Meg kell értened! (Niall Horan ff.) /w Zayn Malik

9. rész

*2 nappal később*
Sajog a hátam fájnak a bordáim és szinte minden mozdulatom. Zayn ma nem jön haza, azt mondta ma másnál alszik, de ne aggódjak visszajön, köszönöm komolyan. Szállnák ki az ágyból, de hirtelen csak egy reccsenés hallatszik és máris a földön találom magam. Szörnyen fáj, fáj az amit tett velem és, hogy hagytam, hogy megtegye, hogy azt mondja az övé vagyok kérés nélkül. Megpróbálok felállni, de belenyilal a bordámba és nem sikerül csak másodjára. Valami szoros pólót veszek fel és rá mégegyet, így nem érzem annyira, hogy fáj. Egy pohár vízért indultam, de ez is 20 percbe telt a fájdalom miatt.
Mikor megjött Zayn, pedig azt mondta ma már nem jön haza.
- Öltözz ebédre megyünk!-jelentette ki Zayn, mire visszafordultam és már mentem is. Nem szoktam hozzászólni megsporolom neki is és magamnak is. Milyen kész lettem jött a leballagás a lépcsőn, mire már Zayn az utolsó fokoknál nem bírt várni "lesegített" ami enyhén szólva is kurva szar volt. Majd beültünk a kocsiba és Zayn elmondta, hogy ne feltünősködjek és ne mondjak semmit, minden rendben van közöttünk, mire én csak bólogattam és mentünk tovább. Lassan a kocsi megállt egy háznál. Niall házánál, mire teljesen összezavarodtam.
- Mit akarsz tenni?-kérdeztem ijedten
- Semmit, ebédelni jöttünk szívem csak ennyi.-mosolygott, de ez csak nagyobb aggodalommal töltött el. Kisegített a járműből és csengettünk. Niall nyitott ajtót és beengedett minket.
- Sziasztok!-kezelt le Zaynnel nekem pedig biccentet. Nem értettem semmit, miért vagyunk itt vagy mit fogunk csinálni. Mindenki leült az asztalhoz én meg még csak próbálkoztam. De a bordám ismét közbeszólt mire a fejem teljesen eltorzult a fájdalomtól és Niall tekintete egyből rámszegeződött.
- Segítsek?-kérdezte ijedten majd odaszaladt. Én pedig letudtam nagyjából ülni, Zayn dühösen nézett ránk, de Niall nem zavartatta magát és visszasétált a helyére. Én kaja közben teljesen analfabétának éreztem magam semmit nem tudtam megemelni sem érte nyúlni, mert bármikor leeshettem volna a székről a fájdalom miatt. Mikor vége lett a vacsorának Zayn elment wc-re és Niall rám nézett, majd az oldalamhoz ért mire elfolytva szisszentem fel aztán a karomat is végigsimította, de ott sem bírtam.
- Elkell menned orvoshoz!-nézett a szemeimbe és sutogott
- Nem tehetem.-néztem rá könyörögve
- Akkor én viszlek el, egy tányért nem tudsz megemelni.-dühös lett
- Bántani fog!
- Nem hagyom!-majd felállt és ekkor Zayn megjelent az ajtónál.- Elviszem orvoshoz most!-fogott meg Niall a karomnál és kisegített a helyemről miközben kapaszkodhattam a nyakában.
- Igen? Miért?- lépett közelebb Zayn
- Mert nem kell ránézni sem, hogy tudjam, hogy vered te faszkalap!-Ekkor Zayn arca elkomorult én pedig nem tudtam mit kellene most lépnem, vagy hogy kellene egyáltalán valamit.
- Velem marad akkor is, ha nem akarja. KIBASZOTTUL HOZZÁM TARTOZIK BAZDMEG! NEM HAGYOM, HOGY ELVEDD!-majd Zayn mégközelebb jött ellökött Niall mellől és a földre csapódtam majd éreztem, hogy az egyik bordám elcsúszott és vért köptem. Niall szemeiben harag gyúlt és amilyen erősen tudta megütötte Zaynt, arcon is találta és a földre került. Niall értem szaladt felvett az ölébe menyasszony pózba és betett az autójába a hátsó ülésre és elindult, én ekkor már vérben fürödtem és elsötétült egyszerre minden.
*később*
Pittyegést halottam majd lassan nyitottam ki a szememet. Egy kórteremben ébredtem, ahol szinte minden fehér volt, egyedül voltam a szobában és csak azt éreztem, hogy borzasztóan fáj a fejem. Majd pánikolni kezdtem és elkezdtem kiabálni és sírni mire egy nővérke jött be én pedig elkezdtem neki mondani, hogy merre van a fiú aki velem jött be és, hogy neki nincs-e semmi baja a növér nem akart válaszolni és kiment. Én pedig kétségbe voltam esve és csak reménykedtem, hogy semmi baja Niallnek. 20 perc múlva az ajtó nyilására lettem figyelmes és Ni lépett be kezében egy szál tulipánnal, ami citromsárga volt a kedvenc színem. Alig mert belépni letette a virágot a mellettem lévő asztalra és leült egy közeli székre az ágyhoz.
- Niall!-kezdtem bele, de könnyezni kezdtem arca rémült volt, de magabiztos tudta, hogy már nincs semmi baj.- Te voltál az akit óvni akartam.-néztem szemeibe mélyen.
- Mit tett?-fogta meg a kezem.- Mostmár nem kell félned tőle!-simogatott meg.
- Azt mondta, ha elhagyom téged fog bántani és ez komoly! Én féltem és a saját kurvájává tett és ezért siettem mikor nálad voltam. De múltkor nagyon elvetette a súlykot! Leakart fektetni úgy, hogy nem akartam én mondtam, hogy nem fogok és nem érdekel hagyjon békén végre. Az ajtó zárva volt ellökött aztán belökött az ágyba és megerőszakolt.- a sírás fogott el.- Niall én érted tettem nem tudtam, hogy Zayn már erre képes és, hogy ennyire sakkban tart... Niall egy ideig nem szólt semmit, majd egy fehérköppenyes orvos lépett be a kórterembe.
- Elnézést, de a hölggyel szeretnék beszélni!-kezdett bele
- Maradhat, kérem?-majd az orvos biccentett egyet
- Két bordája megrepedt és egy el is tört, ami belső vérzéshez vezetett ezért folyt a vér a száján is, a belső szervei erősen leterhelődtek alig evett a napokban és lefogyhatott. Több kék folt is van a karján és megzúzodott a csuklója.-próbálta rövidre fogni az orvos Niall arca kétségbeesett és dühös volt.- De a legrosszabb hír az sajnos az, hogy a magzat sem élte túl.-az arcom elkomorult.
- Ma.. magzat?-kérdeztem rá
- Igen, körülbelül 2 hetes volt. Sajnálom!-majd az orvos kiment a kórteremből, Niall pedig csak maga elé bámult és nem értette ahogyan én sem mit mondott az előbb az orvos. Szóval én én terhes voltam....
Hirtelen Niall megrúgta a korházi kisasztalt amire nagyon megrémültem.
- A fenébe!- majd beleütött a falba, de hála égnek nem teljes erőből, de kicsit felszisszent.
- Niall én nem tudom mi történt én esküszöm, nem tudtam, hogy várandós vagyok.- ekkor Niall megfordult és az ajtóhoz ment, a kilincsre tette a kezét, de még nem nyitotta ki.- A miénk volt!-mondta
- Tessék?-kérdeztem vissza
- A mi gyerekünk lett volna a fenébe is! Nem hallottad? Közel 2 hete... Mi akkor..-majd kiment, nem mondott semmit és aznap nem is jött vissza, azt hittem a szívem ketté szakad, ha tudtam volna, hogy állapotos vagyok nem tettem volna ki ilyeneknek a kicsit semmiképpen! Annyira szégyellem magam és nem tudom elmondani mennyire fáj. Sose hittem, hogy áttudok sírni egy egész éjszakát.