megállítja a szívem, s kezem remeg közelében, badarságokat beszélek és furán vigyorgok, ha mellette vagyok. Eldobta az első találkozásunkat, az első csókunkat, az első szeretkezésünket, én pedig fájdalmasan őrzöm majd a szívem egy elzárt titkos zugában. Szeretlek Niall Horan.